Horvátország csúcsai és szigetei országutival

Mindenekelőtt az elején kell leszögeznem: Horvátország úgy általában nem tartozik a kedvenc úti céljaim közé. Nem tudom, miért alakult ez így, gyerekkoromban sem jártam (vittek) oda, nem tartoztunk a köves Adria rajongói közé. Ahogy felnőttem és a magam ura lettem, akkor sem jártam oda, ha tenger, akkor százszor inkább elutazom Olaszországig, esetleg valami európai szigetre megyek, ha hegy, akkor a közelebbi és szebb Szlovéniába vagy Ausztriába, ha pedig családi nyaralás, akkor – ha rajtam múlik – irány valami különlegesség. Mióta gyerek van (18 éve), egyszer voltunk, előtte is talán, ha 2x egész életemben. 

Ennek ellenére van az úgy, hogy úgy alakul (pl. Covid), hogy nem lehet (vagy nincs lehetőség) máshova menni, így tavaly és idén Horvátországot választottuk a tavaszi bicajozásra. Végül is közel van, mégiscsak ott a tenger és vannak ott érdekes és érdemes megtekerni valók. 

A Sveti Jure kanyarjai

Tavaly júniusban utaztunk ki azzal a céllal, hogy bebicajozzuk Makarska környékét és Brač szigetét. A fő célpont a Sveti Jure volt, amely a Biokovo nemzeti parkban, Makarska “felett” található. Teljesen ismeretlen volt számunkra, így lett a családi nyaralás helyszíne Omis. Nagy öröm volt ez, szinte úgy voltunk vele, hogy mindegy hova, de menjünk már, mert a Covidban már nagyon untuk a Pusztazámor – Biatorbágy köröket!

Sveti Jure

Az első célpont, amiért oda utaztunk, az 1762 méteres Szent György (Sveti Jure) volt. Mindig izgalmas a tengerszintről, a tengertől feltekerni egy csúcsra, az “tiszta” ügy, valahonnan valahova eljutsz, pont annyi a szint, amennyi a csúcs, a tenger közelsége pedig minden mászást megfűszerez.

A csúcsnak makarskából indultunk neki, természetesen 35 fokban, ahogy kell. Bár a Garmin szerint 65%-ban alkalmazkodtam a hőmérséklethez, de azért ezt nem ajánlom senkinek, vagy ha igen, rengeteg vízzel menjen! Különösen, mert összesen 2 helyen lehet vételezni! Szerencsére 1000 méter felett jelentősen csökkent a hőérzet, 1700 méteren pedig csak 20 fok volt.

A Sveti Jure amúgy nem egyszerű hegy, Makarskából a csúcs 30km-re van, 1762m szinttel, ami átlagra nem vészes (6,1%), viszont elég hosszú, hosszabb mint a Stelvio, igaz, itt 150 méterrel kisebb a szint. Addig ez volt a leghosszabb mászásom (azóta ezt megdöntöttem Tenerifén a Teidével).

Sveti Jure

A természeti környezet csodás, tiszta mediterrán, mallorcás, kanári-szigetekes, nincsenek sziklás csúcsok, mint a Dolomitokban, kopárak a hegyek, de azért zöld is van, kevés a fa, de az utak vonalvezetése és a látvány szuper. Az egésznek ad egy különleges élményt az állandóan látható és érezhető tenger, annak illata, a zöld bokrokkal borított holdbéli táj.

Az út felfelé jól tagolható. Az első része a tengerpartról a szűkebb útig tartó főúti szakasz. Makarskaból egy kisebb forgalmú főúton 6km-es átlagos 6-7%-os mászás után kanyarodtunk be a fizetős útra. Innen jött a 2. szakasz, a 23 km felfelé első része a Skywalkig, az egy nyomtávos, elég szűk úton. Sajnos kocsikat is beengednek, de szerencsére kb. óránként néhányat (a szűk utak miatt egyirányúsították a forgalmat), ezért alig találkoztunk autóval! (Amúgy is, eléggé kevés volt a turiszt szerencsére). 

A fizetős úton aztán a Skywalkig (kb 15km) állandó 7-10%. Elég keményen kezd, de a szerpentin és a kilátás codálatos. Van benne két helyen is klassz hajtűkanyaros rész, sajnos a kanyarokat nem számozzák, de 40 biztos volt.

A kilátót érdemes megnézni, félelmetes rámenni az üvegre, teljes tériszony! Itt érdemes vizet vételezni, mert ezután erre már nincs lehetőség. Az út meredeksége onnan kicsit enged és a végén ismét keményebb. A végén, az utolsó 2-3 km megint bedurvul, 10-12% általában. Az utolsó kilométer hajtűkanyarjai pont mint a Stelvion. Kemények és látványosak.

A hegyet nem érdemes lebecsülni, mert csalóka az a 6% átlag, mivel az út kb 70%-ában 7-9%-os volt a meredekség, voltak kifejezetten kemény részek (10-13%). Az átlagot rontja a Skywalk utáni 4km-es 2-3%, sőt, két helyen kisebb lejtő is volt, sztem ha ez nem lenne, akkor ez egy 8-9%-os, nagyon kemény hegy lenne.

A Skywalk

Sajnos az út minősége nem annyira jó, felfelé ezt nem is érezni, de lefelé jól jött a Roubaix csillapítása, mintha otthon lettünk volna. Ezért nagy kár, mert amúgy tükörsima aszfalton ez európai TOP csúcs lenne.

Meglepően klassz mászás, nagyon különleges, egyedi, és nagyon jó tekerés, nyugodtan mondom, hogy új kedvenc született. Abban maradtunk, hogy vissza kell majd jönni tavasszal. De aztán úgy alakult, hogy inkább mentünk az Isztriára, lásd alább.

Sveti Jure Strava

Brač

Horvátországi nyári kalandunk második felében Bračra kompoztunk át. Brač is kimaradt még, de tisztában voltunk azzal, hogy jó bicajos hely, sokan járnak ide edzeni tavasszal.

Mi is vissza fogunk jönni, egészen biztos, mert a sziget nagyon jó hely és kiváló edzésterep. Egész más, mint a szárazföld, de ezt gondoltuk is, hiszen a szigeteknek mindig van egy sajátos hangulata, illata és a normál méretek esetében a tengerparti utak körben mindig nagyon élvezetesek. Így voltunk azokkal, amiket jól ismerünk: Elba, Mallorca, Gran Canaria vagy Tenerife.

Szóval Brač is egy mediterrán sziget a sok ismert mellett, türkiz víz, jó illatok, klassz strandok és hangulatos kisvárosok, a szigetes hangulat megvan, de – bicajos szempontból –  minden eddig ismert szigetnél könnyebb. A tető olyan 700 környékén van, de végig olyan hullámvasút utak vannak, hogy 100km-ben 1800m szint biztos összejön. Vannak 5-10km-es emelkedők, de csak 4-5%-osak, általában 3-400-ra fel-le.

Horvátország, Brac

Én Bračot kicsit kicsinek találom, nagyobb mint Elba, de a Kanári-szigeteknél vagy Mallorcánál sokkal kisebb. talán az a baj, hogy kevés az út, ritka az úthálózat, 2 nap és kb 150-200km alatt minden út minden méterét bejárod. Azzal a százas körrel lényegében meg is tekertünk minden jobb helyet és utat.

Supetárból eltekertünk a tengerparton, majd fel a középső útra, onnan le Bolig, aztán vissza középre, fel a tetőre (Vidova Gora), majd vissza szupetárba. Rendkívül jó kör volt, nagyon szép vonalvezetésű utakkal, különösen a tengerparti utak élvezetesek, a Supetar – Pucisca tengerparti út és a Bol-emelkedő/lejtő szuper és nagyon élvezetes, de a belső út unalmas és nem túl szép. Pláne 38 fokban. Viszont edzeni oké, 2-5%-os emelkedők, nincs nagy szint, gyönyörű a környezet, 3-4 nap edzésre tökéletes.

Útminőségre jobbat vártam, sokkal jobbat, de azért nem volt rossz. A magyarnál biztos jobb, de mondjuk a Kanári-szigetekhez  képest sehol nincs. Júniusban iszonyat kevesen voltak, nem tudom, hogy ez normális-e, de reggel 9-10-kor embereket nem láttunk a strandokon, az utakon meg autókkal is alig találkoztunk. A 100 km alatt csak 110 kocsi előzött meg bennünket.

Bracon gyönyörű a tenger

Sajnos a 38 fok nem sokat segített, de azért a kis szél miatt elviselhető volt (Balázs szerint nem), 5-6 liter vizet biztos megittunk. Mondjuk Vidova Gorán a két feles víz és egy feles kóla 2500ft-ért azért elég húzós volt, de ez már inkább arra mutat rá, hogy miért nem szeretünk Horvátországba járni.

Brac Strava

Krk-sziget

2022-ben még mindig tartott a Covid, bár inkább már az orosz – ukrán háború vitte a közbeszédet, de jött a négynapos hosszú hétvége a március 15-i ünnepen, ezért találni kellett valami értelmes célpontot.

Horvátországra esett a választás, méghozzá Krk szigetére. Sokáig úgy volt, hogy visszamegyünk Bračra, de aztán úgy döntöttünk, hogy nem akarunk annyit autózni, nézzük meg Krk-öt, sokkal közelebb van, jókat írnak róla. Még soha nem bicajoztunk ott, nem is jártunk arra (tudom, hogy sokaknak ez vicces).

Krk, Stara Baska

A Stravan rengeteg ismerőst láttam kint tekerni, hiába, a jó idő lehetősége márciusban sokakat vonz a tengerhez, elvégre ki ne szeretne már március közepén rövid szettben a tenger mellett, napsütésben tekerni. Ehhez képest az egész Európára kiható hidegfront oda is betette a lábát, szóval sokkal jobb idő nem volt, mint itthon. Így jártunk. De legalább a tenger látványa és közelsége kárpótolt.

Kint kihalt minden, az éttermek zárva, mintha atomot robbantottak volna, az utakon kocsik is alig vannak, de mást nagyon nem is vártunk, gondoltuk, hogy így lesz. Mivel fél Magyarország a horvát tengerpartra jár nyaralni (mi pont nem), gondolom sokaknak Krk szigetét nem is kell bemutatni. Nekünk minden tök új volt.

Bicajos szempontból totális meglepetés a sziget. Én valami teljesen jellegtelen, nem túl érdekes, viszonylag lapos, átlagos bicajozásra készültem, ehhez képest teljesen más jött szembe.

A sziget nem túl nagy, kb mint Brač, de elég sűrű az úthálózat, jó minőségű, kis forgalmú utakkal, amelyek ilyenkor teljesen kihaltak. Sokkal sűrűbb, mint Bračon, össze sem lehet hasonlítani. 3-4 napot lazán el lehet úgy bicajozni, hogy mindig másfelé mész. Az utak a tengerszint és 300 m között mennek, talán a legmagasabb pontja 320m, de gyakorlatilag nincs vízszintes,  egy méter sem. Vagy emelkedő vagy lejtő van. A tekerések szintrajza leginkább egy fűrészfoghoz hasonló. Rettentő fárasztó tud lenni, ugyanakkor edzésre kiváló, mert az emelkedők általában csak 1-3 km hosszúak rtövidebbek, mint Bračon), jól meg lehet tolni. Persze van 4-6km-es is, de az átlag meredekség mindig csak 4-6%.

Krk, Baska települése a templontól

Brač, hasonlóan Krk-hez, szintén egy 3-4 napos sziget, viszont ott sokkal kisebb az úthálózat, kevesebb az út és sokkal hosszabbak az emelkedők. Edzéshez szerintem Krk jobb. Ami a legnehezebben elviselhető Krk szigetén, hogy ha a tengerparton szeretnél lakni, akkor minden esetben felfelével fogsz kezdeni, mert minden út a sziget belsejébe vezet, ráadásul elég kemény a meredekségekkel. Hiába a “rövidebb” felfelé, de 12-14%-os brutális emelkedők lazán befigyelnek. Krk egy kemény bicajos hely. Nem gondoltam volna.

Vojak

Két kisebb és egy nagyobb kört mentünk, plusz egyet a szárazföldön. A nagykör a déli, legszebb részre, Baška és Stara Baška településekre vezetett, ez gyakorlatilag két külön út, mert a két település nincs összekötve, de mindkét szakasz gyönyörű. Nekem a Stara Baška felé vezető tengerparti út mindent vitt, visszafelé a meredeksége is Balázsnak jobban tetszett a „sima” Baška szerpentinje.

Ha már itt voltunk a szomszédban, muszáj volt megmászni a szárazföldön az Isztria legmagasabb pontját, a Vojakot. Az Učka Nemzeti Parkban található csúcs a Sveti Jure óta a listánkban szerepelt. Nem volt optimális idő, de elindultunk Fiuméből. Maga a hegyi út, amely Ičičiből, a tengerpart mellől indul, a számok alapján nem tűnik vészesnek, kb. 20 km, 1400m szint, 6% feletti átlag, de azért annyira könnyűnek sem mondanám. Rendszeresen 10% feletti értékek vannak benne, a közepe elég húzós, 9-12%-ok, néha 14%, ezt amúgy inkább lefelé konstatáltam, a technikás kanyargós úton komoly figyelemre van szükség.

Isztria, a Vojak teteje

Egyébként, így visszagondolva, nem is értem az átlag 6,3%-ot, sokkal többnek tűnt. Ráadásul a Garmin felfelé rövidített egy “kellemeset”: bevitt bennünket egy nagyon durva részre, nem tudom, miért gondolta, hoyg ez jobb lesz, életemben nem tekertem ilyen meredeken (bár csak alig néhány száz méter volt), a neve magáért beszél, Poljane hell climb  (400m-en 65m-t emelkedik és volt 25-28% is.

Sajnos elég hideg volt, március közepén fent kb 2 fok, kissé havazott, de tudtuk, hogy ez lesz, felkészültünk rá. Felfelé még nem is volt gond, de lefele rendesen elfagytunk. Aznap más nem ment fel ide (nem csodálom). 

Vojak

Ide (is) biztos visszajövünk szebb időben, mert a kilátás a tetőn és a mászás közben tökéletes, az út is jól kanyarog, szép mászás.

Összefoglalva

Horvátország bicajos szempontból elég jó hely. Nem mondom, hogy tökéletes, vagy hogy nincs jobb hely Európában, mert ez nem igaz. Szlovénia, az Alpok, a Dolomitok, stb. mind ezerszer jobb hely, de tavasszal (és ősszel) elérhető közelségben ez van, viszonylag magasra lehet mászni, jókat lehet edzeni és persze ott a tenger.

Krk meglepően jó bicajos hely, gondolom nyáron tömve van, de március – áprilisban vagy akár október – novemberben 2-4 napra szuper edzőtábor hely és nincs olyan messze mint Brač. Akár egy hosszú hétvégére is tökéletes, 5 óra alatt kint vagy. 

Brač nekem szűk, sokat kell ugyanazokon az utakon tekerni, bár szépségben még talán Krk-nél is szebb. De a sűrűbb úthálózat és a kellemes, normálisabb szintek miatt edzeni inkább Krk.

Egy biztos: továbbra sem leszek nagy Horvátország rajongó, ami legjobban dühít, hogy érthetetlenül és felháborítóan drága, az útminőség jó, de messze nem olyan jó, mint a többi bicajos helyen, de az biztos, hogy akár Krkre, Bracra vagy a vojakra és az Isztriára visszatérő bicajos venddégek leszünk.

Vojak Strava

Baska, Stara Baska

A szerzőről

client-photo-1
Csaba
55. évem pedálját taposom, a bike4fun vállalkozás vezetője, túravezetője vagyok. Hobbim a munkám. Szabadidőmben tekerek és / vagy a családdal vagyok.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?