Tavaly szeptemberben, egy hirtelen ötlettől vezérelve betettük a kocsiba a bicajokat és kimentünk a Francia-Alpokba, hogy megmásszunk néhány jó emelkedőt. Az Alpok francia része addig kimaradt, ezért szívesen mentünk, mégha az öt bicajos nap (egymás után) pihenőnap nélkül nem is tűnt egyszerűnek. Nagyon jó túra kerekedett belőle, Bonette, Huez, Galibier

Mindenekelőtt az elején kell leszögeznem: Horvátország úgy általában nem tartozik a kedvenc úti céljaim közé. Nem tudom, miért alakult ez így, gyerekkoromban sem jártam (vittek) oda, nem tartoztunk a köves Adria rajongói közé. Ahogy felnőttem és a magam ura lettem, akkor sem jártam oda, ha tenger, akkor százszor inkább elutazom

Az egész egy téli családi “nyaralás” ötletével kezdődött. Menjünk már el a sógoromékkal együtt valahova télen! – Oké, menjünk, mondtuk mi, fiúk, de akkor olyan helyre, ahol bicajozni is lehet! Nem akartunk nagyon sok pénzt elkölteni egy távol-keleti útra, ezért a közelben kerestünk. Gran Canaria magától adódott: télen is jó