Tavaly szeptemberben, egy hirtelen ötlettől vezérelve betettük a kocsiba a bicajokat és kimentünk a Francia-Alpokba, hogy megmásszunk néhány jó emelkedőt. Az Alpok francia része addig kimaradt, ezért szívesen mentünk, mégha az öt bicajos nap (egymás után) pihenőnap nélkül nem is tűnt egyszerűnek. Nagyon jó túra kerekedett belőle, Bonette, Huez, Galibier (a kedvenc) és a többi. Imádtuk minden méterét, ezt a blogomon is megírtam. Amikor tavaly ősszel úgy fejeztem be a cikkemet, hogy "biztos visszajövünk, már jövőre, mert rengeteg jó hely kimaradt", akkor azt komolyan is gondoltuk. A visszatérés Idén úgy hozta a sors, hogy a nyári családi nyaralás Franciaország és a Cote d’Azur felé konvergált és a kisfeleségek voltak olyan kedvesek, hogy utána engedélyeztek néhány napot az Alpokban, így a kikapcsolódást össze tudtuk kötni egy kis bicajozással. Persze mértékkel :-) A francia Riviéra nem az ikonikus bicajos helyeiről ismert, bár mi sejtettük (és kicsit tudtuk is, hogy lesznek ott jó helyek. Tour is indult innen 2020-ban (ez minden jobb helyen ki is van táblázva) és végül is ez már majdnem az Alpok. A szállásunk Nizza mellett volt, egy hét alatt 3 bicajozás fért bele. Monaco Természetesen először eltekertünk a környék legjobb kilátásához, megnéztük fentről Monaco-t és a környékbeli kis falvakat (Éze, Turbie, Peillon). Mote Carloba persze be is tekertünk, majdnem végig is tekertük az F1-pályát. Én nem vagyok nagy Forma-1 rajongó, nem is ismerem az egészet, de ez a pálya még nekem is ismerős volt, a városban a rázóköves kanyarokban és a kikötőben, na meg az alagútban élvezet volt tekerni. Monaco egyébként jó hely, kevesen voltak, kicsit fancy, de inkább menő. Abban a körben amúgy kemény emelkedők vannak, kijössz a városból (országból, bocs) és hipp-hopp fent vagy 4-500 méteren, ahogy az egész környék ilyen, nem sétagalopp, egyáltalán nem az! Col de Turini Második nap ellátogattunk a helyi ikonikus hágóra, a Col
Tavaly szeptemberben, egy hirtelen ötlettől vezérelve betettük a kocsiba a bicajokat és kimentünk a Francia-Alpokba, hogy megmásszunk néhány jó emelkedőt. Az Alpok francia része addig kimaradt, ezért szívesen mentünk, mégha az öt bicajos nap (egymás után) pihenőnap nélkül nem is tűnt egyszerűnek. Nagyon jó túra kerekedett belőle, Bonette, Huez, Galibier
