Aki a komolyabb bicajozást szereti, annak a Dolomitokat nem kell bemutatni. Magam is többször írtam már a helyről, hogy mennyire jókat lehet itt tekerni. A Monte Civetta megkerülése és Giau, Falzarergo, Dolomitok. Van azonban a Dolomitokban egy olyan esemény (évente 2x), ahol Európa egyik legszebb és legjobb alpesi körútját, a

Tavaly szeptemberben, egy hirtelen ötlettől vezérelve betettük a kocsiba a bicajokat és kimentünk a Francia-Alpokba, hogy megmásszunk néhány jó emelkedőt. Az Alpok francia része addig kimaradt, ezért szívesen mentünk, mégha az öt bicajos nap (egymás után) pihenőnap nélkül nem is tűnt egyszerűnek. Nagyon jó túra kerekedett belőle, Bonette, Huez, Galibier

A Francia-Alpok hágóinak megtekerése régóta dédelgetett vágyam. A hegyeket tekerő magyar országutis fejlődéstörténetében ez a hegység valahol a végén szerepel. Előbb Ausztria, a Dolomitok, az Olasz – Alpok, Szlovénia és még megannyi hegy után. A földrajzi közelség predesztinálja Ausztriát és Szlovéniát, a szépség a Dolomitokat, a híresség az Olasz Alpokot. 

Ahogy vannak méltatlanul mellőzött emelkedők, úgy vannak kifejezetten sztár-hágók is. Az egyik legnagyobb sztár természetesen a Stelvio, mint Olaszország legmagasabban fekvő hegyi közúti hágója (2757 méter magas – beszámoló itt olvasható), Európában pedig az egyik legmagasabb megtekerhető hágó, amely mára az országutisok, bicajosok mekkája lett. A Gavia és a Mortirolo

Vannak hágók, amelyek valahogy kimaradnak az ember életéből. De nem azért, mert nincs idő megtekerni vagy nem lenne pénz vagy alkalom kiutazni, hanem egyszerűen nincsenek a képben. Így vagyok én a Timmelsjoch-kal (Passo Rombo az olasz oldalról). A hágó megmászását évekkel ezelőtt elhatároztam, mindig terveztem, köszönet az országutis FB-csoportnak egyik

Mivel nincs görgőm, edzeni viszont télen is muszáj, ezért idén is január 1. óta kint tekerek. Általában 1-5 fokban, ami nem túl ember- és egészségbarát, de szerencsére idén nem volt fagy és szinte egyáltalán nem esett, így a heti 250km mindig meglett. Mivel 2 fokban 2-3 órát kint tekerni nem

Mindenekelőtt az elején kell leszögeznem: Horvátország úgy általában nem tartozik a kedvenc úti céljaim közé. Nem tudom, miért alakult ez így, gyerekkoromban sem jártam (vittek) oda, nem tartoztunk a köves Adria rajongói közé. Ahogy felnőttem és a magam ura lettem, akkor sem jártam oda, ha tenger, akkor százszor inkább elutazom

Nem hinném, hogy a Via Francigenánál van Európában szebb, változatosabb és élvezetesebb egyhetes kerékpáros túra. A „francia út”-nak elnevezett középkori zarándokút eredetileg az angliai Canterburyből indul és Rómában végződik, mi „csak” az olasz részen, Luccából Rómáig tekerünk el. A Via Francigena zarándokútról itt írtam részletesen. Mondanom sem kell, hogy a

Minden túra nagyon klassz és nagyon szép, de van túra, ami nekem a legszebb. A legnehezebb, hegyi hágós túránk Szlovéniába és a Dolomitokba egyértelműen a kedvenc utam. Nem csak azért, mert országúti kerékpárosokat kísérhetek, hanem azért, mert a lelkemhez a 2-3000 méteres hegycsúcsok állnak legközelebb. A sziklák, a formák, az

A TranszSzlovénia túránk ez egyik kedvencem. Az út alig ismert városkákon és a legtöbbször forgalmatlan utakon halad, Ljubjana mellől indulva, át a közép-szlovén hegyeken és a Triglav Nemzeti Parkon keresztül, majd az Isonzó folyó mellett, hogy aztán a tenger mellett érjen véget. Ráadásul egy olyan, velünk határos országról beszélünk, amely