Minden túra nagyon klassz és nagyon szép, de van túra, ami nekem a legszebb. A legnehezebb, hegyi hágós túránk Szlovéniába és a Dolomitokba egyértelműen a kedvenc utam. Nem csak azért, mert országúti kerékpárosokat kísérhetek, hanem azért, mert a lelkemhez a 2-3000 méteres hegycsúcsok állnak legközelebb. A sziklák, a formák, az

A TranszSzlovénia túránk ez egyik kedvencem. Az út alig ismert városkákon és a legtöbbször forgalmatlan utakon halad, Ljubjana mellől indulva, át a közép-szlovén hegyeken és a Triglav Nemzeti Parkon keresztül, majd az Isonzó folyó mellett, hogy aztán a tenger mellett érjen véget. Ráadásul egy olyan, velünk határos országról beszélünk, amely

Hogy mi? Jeruzelem négy országon keresztül? Nem lesz az sok egy kicsit? És mi az hogy Jeruzálem? Jeruzsálem, talán, nem? Nos, nem, jól írtam és ha ehhez még hozzáteszem azt is, hogy mindez a magyar határ mellett van nem messze, akkor végkép teljes lesz az zavar… De kezdjük az elején!

Én csak “bicajos aranyháromszögnek” hívom az olasz – szlovén – osztrák hármas országhatárt. Nagyon szeretem Karintiát, a Klagenfurtttól Dolomitokig tartó vidék fantasztikus bicajútjait, hegyeit és tavait. Az olasz részt nem különben, hiszen itt húzódik például a Millenniumi vasút helyén létesített zseniális kerékpárút (beszámoló nemsokára!) és nem sokkal odébb kezdődik a