Mindenekelőtt az elején kell leszögeznem: Horvátország úgy általában nem tartozik a kedvenc úti céljaim közé. Nem tudom, miért alakult ez így, gyerekkoromban sem jártam (vittek) oda, nem tartoztunk a köves Adria rajongói közé. Ahogy felnőttem és a magam ura lettem, akkor sem jártam oda, ha tenger, akkor százszor inkább elutazom Olaszországig, esetleg valami európai szigetre megyek, ha hegy, akkor a közelebbi és szebb Szlovéniába vagy Ausztriába, ha pedig családi nyaralás, akkor - ha rajtam múlik - irány valami különlegesség. Mióta gyerek van (18 éve), egyszer voltunk, előtte is talán, ha 2x egész életemben. Ennek ellenére van az úgy, hogy úgy alakul (pl. Covid), hogy nem lehet (vagy nincs lehetőség) máshova menni, így tavaly és idén Horvátországot választottuk a tavaszi bicajozásra. Végül is közel van, mégiscsak ott a tenger és vannak ott érdekes és érdemes megtekerni valók. Tavaly júniusban utaztunk ki azzal a céllal, hogy bebicajozzuk Makarska környékét és Brač szigetét. A fő célpont a Sveti Jure volt, amely a Biokovo nemzeti parkban, Makarska “felett” található. Teljesen ismeretlen volt számunkra, így lett a családi nyaralás helyszíne Omis. Nagy öröm volt ez, szinte úgy voltunk vele, hogy mindegy hova, de menjünk már, mert a Covidban már nagyon untuk a Pusztazámor - Biatorbágy köröket! Sveti Jure Az első célpont, amiért oda utaztunk, az 1762 méteres Szent György (Sveti Jure) volt. Mindig izgalmas a tengerszintről, a tengertől feltekerni egy csúcsra, az “tiszta” ügy, valahonnan valahova eljutsz, pont annyi a szint, amennyi a csúcs, a tenger közelsége pedig minden mászást megfűszerez. A csúcsnak makarskából indultunk neki, természetesen 35 fokban, ahogy kell. Bár a Garmin szerint 65%-ban alkalmazkodtam a hőmérséklethez, de azért ezt nem ajánlom senkinek, vagy ha igen, rengeteg vízzel menjen! Különösen, mert összesen 2 helyen lehet vételezni! Szerencsére 1000 méter felett jelentősen csökkent a hőérzet, 1700 méteren pedig csak 20 fok volt. A Sveti
Mindenekelőtt az elején kell leszögeznem: Horvátország úgy általában nem tartozik a kedvenc úti céljaim közé. Nem tudom, miért alakult ez így, gyerekkoromban sem jártam (vittek) oda, nem tartoztunk a köves Adria rajongói közé. Ahogy felnőttem és a magam ura lettem, akkor sem jártam oda, ha tenger, akkor százszor inkább elutazom
