Visszatekintő képekben: Ikonikus hágókon

Minden túra nagyon klassz és nagyon szép, de van túra, ami nekem a legszebb. A legnehezebb, hegyi hágós túránk Szlovéniába és a Dolomitokba egyértelműen a kedvenc utam. Nem csak azért, mert országúti kerékpárosokat kísérhetek, hanem azért, mert a lelkemhez a 2-3000 méteres hegycsúcsok állnak legközelebb. A sziklák, a formák, az óriási terek között tekerni olyan élmény, amiért érdemes “végigszenvedni” a felfelé vivő utat. Mert hogy ezek a hágók nem adják könnyen magukat, a 8-10%-os, 5-15 kilométeren keresztül folyamatosan emelkedő szerpentinek igazi lélekgyilkos környezetek. A monotonitás csúcsai a fizikai erő mellett egy nagy adag tűrőképességet is követelnek. Ugyanakkor viszont, felérni egy ilyen út tetejére igazán felemelő, katarzissal felérő érzés.

A túra oldalát, további információkat itt találjátok.

(A képek nagyíthatóak, új ablakban nyílnak, csak kattints rájuk!)

++++++++++++++++++++++++

Első nap: Szlovénia, Mangart

A túra nem indult olyan jól. Az első napra már a Mangart volt tervbe véve, de az időjárás nem volt annyira támogató. Ettől függetlenül elindultunk, mert látszott némi remény. A Mangartot Kranjska Gorából Tarvisió felé másztuk meg. Ennek ellenére az idő nem volt vészes. de ahogy haladtunk felfelé, egy viharfelhő ránk húzódott, amiből aztán lett némi csapadék, de a nagyrészét megúsztuk, sőt, nagyon fotogén környezetet teremtett.

++++++++++++++++++++++++

A Mangart hágó állandó szereplője a nehezebb túráinknak, mert rendkívül látványos mászás. Valójában nem is hágó, hanem nyereg-út, mert a tetején véget ér és ott kell visszagurulni, ahol feltekertél, de ettől még szebb lesz! Hiszen a szemet gyönyörködtető utat kétszer teszed meg és mindig mást látsz felfelé, mint lefelé! A Magart az a hegy, amely még rossz, felhős időben is valódi fotótéma. Július közepén már nyoma sem volt a júniusban, a korábbi túrán tapasztalt hónak, de nem volt meleg. A hágók kiszámíthatatlanok. Még július közepén is.

++++++++++++++++++++++++

Második nap: Szlovénia, Vrsic

A második nap valójában a harmadik volt, a pihenőnapunk, mivel az előtte lévő nap esett folyamatosan, ezért nem tudtunk tekerni. Ez a nap sem indult jól, de aztán teljesne oké lett. A Vrsic onnan híres, hogy a Kranjska Gorából felfelé vezető úton a kanyarok kockakővel vannak kirakva. A 10 km-es felfelé elég húzós emelkedő, nem egyszerű megcsinálni, az átlaga bőven 8% felett van, a legnehezebb részeken 14%-os. Szerencsére sok kanyar van benne (24 ezen az oldalon), amiken lehet pihenni.

++++++++++++++++++++++++

A Vrsic másik oldalán lemenni óriási élmény. A hágón felfelé és lefelé összesen 50 számozott kanyar van, a kilátás végig nagyon szuper. Ez az oldal felfelé egyébként szintén nem egyszerű, de egy kicsit könnyebb, de hosszabb is. A lefelé után rögtön ott a gyönyörű Isonzó folyó (Soca), amely türkiz vvizével mindekit elvarázsol.

++++++++++++++++++++++++

A Vrsic-en lefelé után az Isonzó (Soca) mellett Bovecig tekertünk, majd visszakanyarodtunk a Triglav Parkban Olaszország felé. Ez egy nagyon szép völgyút, aminek a végén egy hosszabb emelkedő van a Predil (Predel) hágóra, majd az út Tarvisión keresztül vitt haza. A 2000+ szint megtette a hatását, rendesen elfáradtunk. Következett az átköltözés a Dolomitokba.

++++++++++++++++++++++++

Harmadik nap: Dolomitok, Sellaronda

A Dolomitok a hegyeket szerető bringások álma. “A” bringás paradicsom. Nyaranta bringások ezrei, tízezrei mennek oda tekerni. A hegyek, a csúcsok az egész Alpokban itt a legszebbek, a különböző formákat és színeket nehéz is leírni. Az első nap az egyik leghíresebb és legszebb körön mentünk. A Sellaronda négy 2000-es hágót magában foglaló kör (pordoi, Sella, Gardena, Campolongo), nyugodtan mondhatom, hogy Európában egyedülálló bicajos körút. Nem túl nehéz, mivel nem mész le olyan alacsony szintre, de azért nem lebecsülendő (az összemelkedése kb 2000m szint). Számunkra a kör a Arabbából a Passo Pordoi-jal indult, de a legszebb közülük a második hágó, a Passo Sella.

++++++++++++++++++++++++

A Pordoit elhagyva a passo Sellára haladva óriási kőtömbök között haladsz. Az út végig 6-8%-kal emelkedik, a vége még nehezebb. De a nehézségekről elvonja a figyelmed a gyönyörű táj.

++++++++++++++++++++++++

A Passo Sella után a Passo Gerdena következik, amely a legkönnyebb hágó erről az oldalról, majd egy őrületes lefelé egy szuper szerpentínen Corvaráig. A látvány végig fenomenális. Az egész kör 53km és 2000-es a szint.

++++++++++++++++++++++++

Nagyedik nap: Dolomitok, Giau, Falzarego

Negyedik, utolsó bicajos napunkon a Dolomitok talán legikonikusabb hágóját, a Giaut másztuk meg. Caprileből indultunk. A Giau egy valóban nehéz hágó, az átlag emelkedése is tisztességes (9%), de ez valójában sokkal többnek tűnik. Az út folyamatosan, nagyon keményen, rendületlenül megy felfelé, nincs benne pihenési lehetőség.Az út második felében az Averau csúcsa látszik végig, de ez csalóka, mert nem oda mész fel. Az utolsó 2 km-en “bekanyarodsz” az Averautól jobbra, a Ra Gusela csúcs mellé, ott éred el a hágót.

++++++++++++++++++++++++

Bár itt nem látszik, mert az utazók matricája már eltakarta a kiírásokat, de a Giau teteje 2236 méteren van. Az egész hágó felé tornyosul a Cima Ra Gusela tornya. A Giau a Dolomitok egyik legkeményebb és legikonikusabb hágója, aki ide felteker, joggal lehet büszke magára.

++++++++++++++++++++++++

A Giau után egy lanyhán elterülő völgyben kezdtük meg a lefelét Cortina felé. A hágómászások sajátossága a sokáig tartó felfelé, ugyanakkor ezután a jutalom a sokáig tartó lefelé. A lejtőkön nagyon oda kell figyelni, még száraz, jó időben is, mert a kanyarok nem kímélnek.

++++++++++++++++++++++++

A 10 km-es lefelé után ismét felfelé vettük az irányt. Pocolból a Falzerego hágó nem olyan vészes, viszonylag könnyebb, cserébe sokkal hosszabb. A Falzarego nem egy szép hágó, nincs akkora kilátás, de a nyergéből érdemes áttekerni “jobbra” 2 km-t, a Valparola hágóba, mert csodás a kilátás és a körnmyezet.

++++++++++++++++++++++++

A Valparola felől a kilátás a Falzarego utáni lefelére. A túra utolsó kilométerei lefelé vezettek.

A szerzőről

client-photo-1
Csaba
53. évem pedálját taposom, a bike4fun vállalkozás vezetője, túravezetője vagyok. Hobbi: család, bicaj, jégkorong, utazás, éjjel-nappal, télen-nyáron. Mindent, amit ismerek, láttam, éreztem, a túrákon átadom nektek.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?