Tenerife: végtelen emelkedők a Teidére

Mivel nincs görgőm, edzeni viszont télen is muszáj, ezért idén is január 1. óta kint tekerek. Általában 1-5 fokban, ami nem túl ember- és egészségbarát, de szerencsére idén nem volt fagy és szinte egyáltalán nem esett, így a heti 250km mindig meglett. Mivel 2 fokban 2-3 órát kint tekerni nem leányálom, idén is kellett valami kikapcs az unalmas és hideg téli tekerésekből.

Hova menjünk februárban?

De hova lehet februárban menni tekerni? Sok helyre nem, az Adria déli része még hideg, esetleg Spanyolroszág DK-i része, Calpe környéke, viszont az sem több 12-15 foknál, esetleg Szicília vagy Ciprus, de ezeknél fényévekkel jobb hely a Kanári-szigetek.

A Teide csúcsa majdnem mindenhonnan látszik!

Két éve, amikor gran canariai bicajozásról írtam, úgy kezdtem a cikket, hogy ott télen is jó idő van, 20-24 fok, viszonylag közel van, nem drága és jó bicajos helynek mondják. Nos, ennek a nagy része 2022-re is igaz. Annyi megkötéssel, hogy egyrészt annyira közel nincs (5 és fél óra repülés), másrészt olcsónak már nem mondanám. A szállások kifejezetten drágák lettek, bár az 2 éve sem volt túl olcsó, de az autóbérlés szinte megfizethetetlen (5x drágább mint 2 éve). És a repülőjegy is sokkal többe kerül. Ennek ellenére még mindig ez az egyetlen értelmes, jó időt kínáló bicajos célpont január – februárban. Márciusban már egy kis szerencsével Mallorca vagy az Adria is elérhető 18-20 fokban. (Mallorcáról cikkünk itt, Krk-ről és Bracról itt). Ezeken a helyeken azért általában ilyenkor inkább 15 fok van, vagy Calpe környéke is közel 20 fok tud lenni.)

Irány Tenerife!

Szerencsére januárban felhívott egy ismerősöm, hogy nincs-e kedvem az Ő triatlonos barátaival Tenerifére kimenni, így adódott, hogy kisfeleségtől szülinapi ajándékra tenerifei egy hetet kértem és kaptam. Mivel Gran Canarián 2 éve voltam és már akkor is izgatott Tenerife, ahol még nyaralni sem voltam soha, persze, hogy igent mondtam. Egyedül is mentem volna, de a társaság mindig jól jön, és most a sógor nem akart jönni, így egy elég erős fizikumú csapatba kerültem bele.

Az alapvető probléma az volt, hogy hozzám képest sokkal előrébb jártak, október óta edzettek, szóval az én 6 hetes 1500 km-mel nem rúgtam labdába mellettük. Ennek ellenére remek társaság volt, igaz, csak a napi tekerés elején és este találkoztunk 🙂 

Úgy számoltam, hogy a tenerifei egy hétbe négy-öt bicajozás fog beleférni. Valójában két tekerésért utaztam oda: az egyik a Teide, mint Európa leghosszabb emelkedője és a híres Masca-völgy. Mindkettő igazi embert próbáló feladatnak tűnt, depláne 1500 km-rel a hátam mögött, másrészt mindkettőről az a hír járta, hogy nagyon szép. Kinéztem és megrajzoltam az útvonalakat és elindultunk. 

Útban a Masca-völgy felé, a tengerparti lejtőn

Szállás és a bicajok

A szállást a srácok foglalták, La Caleta mellett laktunk. A Los Cristianos – Playa de la Americas – Costa Adeje – La Caleta vonalon száll meg a legtöbb bicajos, innen jól be lehet járni a környéket. Tenerifén egyébként a déli (valójában DNY-i) part az alap, mindenki ott száll meg, az északi rész sokkal hűvösebb és párásabb, igaz, zöldebb is. A szigetet a Teide uralja, a vulkán a sziget közepén magasodik, a háromszög alakú szigeten minden út oda vezet fel. A Teidét innen, a déli részről a legjobb megmászni, sőt, innen két út is vezet fel.

A szállásunk átlagos volt, tipik apartmanszállás kétszemélyes apartmanokkal, kicsit régi bútorokkal, de jó szolgáltatásokkal. Rengeteg sportoló szállt meg ott, főleg triatlonosok, úszók, bicajosok. A családdal oda biztos nem mennék, de amúgy teljesen rendben volt, még fűtött medence is volt az udvaron. A kaja is rendben volt, reggeli vacsora az árban (ami kb 500 euro/hét/fő) és mivel sok a sportoló, kifejezetten sok zöldség és egészséges étel volt (ennyi halat, tengeri izét soha nem ettem egy hét alatt).

A bicajokat kint béreltük, Tamásnak él kint egy barátja, Attila, egy magyar srác, övé a bike4youtenerife, rohadt jó Ridley-ket béreltünk Tőle, full carbon, integrált kormány carbon kerekek, ultegra szett (150 euro/hét), teljesen elégedett voltam a bicajjal. Egyetlen dolog volt szokatlan: itthon di2-t használok, azon be lehet állítani, hogy a hátsó sor pozíciója alapján automatikusan váltsa az első váltót le vagy fel, szóval a di2-val nem is kell hozzányúlni az első váltóhoz, itt viszont manuálisat kaptam, ezért rendszeresen elfelejtettem az elsővel váltani. 

A Teide kráterjének peremén

Első benyomások: Sok bicajos és iszonyatos hosszú emelkedők

Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz Tenerife. Gran Canaria két éve nagyon tetszett, életem egyik legszebb bicajos egy hete volt, szóval voltak elvárásaim és úgy indultam el, hogy a környezet ismerős lesz és legalább lesz valamiféle összehasonlítási alapom.

Ami elsőre szemet szúrt, hogy Tenerife tele van bicajosokkal. Rengeteg profi, félprofi és  amatőr bicajozik ott, én úgy tapasztaltam, hogy ide sokan alapvetően edzeni járnak. Szóval ilyenkor senki ne csodálkozzon, ha a küzdelmes felfelén dupla sebességgel előz meg egy profi vagy éppen szembejön egy csapat. Össze is futottam a Jumbo-Vismával és Rogliccsal. Egy lejtőn, egy kanyarban bukkantak elő, szemből, mentek felfelé mint a veszett egér, időm sem volt semmire, csak a mezük tűnt fel és persze a sebesség 🙂 

A sziget lehetővé is teszi a komoly edzéseket, mert ilyenkor is kiváló az idő, 22-24 fok, süt a nap és még akkor is jó idő van, amikor nem ezt mondja az előrejelzés. Remekül lehet az emelkedőket gyakorolni, mert szinte csak az van, 3-4 óra nagyobb wattokon lazán megy, mivel a folyamatos felfelék rendkívül hosszúak. Ezt elég gyorsan realizáltam: végtelen hosszú emelkedők vannak.

A szél viszont állandóan fúj és az időjárás-előrejelzésnek nem lehet mindig hinni, mert percenként változik. Ahogy a hőmérséklet is: mivel a sziget csúcsa, a Teide 2300 m felett van, hiába van lent 25 fok, 1000-1200 méteren már csak 15-18 fok, 2000 m környékén már csak 10-12 fok, de van, hogy a Teide kráterében, a csúcshoz közel fél perc alatt 3-4 fok lesz és ködszitálás. A széldzseki itt kötelező elem. 

Los Gigantes

Az egy hétbe 4 tekerés fért bele. Lehetett volna 5 is, de ehhez az elég húzós helyhez erősebbnek, felkészültebbnek kell lenni és februárban azért még nem olyan a forma. A Masca-völgy volt az egyik hely, amiért jöttem, a mási a Teide.

Tenerife, Los Gigantes

Az első nap mentünk egy bemelegítő kört a Los Gigantes nevű hely felé. Gyönyörű, tengerbe omló sziklafalakat lehet ott látni és persze van egy nagyon kellemes, de elég hosszú emelkedő Santiago del Teidéig. Onnan viszont végig ereszkedve jöttünk haza. Imádom a 30 km+ os lejtőket 🙂 . Odafele a tengerparti út nem túl szép, de hasznos, gyorsan lehet rajta haladni és kellemesen hullámzó.

A lélekgyilkos Teide Chío felől

Teide pedig “A” Teide. Európa leghosszabb mászása, akárhogy is nézzük. Fel lehet menni két irányból is, mi fel ismentünk. 

A második napon, a bemelegítő nap után terveztük a “könnyebbik” utat a kráterbe: Chío felé, onnan pedig a a TF-38-on fel, majd Vilaflor felé lefelé. Ez az út szállásról 47 km hosszú mászást ígért, 54 km-en volt a mászás vége és így 2200-ra ment fel. Átlag 4-5% lehetett, szóval nem volt vészes, de életem leghosszabb folyamatos mászása volt és bizony a közel 50km felfelé lelkileg és persze fizikailag sem olyan egyszerű. Chióig ismertük az utat az előző napi lefeléből, nem volt vészes. Chío után a körforgalomba jobbra fel és a TF-38-on vagy. Ott már megtettünk felfelé 22km-t, de a táblára további 27 km volt felírva. Kicsit sem találtam viccesnek.

A mászás ezen a szakaszon nem túl élvezetes, mert hosszú egyenesek vannak, igazi lélekgyilkos. Fejben nagyon ott kell lenni, mert hiába nem meredek, de nincs egy méter pihi sem. Amint felértem a vulkáni területre, a nemzeti parkba, onnan sokkal szebb lett a táj. Tényleg olyan, mintha egy vulkánban tekernél, mindenhol megszilárdult láva, vörös az egész terület, és vannak fák!

A Colorada-hegység szerpentinjei

A szél viszont iszonyatosan fújt, dobált rendesen. 1400 méteren öltözködtem a széldzsekibe, kezdett hideg lenni. Az emelkedő nem enged, folyamatosan tekersz felfelé. Nem mondom, h nem gondoltam arra, hogy feladom, mert nem éreztem a lábamban a bugit. Sajnos egyedül voltam, de amikor felértem a kereszteződéshez, határozottan megkönnyebbültem. Innen azonban még jött egy 3 km-es emelkedő, hogy felérjek a kráter széléig (a kereszteződés már benne van a kráterben) és onnan kezdtem ereszkedni. 

Sajnos az idő elromlott, pont, amikor elindultam lefelé, pillanatok alatt 4 fok lett és szitált az eső, így kellően elfagytam Vllaflorig. Onnan már jobb volt, egy nagyon szép úton, a Colorada-hegység szerpentinjein jöttem lefelé. 

A pihenőnap következett, rám is fért 🙂 

A Masca-völgy

Amit a Mascáról hallottam: durván nehéz, de legalább ugyanilyen durván gyönyörű hely. Én a köröket szeretem, nem szeretek ugyanazon az úton visszatekerni, ezért a Mascát is egy körrel terveztem. Ebben a körben a tervek szerint háztól-házig 120 km és 3100 szint van. Tomival indultunk, nyugis tempóban a szállásról.

Tenerife, Masca-völgy

A tengerparti utat választottuk, amit már ismertünk az előző napról. Gyorsan odaértünk a Los Giganteshez, onnan pedig irány a feléfelé, egésze Santiago del Teide utáni hágóig. Ez egy 18km-es mászás, nem vészes, mert csak 1100 m-re megy fel, de hosszú. Onnan egy eléggé élvezetes lefelén ereszkedtünk le a tengerpartig, aminek különösen a vége, a lekanyarodó utáni része volt nagyon szép, szinte a tenger felett vitt az út. Majd elkezdtünk újra felfelé menni a Masca-völgy felé Buenavista del Norte településről. 

Ez egy érdekes út, mert egy völgyben kanyarogsz felfelé, azt gondolnád, hogy már a Masca-völgyben vagy, de valójában nem, az út átbukik egy kisebb hágon, és ott eléd tárul a csoda. A Masca valójában egy falu, de az csak az út végén van, addig gyönyörű, kúpos, zöldellő hegycsúcsok gyönyörű völgyek és a tenger is látszik! Tiszta Hawaii és Jurrasic Park! Az út pedig gyönyörűen kanyarog. Ahogy áthaladsz a hágón, van egy lejtő, majd egy rohadt meredek mászás és ezután érsz el a Masca-völgy kilátópontjára, ahonnan be lehet látni az egész völgyet és a falut. Végtelenül eldugott hely, nem is értem, ki akart itt lakni?

Masca falu

A neheze azonban csak ezután jön. A kilátóban már összejött 2500 m szint, legurulsz a faluba, majd Masca után jön egy olyan kemény emelkedő, amit senkinek nem kívánok, már-már Zoncolan szintű. Az adatai: 3.1 km, 423m szinttel, átlag 13.4%. Iszonyat meredek, ráaádásul itt már eléggé el vagy fogyva, szóval rendesen megkoronázza a napot. A hátam közepére kívántam, de becsülettel feltekertem egyhuzamban. Innen lezúztam Santiágóig, majd volt még egy rövidebb 3 km-es emelkedő, de szerencsére onnan már csak lejtőztem hazáig.

A Masca minden erőfeszítést megér, garantáltan Európa egyik legszebb kerékpáros helye.

A Teide a klasszikus irányból

Természetesen a Teidét az Arona – Vilaflor klasszikus irányból is meg kellett mászni, ezért is jöttem. Ez a tengerpartról induló út Arona, majd Vilaflor felé emelkedik, innen tovább megy a Teide Nemzeti Parkba, a kráter széléig, onnan egy 3 km-es lefelével be a kráterbe, majd az út végén egy újabb, 300 méteres szinttel a legmagasabb pontig tart.

Ezen az úton “csak” 34 km volt a tengerparttól a folyamatos felfelé, így érsz fel 2200m-ig, a kráter pereméig, majd a kráterben még a plusz 300 m szint, így lesz az emelkedő vége  2500 m szint és 48km, ekkor érsz el a Teide alatti legmagasabb pont. Ez azonban sokkal nehezebb, mint a Chío felöli, mert  állandó 6-8%, sőt, vannak 10-12%-os részek is. Ez a klasszikus út  “rövidebb”, de töményebb mászás, szinte végig 6-8%, ez könyörtelen.

A Masca-völgyes nap után a többiek reggel elmentek úszni, én meg gondolkodtam, hogy mi legyen? Bennem volt a mehetnék, de az előtte lévő napi 120km / 3100m szint után ezt 2x is meggondoltam. Végül nekiindultam, mert a további napokra nem mondtak olyan jó időt. 

A Teide kráterében. Innen még 300 m szint a teteje.

Mit is mondhatnék? Az Arona – Vilaflor út folyamatosan és elég keményen emelkedik és a szél különösen nem jó irányból tud fújni. Arona után van egy szép szerpentin, aztán elérsz Vilaflorig, onnan pedig még mindig van 12 km folyamatos, elég kemény mászás. Hiába, szokni kell a hosszú emelkedőket!

Örültem, amikor felértem a kráterig, onnan a lefelének még inkább (bár inkább az volt a fejemben, hogy ezt még visszafelé is meg kell tekerni 🙂  A kráterben az út csodálatos. Tényleg nagyon egyedi a környezet, a megszilárdult láva, a különleges sziklák és a színek! A fénykép nem is adja vissza az egészet! A szél persze totál szembe kap és persz 50-60 km/h, de itt már nem érdekelt, akkor is feltekerek a legmagasabb pontra. Az utolsó métereken már úgy mentem, mint a Delta főcímében a vontatók, küzdöttem, mint malac a jégen, de felértem 2332 m magasra.

A Teide és én. Nem volt meleg.

Amúgy érdekes volt, mert nem tünt annyinak. Fentről semmit nem látsz, a tengert sem, csak a kráter köveit. Belegondoltam, hogy most egy Giau magasságában vagyok, de ezt nem érezni. A lefelé ugyanarra ment, a kráter pereméig az a 2,5 km emelkedő már nagyon nem esett jól, de onnan már csak lefelé kellett száguldani Vilaflorig, majd a tengerig. És most végre jó idő volt!

Összegzés

Sajnos az északi részre nem jutottam el, ott a Rural de Anaga Parkot szerettem volna megtekerni, de nem baj, majd legközelebb.

Így is összejött a 4 tekerés alatt 410km és 10200 m szint, ráadásul úgy, hogy a két 3000 m szintes mászást egymás követő napokon csináltam. Soha nem mentem még ennyi szintet két egymást követő nap.

Ahogy az adatokból is látszik, Tenerifén súlyos szinteket lehet és főleg kell menni. Nem is tudsz mást csinálni. Ha a tengerparton laksz (márpedig ott érdemes), onnan egyből felfelé fogsz indulni, bárhová is mész. Amikor északra indultunk, nekem nagyon nem esett jól rögtön az elején, a szállástól mintegy bemelegítésképpen 5-7 km-t tekerni a 6-8%-on. 

A tengerparti út (Los Gigantes felé) nem túl szép, de legalább nem folyamatos emelkedés, hullámos, bár azon meg a forgalom nagyobb, de nem vészes, az autódok vigyáznak Rád. A többi út mind azonnal és sokáig felfelé megy (Arona, Vilaflor). Nagyon kevés vízszintes van, szinte nincs is. 50 km-ben min. 1000m, vagy több szint van, de ha szebb helyeket akarsz látni, fel akarsz menni a Teide nemzeti Parkba vagy a Masca-völgybe, akkor 1500-2000 m szinttel is számolhatsz. Úgyhogy ide érdemes felkészülve jönni.

A Masca-völgy

Terenrife vs. Gran Canaria

Tenerife óriási élmény volt, a Masca-völgy TOP-mászás, a Teide pedig igazi unikum. A sziget nekem teljesen másnak hatott, mint Gran Canaria, pedig egymás mellett vannak. Sokkal zöldebb, ezáltal nem annyira tűnik kihaltnak, élettel telibb. Gran Canaria déli része olyan, mint egy kősivatag.

Tenerifének a Teide adja a báját és az egyediségét. A sziget közepén emelkedő csúcsát (ami Spanyolország legmagasabb pontja – 3718 m) szinte mindenhonnan látni. A sziget DNY-i partján sok a turiszt, a főutak forgalmasak, én úgy vettem, hogy a sziget februárban fullra van. Fürödni viszont csak akkor tudsz, ha szereted a 18.20 fokos óceánt!

Bicajos szempontból nekem ez a sziget erősebb, mint Gran Canaria. Egyrészt itt, ha szép helyeken akarsz tekerni, előszőr elég keményen felfelé kell menni, 70-80 km-ben biztos lesz 1500m szint, a legszebb helyek pedig min. 2000m szintre van. Gran Canarián is vannak nehezebb utak, erős felfelék, ott van pl. a VOTT, vagy a sziget teteje, a Pico de las Nieves szerpentinjei, de ott nem kell egyhuzamban ennyit felfelé menned és vannak kevésbé szintes utak.

Másrészt Gran Canarian nagyobb az úthálózat, több olyan szép kört tudsz megtenni, ahol nem kell 2500 m szinttet legyűrnöd a 80-100 km-hez. Tenerifen szinte minden út a Teidére vagy a Teide mellett vezet el, ami hosszú felféléket jelent.  Egyébként ez nem is csoda, mert a szigetet uralja a vulkán, másrészt még a kráter pereme is 2000 m felett van.

Tehát Tenerife = hosszabb, de lankásabb emelkedők, Gran Canaria = több út, erősebb emelkedős részek, de kevésbé hosszúak. Az utak szerintem Gran Canarián jobbak, de azért itt sem rosszak. Nekem az időjárás is jobban tetszett Gran Canarián, melegebb volt és kiszámíthatóbb.

Ha tőlem valaki megkérdezné, hogy ezek után melyiket ajánlanám, azt mondanám, hogy a Masca és Teide miatt Tenerife kihagyhatatlan, feltétlen látni kell. Másrészt viszont, ha edzeni akar, akkor a hosszabb emelkedők miatt Tenerife, de ha élménybicajozni vágyik, akkor inkább Gran Canaria. Persze az optimális együtt a kettő 🙂 

Strava linkek

Los Gigantes / Santiago del Teide

El Teide-kör (ÉNY-ról a Corona forest felől és a Colorada-hegységen keresztül lefelé)

Masca-völgy

El Teide Classico

A szerzőről

client-photo-1
Csaba
55. évem pedálját taposom, a bike4fun vállalkozás vezetője, túravezetője vagyok. Hobbim a munkám. Szabadidőmben tekerek és / vagy a családdal vagyok.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?