Egy sajnálatos térdsérülés miatt, gyógytorna-jelleggel, egy négyhetes kihagyás után ültem kerékpárra ezen a szép szeptember végi napon. A vénasszonyok nyara már nagyon csábított a mozgásra, a hosszú kihagyás pedig türelmetlenné tett, így elhatároztam, hogy kipróbáljuk a sérült térdet egy úttal. Egy nem túl nehéz, nem túl hosszú, élvezetes és lehetőleg háztól-házig útvonalra gondoltam. Etyek - Alcsút felé sokat járunk, szeretem azt az utat, gondoltam, ha már arra, akkor elmegyek a Velencei-tóig és onnan majd visszajövök valahogy, leginkább a hetesen. Ezt az útvonalat már megjártuk korábban, ismertem, de valamiért én 90-100 km-re emlékeztem, utánanézni pedig lusta voltam, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy jelentősen alulbecsültem a távolságot, emiatt pedig nem ez lett életem nagy visszatérése. Sőt, talán életem legszenvedősebb végű útvonala lett, de erről később. A túra első szakasza Velencéig amúgy szerintem nagyon ajánlott kategória, a Velencei-tó Biatorbágytól ezen az úton kb. 50 km, nincs sok szint, szerintem a térség egyik legszebb útja. Megreggeliztem, ittam egy kávét, összepakoltam és hajrá! Diósdról Etyek felé két út is van, mindkettő Biatorbágyon keresztül, de én a Sóskút felé vivőt nem szeretem annyira, mivel Érden keresztül kell menni, az érdi utak minőségét pedig inkább hagyjuk, elég lesz hazafelé, így a törökbálinti utat választottam. Elsuhantam az ipari park mellett, az autópálya alatt és már Biatorbágyon is voltam. A térdem kicsit fájt, de ez természetes, a teljes gyógyulás még odébb van, amúgy minden rendben volt. Biatorbágyról Etyekre egy rövid, de szép út vezet, az elején egy kis kaptató, majd szinte sík. Nagyon örültem, hogy mikor megláttam, hogy az utat felújították, gyönyörű sima aszfalt Etyekig! Ahogy beértem Etyekre, rögtön megéreztem, hogy a szüret hónapját éljük, mindenhol erős must illat terjengett, esküszöm, megkívántam. Etyektől Alcsútig az út legszebb része következett. Először fel kell mászni a faluból a Korda Stúdióig, ez egy 2,5 km-es szakasz, 100-as szinttel, de csak az utolsó km a meredekebb, nem olyan vészes, de az
Egy sajnálatos térdsérülés miatt, gyógytorna-jelleggel, egy négyhetes kihagyás után ültem kerékpárra ezen a szép szeptember végi napon. A vénasszonyok nyara már nagyon csábított a mozgásra, a hosszú kihagyás pedig türelmetlenné tett, így elhatároztam, hogy kipróbáljuk a sérült térdet egy úttal. Egy nem túl nehéz, nem túl hosszú, élvezetes és lehetőleg háztól-házig útvonalra gondoltam.
