Visszatekintő képekben: Via Francigena

Nem hinném, hogy a Via Francigenánál van Európában szebb, változatosabb és élvezetesebb egyhetes kerékpáros túra. A “francia út”-nak elnevezett középkori zarándokút eredetileg az angliai Canterburyből indul és Rómában végződik, mi “csak” az olasz részen, Luccából Rómáig tekerünk el. A Via Francigena zarándokútról itt írtam részletesen.

Mondanom sem kell, hogy a Toszkána és Lazio legszebb részein végigvezető út nem a kezdők útja. Nehéz, kitartást igénylő tekerés, de óriási kaland és elmélyülés. A folyamatos sorozatterhelés és a jelentős napi távolságok és szintek (70-90km, 1000+ m) nem kímélik a tekerőt. A kifejezett hágó-túrákon kívül ez a legnehezebb utunk.

A zarándoktúrán a nehézség mindennapos társunk, de ide általában kifejezetten a megmérettetésért jöttök, hogy kilépjetek a komfortzónátokból és olyan 9 napban legyen részetek, amilyent nehéz máshol találni. A 7 tekerési napon rengeteg szép várost, tájat fedezünk fel, jókat eszünk – iszunk és örök barátságok is születnek.

(Amennyiben érdekel a túra, itt találod a részleteket.)

(A képek nagyíthatóak, új ablakban nyílnak, csak kattints rájuk!)

++++++++++++++++++++++++

Első nap: Bemelegítés

A túra Luccából indul. Lucca elég menő hely, az egyik legjobb, legélhetőbb toszkán város, bár a tipikus toszkán dombokhoz sok köze nincs. A várost egy 5 km-es fal veszi körbe, amit körbe is lehet bicajozni.

++++++++++++++++++++++++

A Via Francigena egy középkori zarándokút, így az útvonalunk a középkorban szokásos útvonal mentén halad, gyk. templomtól templomig tekerünk. Természetesen lesznek székesegyházak, pápai városok és kolostorok is, szóval van mit nézni.

++++++++++++++++++++++++

Az első nap első néhány tíz kilométere a Lucca mellett található “síkságon” halad, az első igazi emelkedők már a közép-toszkán vidék peremén, San Miniato környékén kezdődnek. A napi legnagyobb emelkedő Montaionera visz fel.

++++++++++++++++++++++++

Második nap: Közép-Toszkána dombjain

Montaioneból indulva azonnal a dombok között találjuk magunkat. Le-fel, fel-le, elkezdődik az állandó mászás – lejtőzés. És persze az örökzöld ciprusok is megjelennek. A túrát általában ősszel, szeptember közepére tervezzük, ennek ellenére Toszkánában ekkor általában nyoma sincs az ősznek. Az örökzöldek zöldek, a táj élettel teli, az időjárás csodás, 25 fok környékén van, de volt már 30+ is. Ekkor már a főszezonon kívül vagyunk, a népszerűbb helyeken a túristák özöne érezhetően csökken.

++++++++++++++++++++++++

A második napunk a képen látható utakon, tájakon visz végig. Az út ringatózik, néha durván emelkedik, lejt, az utak mentén szőlők, agroturizmók, erdők terülnek el. A második nap már mélyen a toszkán dombok közt haladunk, a jellegzetességeket csodáljuk, miközben olyan városkákba látogatunk el, mint San Gimignano vagy éppen az alább látható Colle, amely az Elsa folyó mentén fekszik.

++++++++++++++++++++++++

Colle di Val’d Elsa az egyik kedvenc városom, mivel általában kevés a turiszt, nem olyan felkapott, mint a közelben fekvő San Gimignano. Az óvárosba egy kisebb szerpentínen szoktunk feltekerni. Innen már közel van Siena.

++++++++++++++++++++++++

Harmadik nap: A Crete

A Crete Senesi, azaz a Sienától délre fekvő, felmart, dombos vidék Toszkána esszenciája. Ez a terület pont olyan, amilyennek ezt a vidéket elképzeled. Végelláthatatlan dombok, tetejükön ciprusok és farmházak. Az utak pedig le és fel kanyarognak a dombok közt.

++++++++++++++++++++++++

Sokszor kérdezik tőlem, hogy Toszkána ősszel vagy tavasszal jobb? Én azt gondolom, hogy mindkettő szép, mégis nagyon más. Tavasszal minden zöld, a virágok nyílnak, az illatok fenomenálisak, de az időjárás még májusban is elég kiszámíthatatlan, sokat esik. Ősszel viszont nagyon stabil az idő, eső alig van, és a sárga, barna tájnak is megvan a szépsége. Idén szeptemberben talán ha 2x esett és végig ilyen időnk volt (3 túránk is volt ekkor). Ezen a napon különösen szép volt az időjárás. Abszolút támogató volt és a gyönyörű felhőknek köszönhetően a legszebb képeket lőttük.

++++++++++++++++++++++++

A Via Francigena jellegzetessége a fehér murvás út, vagy ahogy Toszkánában mondják, a strada bianche. Ezek az utak Toszkánában a normál úthálózat részei, sokan használják, még egy kerékpáros versenyt is rendeznek ezeken az utakon. És ha látsz egy autót tök porosan a főúton, akkor biztos lehetsz benne, hogy egy agrotourizmóban lakik 🙂  Persze egy középkori zarándokút nem mehet végig aszfalton, ezért ezen a túrán elég sok murva szokott lenni.

++++++++++++++++++++++++

Negyedik nap: Dél-Toszkána erődje és a pápai város

Sienától délre az egyik legszebb és legklasszabb város Pienza. Az egykori pápai város a képen a távolban látszik a domb tetején.

++++++++++++++++++++++++

Pienzától délre már kifelé haladunk a tartományból, de ez az egyik legautentikusabb toszkán vidék. Az Orcia folyó völgye megannyi gyönyörű utat és látképet nyújt.

++++++++++++++++++++++++

A negyedik nap elég nehéz, sok az emelkedő, nagy a szint. Ráadásul a nap vége tartogatja a legnehezebb feladatot, fel kell kűzdeni magunkat Radicofaniba, az egész út legmagasabb pontjára (közel 1000m magasra). Radicofaniban, a város felett egy domb tetején tornyosul az erőd.

++++++++++++++++++++++++

Ötödik nap: Lazióban, a Bolsena-tó mellett

Radicofani toronyából eszméletlen a kilátás, jó időben akár 50-60 km-re is ellátni. Aki ismeri a terepet, átlát Lazioba. Ahogy haladunk ki Toszkánából, a torony még 30 km múlva is látszik, mint Mordor sötét tornya.

++++++++++++++++++++++++

Radicofani egyébként nagyon klassz kis falu, rejtett szegleteiben mindig találni számtalan szépséget.

++++++++++++++++++++++++

Lazioba átérve alig változik meg a városkák hangulata, de itt már sokkal erősebb az etruszk örökség.

++++++++++++++++++++++++

A nap végén Montefiasconéban alszunk, a Bolsena-tó mellett. A város az Est! Est! Est!  boráról ismert, na meg a klassz kilátásáról is. A Bolsena-tó egy vulkanikus kráter, errefelé, Lazio északi részén több ilyen is található.

++++++++++++++++++++++++

Hatodik nap: Lazio történelmi városkái

A hatodik napunk már teljes egészében Lazioban telik tele olyan történelmi városokkal, mint Viterbo vagy Sutri. Viterbo egészen elképesztő város, nem csak azért, mert pápai város volt, hanem mert külön zarándok negyede is van. Az úton egyébként végig találkozunk gyalogos zarándokokkal.

++++++++++++++++++++++++

Egy rejtett kisváros látképe az erdőből. Ide egy nagyon meredek út vezet fel. Lazio útjai sem kímélik a bicajost.

++++++++++++++++++++++++

Róma előtti utolsó éjszakánkat Sutriban töltjük. A város – azon túl, hogy jelentős etruszk ősökkel rendelkezik – a tufáról híres. Szokták tufa-városnak is nevezni, mivel itt minden ebből a vulkanikus eredetű, könnyen faragható kőből épül. Többek között Sutriban egy komplett amfiteátrumot faragtak ki az ókorban a tufából.

++++++++++++++++++++++++

Hetedik nap: Róma és Lazio etruszk városai

Sutri mellett Nepi a másik tufa-város. Az ősi, etruszk eredetű város jelentős ókori és középkori romokkal rendelkezik, többek között egy saját “városi” vízeséssel is.

++++++++++++++++++++++++

Ahogy haladunk Róma felé, egyre zöldebb lesz a táj és egyre melegebb lesz. Több nemzeti parkon tekerünk keresztül.

++++++++++++++++++++++++

És az út végül Rómában, a Szent Péter Székesegyház előtt ér véget. Rómába a Tevere partján tekerünk be.

++++++++++++++++++++++++

A szerzőről

client-photo-1
Csaba
53. évem pedálját taposom, a bike4fun vállalkozás vezetője, túravezetője vagyok. Hobbi: család, bicaj, jégkorong, utazás, éjjel-nappal, télen-nyáron. Mindent, amit ismerek, láttam, éreztem, a túrákon átadom nektek.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?