Annak idején, amikor még montival nyomtam, rendszeresen megfordultam a Mátrában, voltam Mátra-maratonon is, remek, hosszú és kegyetlen útvonalakat tekertünk be. Amióta azonban nem montizom, csak országútival tekerek, nem nagyon jártam a Mátrában, valahogy mindig kimaradt. Na, nem mintha olyan vészes lenne (könnyűnek sem mondanám), de annyi jó útvonal van Budapest közelben és valahogy mindig úgy hozta a sors, hogy a szűkebb társaságom nem ment arra. A mai hétvégére azonban Imi, Zoli és Balázs egy Mátra-kört terveztek, amire hívtak, így kaptam az alkalmon, hogy az undorító időjárású hetet egy jó tekeréssel zárjam le. Az idő előzetesen jónak ígérkezett (nem volt az), a társaság remek, miért ne? A Kékes hívogató, elvégre mégis ez Magyarország legnagyobb egybefüggő szintkülönbségű emelkedője, magyar viszonylatban tehát egy rendes, férfias felfelé. A kitalált körön még bevesszük Galyatetőt is (964 m), plusz hazafelé még két kisebb emelkedő, így a közel 90 km-re az előzetes számítások szerint 1800 m szint jut. Van egy nagyobb kör is a Mátrában, ami Recsk és Verpelét felé is elmegy (136 km, 2500 m szint), de úgy döntöttünk, hogy ma elég lesz a kevesebb... Korán indultunk kocsival Budapestről, így nem sokkal 10 után Gyöngyösön már nyeregben is voltunk. Az út négy jól elkülöníthető szakaszra osztható: Gyöngyösről a 24-es úton fel a Kékesre, onnan egy kis lefelé, majd fel Galyatetőre, ezután Galyatetőről legurulni Pásztóig, majd a végén Pásztótól vissza Gyöngyösre. A Kékes Gyöngyösről 18 km, amiben van 860 méter szint. A Mátraházáig tartó 14 km egészen jól tekerhető, kb. olyan, mint Pomázról a Dobogókő, többnyire 3-6%-os emelkedők, klassz szerpentinek, jó tempót lehet tartani. Az emelkedők Mátrafüredtől kezdődnek, így Gyöngyöstől idáig be lehet melegíteni. Ezt meg is tettük, majd Mátrafüredtől elkezdtük az emelkedést. Az időjárás-előrejelzés sajnos nem jött be: napos-felhős időt mondtak 12 fokkal, ezzel szemben 8-9 fok volt (fent 5) és borús, így nem is volt baj egy kicsit jobban megtolni.
Annak idején, amikor még montival nyomtam, rendszeresen megfordultam a Mátrában, voltam Mátra-maratonon is, remek, hosszú és kegyetlen útvonalakat tekertünk be. Amióta azonban nem montizom, csak országútival tekerek, nem nagyon jártam a Mátrában, valahogy mindig kimaradt. Na, nem mintha olyan vészes lenne (könnyűnek sem mondanám), de annyi jó útvonal van Budapest közelben
