Eltekertem ma Csadiba, mert meghalt egy nagyon kedves ismerősöm, egy nagyszerű ember, Veszelovszki Zsolt, aki ott lakott. Emlékére tekertem el a faluba, ahova mindig hívott, hogy menjek, tekerjünk együtt a környéken, mert klassz utak vannak arra felé, de valahogy soha nem jött össze. Utólag már persze sajnálom, hogy nem mentem,

A Bakony az egyik kedvenc magyarországi hegységem. Szeretem, mert bár nem sok út van benne, de ami van, az nagyon szép környezetben, jól tekerhetően vezet.  Átlagbicajos léptékű hegység. Emiatt sokat is tekerek benne, aminek oka az is persze, hogy a pannonhalmi kötődés miatt onnan evidensen sokat járunk erre. (Korábban írtam