Visszatekintő képekben: TranszSzlovénia

A TranszSzlovénia túránk ez egyik kedvencem. Az út alig ismert városkákon és a legtöbbször forgalmatlan utakon halad, Ljubjana mellől indulva, át a közép-szlovén hegyeken és a Triglav Nemzeti Parkon keresztül, majd az Isonzó folyó mellett, hogy aztán a tenger mellett érjen véget. Ráadásul egy olyan, velünk határos országról beszélünk, amely itthon alig ismert. Az egyik legszebb utunk is, de ennek ára van: a napi szintek nem átlagos tekerőknek ajánlottak, három nap is 1300 – 1500 m között van, a túrát elsősorban országútis bicajosok töltik meg. Viszont a látvány fenomenális, megéri a kűzdés. (Amennyiben érdekel a túra, itt találod a részleteket.)

(A képek nagyíthatóak, új ablakban nyílnak, csak kattints rájuk!)

++++++++++++++++++++++++

Első nap: Bemelegítés

A kiérkezésünk után, általában délután kettőtől elkezdünk tekerni. Az aznapi szakasz kb. 30km bemelegítéssel indul, nagyon kevés emelkedővel, a végén szembe jön velünk egy viadukt és egy gyönyörű hegyi folyó, ahonnan viszont elkezdünk felfelé tekerni.

++++++++++++++++++++++++

Az első nap is tartalmaz emelkedőt, nem is akármilyet. Egy teljesen kihalt és alig ismert úton indulunk el felfelé, egy közel 10 km-es mászásra, amelynek csak a vége igazán húzós. A kilátás pazar! Ez egy teljesen ismeretlen, forgalmatlan vidék, ahol öröm minden méter!

++++++++++++++++++++++++

Az első nap végén egy 1277 méteres hágó tetején éjszakázunk, amire egy közel 12km-es emelkedő visz fel, a szint azonban csak 700m. Az első szálláson, egy nagyon jó hotelben, 1300 méteren, a napi 75km távval és az 1400 méter szinttel mindenki jól alszik 🙂

++++++++++++++++++++++++

Második nap: A tavak és a hágó

A második napunk egy viszonylag hosszú, 100 km-es és közel 1500 méter szintes út a Triglav Nemzeti Parkba. Két nagyon látványos tó (Bohinji-tó és a Bledi-tó) is az utunkba kerül és megmásunk egy aránylag ismeretlen hágót a két tó között.

++++++++++++++++++++++++

Ilyen is van! Júliusban rendszerint elkap bennünket az eső, érdekes módon, most már minden évben a második nap az esőnap. Idén 1300 méteren jégesőbe kerültünk, a 8 fok, az eső és az erős szél nem esett olyan jól a 10-12%-os lejtőn lefelé. Bled előtt azonban szépen megszárítkoztunk.

++++++++++++++++++++++++

Harmadik nap: A királyetap a Mangarttal

Harmadik napunk a királyetap. Ezen a napon megmásszuk a Mangartot, amely 2000 méter feletti legmagasabb pontjával senkinek nem egyszerű. A nyereghez egy 11 km-es, közel 1000 méter szintes út vezet fel, viszont amit ott látni lehet, az csodálatos!

++++++++++++++++++++++++

Idén meglepő volt, bár ez sűrűn előfordul, csak nem júliusban! Most július elején még elég sok hó volt fent. Ilyen viszonyokkal általában május végén, június elején szoktunk találkozni. De ez az Alpok, itt minden előfordulhat.

++++++++++++++++++++++++

A nap 63km-es hosszával, de 1500 méteres szintjével egyértelműen a legnehezebb nap, de megéri kilépni a komfortzónából: kilátás a mangart nyeregből.

++++++++++++++++++++++++

A Mangart nyeregbe vezető úton van 4 alagút, a 2 középső az egyik legszebb és legérdekesebb megoldású vonalvezetés az európai hágókon. A két, egymásba forduló alagút azonban nincs kivilágítva, úgyhogy erre érdemes felkészülni.

++++++++++++++++++++++++

A Mangart szerény véleményem szerint az európai hágók között TOP3-as, ami a kilátást, a szépséget és a vonalvezetést illeti. Nem is olyan nehéz, hiszen vannak benne könnyebb szakaszok, de azért könnyűnek nem mondanám. Ráadásul hozzánk iszonyatosan közel van. Ideális bevezetés a hágómászásokba.

++++++++++++++++++++++++

Negyedik nap: Az Isonzó

Negyedik nap még a Triglav Nemzeti Parkban kezdünk, a hegyek közt tekerünk egy remek lejtőn, aztán kiérünk és becsatlakzunk az Isonzó mellé.

++++++++++++++++++++++++

Ezen a napon szinte egész végig az Isonzó (szlovén nevén Soca) mellett tekerünk. Útba ejtjük a folyó melletti kisebb városkákat.

++++++++++++++++++++++++

A tökéletes aszfalton a türkiz színű folyó mellett nagyon nyugodtan lehet kerékpározni.

++++++++++++++++++++++++

Az Isonzó türkizkék vize mindenkit elbűvöl.

++++++++++++++++++++++++

A nap végén Goriziában alszunk. A várost az isonzó és a szlovén – olasz határ szeli ketté.

++++++++++++++++++++++++

Ötödik nap: A tenger

Utolsó nap két utunk is lehet. Az egyik a tengerparton visz, a másik a hegység belsejében. Hogy merre megyünk, három dolog dönti el: az időjárás, a forgalom és a társaság képességei. Szép időben, kis forgalomnál és fáradt csapat esetében a tenger mellett megyünk, a főúton. Ez forgalmasabb, de rövidebb, nincs benne szint.

++++++++++++++++++++++++

Ha a társaság erős és nagyobb a forgalom, akkor a hegyek között tekerünk. Ebben az útban viszont még van egy erős hágó.

++++++++++++++++++++++++

De bármerre is menjünk, a vége a tenger.

++++++++++++++++++++++++

A szerzőről

client-photo-1
Csaba
53. évem pedálját taposom, a bike4fun vállalkozás vezetője, túravezetője vagyok. Hobbi: család, bicaj, jégkorong, utazás, éjjel-nappal, télen-nyáron. Mindent, amit ismerek, láttam, éreztem, a túrákon átadom nektek.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?