Vannak hágók, amelyek valahogy kimaradnak az ember életéből. De nem azért, mert nincs idő megtekerni vagy nem lenne pénz vagy alkalom kiutazni, hanem egyszerűen nincsenek a képben. Így vagyok én a Timmelsjoch-kal (Passo Rombo az olasz oldalról).
A hágó megmászását évekkel ezelőtt elhatároztam, mindig terveztem, köszönet az országutis FB-csoportnak egyik tagjának, aki évekkel ezelőtt sok beszámolót írt arról a hágóról. Mindig nézegettem a térképen, hogy miként tudnék odajutni, de valahogy soha nem volt erre alkalom, aztán szép lassan el is felejtettem.
Eldugott helyen
Idén nyáron viszont a közelben voltam végre, így vettem egy levegőt is rászántam egy napot a családi nyaralásból. Bár ehhez is autóznom kellett két órát csak oda, át kellett mennem két hágón, de megléptem. Elég nagy lépés is volt, éreztem én, hogy ez nem lesz egyszerű, de örülök, hogy végül összejött.
Maga a hágó Dél-Tirolt (Olaszországot) és Észak-Tirolt (Ausztriát) köti össze. A hágó 2509 méter magasan van. Talán azért sincs annyira szem előtt, mert a két vidék alapvető közlekedési útvonala a tőle ÉK-re lévő, sokkal forgalmasabb, sokkal alacsonyabban fekvő (1300+ m) Brenner-hágó, ahol fizetős autópálya halad át. Így a Timmelsjochra kevesen tekintenek közlekedési útvonalként (Ausztriában az autóknak útdíjat is kell fizetni), inkább a motorosok és a bicajosok kedvelt terepe.
A klasszikus út a déli, az olaszországi San Leonardoból indul 695 m-ről, a teteje 2509 méteren van, az emelkedés közel 1800 m, átlag 7,1%. (Az adatok a climb by bike-ról vannak.) A másik oldal az Ötz-völgye.
A hágó még ismert az Ötztal-Radmarathonról (220km, 5500m szint), ahol a Timmelsjoch a legutolsó emelkedő. Többször volt Giro d’Italián is.
Szóval a Timmelsjoch nincs szem előtt, neve nem olyan ismert, mint a közeli Stelvioé és a déli, klasszikus útvonal kiindulópontja (San Leonardo) sem fekszik nagy forgalmi központban. Megközelíteni sem egyszerű. És ha már erre a környékre jövünk, akkor inkább a Stelvio, ugye. Pedig milyen jó hely!
Egyébként elég furcsa hágó. Elsősorban hosszú. Majdnem 30 km, 5 km-rel hosszabb mint a Stelvio, igaz, a teljes emelkedése kisebb, papíron az átlaga csak 6.2% (Stelvio: 24,5 km-en 1810 m szint, átlag 7,4%). Ugyanakkor a teljes kép sokkal durvább képet mutat, mint amit a 6,2%-os átlag sugall.
Aztán, amikor a hegyen tekertem, rájöttem, hol a hiba: a közepén van egy 4 km-es 1-2%-os rész (nagytányér!!!!), ami erősen ront az átlagon. Nem kicsit. Nagyon.
Három szakasza van
Szóval a hegy elég jól tagolható három szakaszra. Az első néhány kilométer a bevezetés, aztán 15 km-ig, úgy 10 km-en keresztül jön a meglehetősen húzós, 8-10%, elég durván indít, ráadásul végtelen hosszú egyenesekkel, aztán a közepén jön a 4 km-es pihi és az utolsó 10 km-en ismét bedurvul, 10-12%-os átlag km-ek voltak.
Nem néztem a részleknek utána, és már az elején furcsállottam, hogy de hát ez csak egy 6%-os hágó, akkor miért jönnek 10-km-en keresztül a 8-10%-ok, aztán elértem a közepéhez és megértettem: ennek meglesz a böjtje. Egyébként a középső rész nem csak ront az átlagon, de pihentető is. Nézőpont kérdése, hogy ki az, aki szereti ezt (hogy pihentetőkkel hosszab, de könnyebb az emelkedő vagy gyorsabban felérni rövidebb, de meredekebb átlaggal), itt mindenesetre jól jött. Az eleje tényleg elég orbavágósan húzós.
Ráadásul a pihentető szakaszon látod meg a végét. Egy hágómászásnál mindig rengeteg pluszt jelent, hogy látod, hova kell felmenni. Aztán ahogy vége a könnyebb résznek, és elkezdődik a brutálmetál, meglátod a legszebb részeket, a gleccsert és a környező hegyeket, az ad egy kis pluszt. Szükség is van rá, mert az utolsó 10 km hajtűkanyarjai nem engednek, befordulsz, reménykedsz, hogy a kanyar után enyhébb lesz, de nem. 10-12% végig.
A kemény részt egy alagút zárja le, egy viszonylag hosszú, 500 méteres, vaskapukkal ellátott alagút, amelyben még 30 fokban is rettenetesen hideg van, folyik a víz. Ha azt eléred,megcsináltad, mert bár onnan még van 2 km, de az utolsó km-ek már kikönnyülnek.
Timmelsjoch vs Stelvio vs Gavia
Nyilván nehéz hágókat összevetni, mert soha nem egyformák, mások a körülmények, a forma, az időjárás és a számok sem mindig mutatják a valódi nehézséget. Az adatok szerint a Stelvio egy hajszállal nehezebb, de a személyes véleményem szerint ez húzósabb mászás. A Stelvionak az első harmada elég könnyű, gyk. 18 km a nehéz, de az nem ilyen meredek.
Ha a középső 4 könnyebb kilométer nem lenne, ez lenne az egyik legnehezebb hágó az Alpokban, mert nagyon hosszú és nagyon kemény. Így azonban nem az. Ennek ellenére ne becsüld le, mert a 4 km könnyű ellenére ez egy iszonyat nehéz hegy. A hossza pedig tekintélyt parancsoló.
A Gaviát előtte héten másztam meg Bormioból (25.6 km, 2621 m a teteje, 1404 m szint, átlag 5.5 %), annál sokkal nehezebb volt. A Stelvio Bormio felől is könnyebb (21.5 km, 2758 m a teteje, 1533 m szint, átlag 7.1 %)
Látványban az elsők között
Látványban azonban biztos felveszi a versenyt bármelyikkel. 15 km után kifejezetten pazar, gleccserek, völgyek, óriási terek vannak, van egy csomó alagút (meg vannak számozva), ahol lehet hűsölni. Sok hajtű, kivételesen jó aszfalttal. Forgalom aránylag normális volt, kevesen voltak, biztos a hétközben miatt, a Stelvionak tizede kb., ez nagy plusz pont.
És a lefelé! Imádtam a lefelét. Mivel viszonylag kevés a hajtű, szinte csak a teteje alatt 7-8 km-ig van, sok az egyenes, lehet lefelé csapatni a nagyon jó aszfalton.
És persze San Leonardoból ott a kistestvére, a Jaufenpass (Monte Giovo), 20 km, 1400 m szint, 7,1%-es átlag, nem tűnik egyszerűnek, de erre már időm nem maradt, majd legközelebb.
Hozzászólások