bike4fun blog | Cikkek, tanácsok

Bringaexpón a bike4fun

2017 február 28, 2017 március 2,
Csaba
bike4fun, Kisszínes
2017, bmc alpenchallenge, bribgaexpo, kerékpártúra, oakley radar pace

A tavasz első biztos jele a rendszeresen március elején, a bicajos szezon kezdetén megrendezett Bringaexpó, amelyet idén is, mint mindig a Hungexpon rendeznek meg március 3-5. között. A bike4fun is ott lesz, reméljük, hogy minél többetekkel találkozunk ott! Megtaláltok bennünket a G pavilonban, a passzázs felőli főbejárat mellett, balra. Miért

Tovább…

Francia út Olaszországban – kerékpárral a középkori zarándokúton

2017 február 17, 2020 április 3,
Csaba
Kisszínes, Ördögkerék - Kerékpáros blog, Túraajánló
biciklitúra, kerékpártúra, kerékpártúra külföldön, Olaszország, Toszkána, via francigena, zarándokút

A via Francigena Torrenieri után az Orcia folyó völgyében

Ha európai zarándokútról van szó, mindenkinek az El Camino ugrik be. Pedig van egy másik, nagyon híres útvonal, amely Toszkánán is keresztülhalad. Ez a Via Francigena, egy évszázadok óta bejáratott, csodaszép helyeken vezető, 1700 kilométeres zarándoktúra. A zarándokútra szervezett kerékpáros túránkra itt tudsz jelentkezni! A középkor autópályája A Via Francigena az angliai Canterbury és Róma közti, Anglián, Franciaországon, Svájcon és Olaszországon átívelő zarándokút. Olyan utak nyomvonalán létesült, mint az Appennineken át Rómába vezető Longobárdok útja, amely már a VII. századtól a mai Olaszország északi részét kötötte össze Rómával. A Római Birodalom felbomlása után, a sötét középkorban nem voltak római értelemben vett útvonalak (kővel kirakott, A-ból B-be vivő, valódi uatk), inkább különálló, településeket összekötő utak hálózat létezett. Az egyes utak állandóan változtak az árvíz, csuszamlások, haramiák fosztogatása miatt. A frankok idejében, kilábalva a történelmi sötétségből és zűrzavarból, a népesség és a forgalom növekedésével azonban a korábbi helyén lassan létrejött egy új útvonal, amit Via Francigena, vagyis az "út Franciaországból" néven neveztek. Ez az út a svájci - olasz határon lévő, 2500 méter magas Nagy Szent Bernard hágó révén már bekapcsolta a francia és a németalföldi területeket is a vérkeringésbe. Az útvonal lett a fő összekötő út Európa északi és déli része között, melyen a kereskedők, hadseregek és zarándokok is közlekedtek. Az utat "hivatalosan" legelsőnek a Rómából Canterburybe utazó Sigeric érsek írta le 990-ben, amikor is az út 79 állomását jegyezte fel (ahol megpihent). Innen tudjuk, hogy az út a középkorban 80 napig tartott, 20km/nap átlagsebességgel. Az utat a kialakuló szerzetesrendek és a zarándokok is elkezdték használni. A "Francia út" a Jeruzsálembe, Rómába, Santiago de Compostelába vivő zarándokok fő útvonala, elosztóközpontja lett. Ahogy a zarándoklat tömeges jelenséggé vált, úgy lett a kor kommunikációs csatornája és a középkori Európa kulturális egységének jelképe is. A via Francigena lassan kereskedelmi útvonal is lett, a soha nem látott fejlődés az útvonal mellett számos

Ha európai zarándokútról van szó, mindenkinek az El Camino ugrik be. Pedig van egy másik, nagyon híres útvonal, amely Toszkánán is keresztülhalad. Ez a Via Francigena, egy évszázadok óta bejáratott, csodaszép helyeken vezető, 1700 kilométeres zarándoktúra. A zarándokútra szervezett kerékpáros túránkra itt tudsz jelentkezni! A középkor autópályája A Via Francigena az angliai

Tovább…

Kerékpártúra Monteriggioni várához

2017 február 15, 2019 október 16,
Csaba
Kisszínes, Ördögkerék - Kerékpáros blog, Túraajánló
aktív pihenés, bicikli, biciklitúra, kerékpártúra 2017, kerékpártúra külföldön, monteriggioni, Olaszország, siena, Toszkána

Monteriggioni vára - kerékpártúra Toszkánában

Amint feltűnik a horizonton, mert feltűnik, ha közeledsz, hiszen egy természetes domb tetejére építették, azonnal megérted, hogy miért az egyik legszebb Siena-környéki látványosság. A hegyet koronázó vár Kevés olyan, a középkor valódi hangulatát tükröző, komoly fallal körülvett városka maradt épen, mint Monteriggioni vára. És kevésnek ilyen felséges a látványa: a néhány házból álló városkát körülvevő, kör alakú, 570 méter hosszú, 15 méter magas fal és a rajta található bástyák ugyanis egy koronát formálnak. Az egész városka csupán 200 méter átmérőjű, alig van benne néhány épület, de a tornyos falak látványa (eredetileg 15 volt, mára csak 11 maradt) és a hangulat egészen magával ragadó. Monteriggioni még a Firenzében született Dantét is megihlette, aki a leghíresebb művében, az Isteni színjátékban, a Pokol fejezetében "Montereggion" kör alakú várát és tornyait a nagy kútból kinyúló gigászokhoz hasonlítja. A városka Sienához közel, a Firenze felé vezető út mellett található. Ha kocsival szeled a vidéket, könnyen elhalasztod, mert az ingyenes autópályáról csak akkor látszik valamelyest, ha dél felé mész, északra haladva simán elhúzol mellette. (Ezért is kell kerékpártúrán részt venni!) Zeti kapitány "nagy árulása" A fallal körülvett városka a XIII. században épült (1213 - 1219), amikor Siena és Firenze háborúban álltak egymással. Siena azért építette, hogy a firenzei támadásokat felfogja. A várat geostratégiailag jó helyre építették, évszázadokig védte Sienát északról. Bevehetetlen volt. Ám 1554-ben egy Firenze - Siena háborúban Giovannino Zeti kapitány a "nagy árulással" a várat a firenzeiek kezére játszotta. Zeti szerint valójában a vízhiány volt az oka, hogy az ellenséget a várba vezette. Árulása miatt száműzték Sienából, Firenzébe ment, de ott is kitaszítottként, tettét haláláig magyarázva halt meg. A kapitány cselekedetéről és "utóéletéről" egy olasz legenda is kering (itt olaszul olvasható). A lényeg: a legcsendesebb éjszakákon Monteriggioni egyik alagútjában, amely egészen Sienáig ér, a mai napig is hallható Zeti szellemének kétségbeesett sírása, amivel állítólag próbálja megmagyarázni tettét. Monteriggioni innentől kezdve

Amint feltűnik a horizonton, mert feltűnik, ha közeledsz, hiszen egy természetes domb tetejére építették, azonnal megérted, hogy miért az egyik legszebb Siena-környéki látványosság. A hegyet koronázó vár Kevés olyan, a középkor valódi hangulatát tükröző, komoly fallal körülvett városka maradt épen, mint Monteriggioni vára. És kevésnek ilyen felséges a látványa: a néhány házból

Tovább…

Umbria: A Marmore-vízesés

2017 február 13, 2017 április 26,
Csaba
Kisszínes, Ördögkerék - Kerékpáros blog
biciklitúra, kerékpártúra külföldön, marmore vízesés, Olaszország, Umbria, utazás, vízesés

Van egy hely Umbriában, amiről kevesen tudnak, viszont európai mércével mérve is rendkívül látványos és élvezhető program és amely az umbriai túránk egyik legszebb természeti szépsége lesz! A Marmore (Márvány) vízesés Umbria déli, délkeleti részén található, ahol a tartomány beletolakszik az Appenninek magas hegyeibe. Néhány kilométerrel délebbre már Lazio vár ránk. Ennek ellenére nem vagyunk elszigetelt környéken, olyan csodás látnivalók vannak errefelé, mint Spoleto, Terni, Narni vagy Todi városa, keletre pedig az Appenninek csodás természetvédelmi parkjai. Különlegességek A vízesés különlegessége, hogy mesterséges, azaz emberek által "készített". A Marmore Olaszország és Európában legnagyobb mesterséges vízesése. A víz 165 méter magasról zuhog le, három lépcsőben. A másik különlegessége, hogy a vízesésnek nyitva tartása és működési rendje van. Tehát nagyon nem mindegy, hogy mikor mész, mert ha nem jó időben látogatod meg, nem folyik a víz :-) A vízesés története a római körig nyúlig vissza. A Velino folyó már akkor is a hegyek feletti felvidéken keresztül folyt, csakhogy Rieti városát veszélyeztette, mivel a kialakult tó betegségeket terjesztett. Ezért kr.e. 271-ben egy konzul elrendelte, hogy építsenek csatornát, hogy eltereljék a vizet és így lecsapolják a mocsaras vidéket. Meg is építették az új folyómedret, így a víz a Nera folyóba ömlött egy zuhataggal, létrejött a vízesés. Csakhogy ez egy másik problémát okozott: árvíz idején a sok víz miatt a folyó rendszeresen kiöntött, Ternit veszélyeztetve. A két város évszázadokig vitatkozott a problémán, több pápa is szerette volna megoldani az ügyet, a víznek több nyomvonalat jelöltek ki, de egyik megodlás sem vezetett eredményre, rendszeresek voltak az áradások. Míg végül 1787-ben Pius pápa megbízott egy építészt, aki a vízesés alóbb részeit módosította, így megoldotta a problémákat. A XIX. sz. végén Terniben a nagyüzemek elkezdték használni a víz energiáját, majd az 1920-as évek végén építettek egy jelentős vízerőművet, amely ma is működik és termeli az áramot. Épp ezért a vízesés nincs mindig

Van egy hely Umbriában, amiről kevesen tudnak, viszont európai mércével mérve is rendkívül látványos és élvezhető program és amely az umbriai túránk egyik legszebb természeti szépsége lesz! A Marmore (Márvány) vízesés Umbria déli, délkeleti részén található, ahol a tartomány beletolakszik az Appenninek magas hegyeibe. Néhány kilométerrel délebbre már Lazio vár ránk. Ennek ellenére

Tovább…

L’Eroica – Retró kerékpáros verseny Toszkánában

2017 február 9, 2024 december 19,
Csaba
Kisszínes, Ördögkerék - Kerékpáros blog
biciklitúra, bike4fun, kerékpár, kerékpártúra külföldön, kerékpárverseny, L'eroica, Olaszország, ördögkerék, retró, Toszkána, turizmus, utazás, vintage

L'Eroica: emberfeletti, hősies. Gyönyörű hangzású név, amely ma Olaszországban (és a nagyvilágban is) az értékek megőrzését, a kerékpározás szépségét, a sport iránti szenvedélyt, a fizikai határok feszegetését és a nehéz munkával megszerzett hódítás örömét élteti és hirdeti. Amikor a kerékpársport még a döngölt murvautakról, a fémből készült, egyszerű bicajokról, a gyapjú mezekről és a verseny alatti táplálkozásként a hagyományos ételekről szólt. Egyszóval az aranykorról. A kerékpározás romatikája A L'Eroica egy Olaszországban, Toszkánában megrendezett retró kerékpáros verseny, amit 26 éve álmodott meg egy olasz üzletember, kerékpáros. Mr. Broccit az olasz történelem, irodalom, kultúra és zene romantikája ihlette meg. Létrehozott egy alapítványt, amelynek fő célja a Toszkánában egyre ritkább, hagyományos döngölt murvás, kavicsos utak megőrzése és védelme volt. Nem is olyan régen a kerékpáros versenyeket nem tükörsima aszfaltcsíkokon, hanem döngölt murvás földutakon rendezték! Ennek még ma is van nyoma a nagyobb versenyeken, gondoljunk csak a Tour de France macskaköves befutóira vagy a Giro d'Italia murvás hegyi útjaira! Belgiumban ma is van olyan Európa-híres macskaköves emelkedő (a flandriai körverseny része), amelyet nemrég felújítottak mintegy 150 ezer euró költséggel, de ugyanúgy, macskakővel! Brocci elhatározta, hogy az Eroica is erről fog szólni. Autentikus gyökerű esemény, ahol a verseny nagyrészt döngölt földutakon (úgynevezett white road-okon) fog haladni. Csak és kizárólak vintage (retró) kerékpárokkal, mezekkel és felszerelésekkel lehet nevezni. És a lényeg: ahol a résztvevők (és a nézők) újra felfedezik a kerékpárversenyek által nyújtott táj szépségét, a versenyzők feszegethetik a fizikai határaikat és ahol a kerékpározás inspirálja a versenyzőket, miközben visszahozza a lojalitást az ellenfelek között. A versenyen nem egyszer látni egymást segítő bicajosokat, ahogy a lyukas kerekeket szerelik. Óriási küzdelmeket, főleg önmagukkal, ahogy az emelkedőket, a távokat teljesítik, legyőzve önmagukat és a fáradságukat. A versenyt idén (2017) 21. alkalommal rendezik meg, Tavaly volt a 20. évforduló! Versenyre nevezni kell, pénzért. A versenyzők számát limitálják, aki nem nevez elég

L’Eroica: emberfeletti, hősies. Gyönyörű hangzású név, amely ma Olaszországban (és a nagyvilágban is) az értékek megőrzését, a kerékpározás szépségét, a sport iránti szenvedélyt, a fizikai határok feszegetését és a nehéz munkával megszerzett hódítás örömét élteti és hirdeti. Amikor a kerékpársport még a döngölt murvautakról, a fémből készült, egyszerű bicajokról, a

Tovább…

San Galgano gótikus kolostora Toszkánában

2017 február 7, 2017 február 12,
Csaba
Kisszínes, Toszkána
bicikli, biciklitúra, galgano, kerékpártúra külföldön, két kerék, kis csoport, kolostor, külföld, Olaszország, san galgano, Toszkána, turizmus, utazás

San Galgano kolostora az egyik legszebb, legizgalmasabb, ugyanakkor legismeretlenebb történelmi emlék, amit a Siena környéki kerékpáros túránkon felkeresünk. A kolostor elhelyezkedése A kolostor valójában ma már csak egy kolostor-rom, annak viszont meglehetősen ép és monumentális: a tetőszerkezet nélküli falak méltóságteljesen állnak a Merse folyó völgyében, nem messze Chiusdino városától. A XIII. században épült gótikus kolostort a ciszterci rend építette a XII. században élt Galgano Guidotti tiszteletére, akit ekkor már Szent Galgano néven ismertek, lévén halála után elég gyorsan szentté avatták. A kolostor remek helyen van: folyóvölgyben, aránylag sík vidéken, termőföldek közt, fontos közlekedési útvonalak mentén. A kolostort a Merse-folyó melletti túrán, Chiusdino felől közelítjük meg. Chiusdino egy magasabb domb tetején áll, egy jó kis kaptatóval érünk fel északról, a kilátás mesés. Megnézzük a városkát, bejárjuk a zegzugos és keskeny utcáit, megnézzük Galgano emlékeit, majd leszáguldunk és néhány kilométerrel odébb (tavasszal pompázatos virágmezők közt,) elérjük a kolostort. San Galgano története A mondavilág sokféleképpen ismeri Galgano történetét. Az általunk ismertetett legenda szerint Galgano 1148-ban született Chiusdinoban, életében "ördögi vággyal teli vad lovag" volt, élte a lovagok kicsapongó életét. Egy nap azonban Mihály arkangyal jelent meg neki, megmutatva az utat az üdvösséghez. Így Galgano remetének akart állni és egy barlangba akart költözni, amire a környezete kritikusan reagált, barátai kinevették, az anyja pedig elérte, hogy menyasszonya legyen. Miközben Galgano a menyasszonyhoz utazott, az úton a lova megbokrosodott. Galgano elvesztette egyensúlyát, azonban láthatatlan erők fogták meg és mutatták meg neki a Monte Siepi-t, amely egy domb Chiusdinotól nem messze, a jelenlegi kolostor szomszédságában. Egy hang azt mondta neki, hogy menjen fel a dobra és mondjon le a világi örömökről. Galgano örömmel feladta volna a világi örömöket, azonban könnyebb ezt mondani, mint kardot sziklába szúrni, mondta és előhúzta fegyverét, hogy a sziklába szúrja, illusztrálva a véleményét. Arra számított, hogy a penge eltörik, azonban a szikla magába

San Galgano kolostora az egyik legszebb, legizgalmasabb, ugyanakkor legismeretlenebb történelmi emlék, amit a Siena környéki kerékpáros túránkon felkeresünk. A kolostor elhelyezkedése A kolostor valójában ma már csak egy kolostor-rom, annak viszont meglehetősen ép és monumentális: a tetőszerkezet nélküli falak méltóságteljesen állnak a Merse folyó völgyében, nem messze Chiusdino városától. A

Tovább…

Csabdi-kör: Veszelovszki Zsolt emlékére

Veszelovszki Zsolt (1962 - 2016) A kép 2003-ban készült, a HHH-n, a 24 órás bicajversenyen

Eltekertem ma Csadiba, mert meghalt egy nagyon kedves ismerősöm, egy nagyszerű ember, Veszelovszki Zsolt, aki ott lakott. Emlékére tekertem el a faluba, ahova mindig hívott, hogy menjek, tekerjünk együtt a környéken, mert klassz utak vannak arra felé, de valahogy soha nem jött össze. Utólag már persze sajnálom, hogy nem mentem, hogy nem tartottam szorosabb kapcsolatot Vele, mindig ez van, az ember csak utólag látja a helyes utat. De ma szerettem volna úgy emlékezni Rá, ahogy élt, elkötelezetten, sportosan, lazán, személyesen. Ma nem léteztek szintek, nem volt az emelkedőkön nehézség, nem volt mérlegelés, megnyomtam, ahogy tudtam, kicsit szomorúra sikeredett, pedig olyan szépen sütött az a fránya Nap is, de hát nem tudtam jókedvvel menni, mint máskor. Zsolt biztos ezt is a maga derűs jókedvével figyelte odafentről, legalább is remélem. Csabdiig két órát tartott az út, volt időm emlékezni. Nem voltunk szoros barátságban, ritkán futottunk össze, de azon kevesek közé tartozott, akivel, ha találkoztam, szívesen voltam egy légtérben. Ahogy olvasom a sok emlékezést, nekrológot, mindenki ugyanazt mondja: inspiráló, jókedvű, pozitív és a szó jó értelmében vett megszállott ember volt. Én nem a szakmai életből ismertem, mint oly sokan. A '90-es évek végén ismerkedtünk meg, közös társaság, aztán a közös hobbi, a bicajozás. Nekem azután Zsolt többnyire a sport kapcsán volt ismerősöm, micsoda közhely, de a sport tényleg összehoz, összeköt embereket. A 2000-es évek elején az akkori bicajos társasággal (micsoda kiváló emberek voltak benne) még a Hármashatárhegyen egy 24 órás bicaj versenyen is részt vettünk! Az életünk párhuzamosan futott, néha leültünk, dumáltunk, tartottuk a kapcsolatot, nem olyan szorosan, ahogy lehetett (vagy szerettem) volna, de mindig tartalmasan. Persze mindig a sport, a bicaj volt a közös téma, az apropó, aztán a munkája, mindig valami újba fogott bele, igazi ötletgyáros, kitaláló, alkotó ember volt a maga bohémságával, integratív habitusával, jókedvével. Évek múlva is úgy lehetett leülni Vele, mintha

Eltekertem ma Csadiba, mert meghalt egy nagyon kedves ismerősöm, egy nagyszerű ember, Veszelovszki Zsolt, aki ott lakott. Emlékére tekertem el a faluba, ahova mindig hívott, hogy menjek, tekerjünk együtt a környéken, mert klassz utak vannak arra felé, de valahogy soha nem jött össze. Utólag már persze sajnálom, hogy nem mentem,

Tovább…

A Bakony délről (Bakony93)

2016 november 2, 2019 október 16,
Csaba
Ördögkerék - Kerékpáros blog, Túraajánló
bakony, biciklitúra, bike4fun, ördögkerék

Várpalota után, az emelkedőn gyönyörű a panoráma

A Bakony az egyik kedvenc magyarországi hegységem. Szeretem, mert bár nem sok út van benne, de ami van, az nagyon szép környezetben, jól tekerhetően vezet. Átlagbicajos léptékű hegység. Emiatt sokat is tekerek benne, aminek oka az is persze, hogy a pannonhalmi kötődés miatt onnan evidensen sokat járunk erre. (Korábban írtam is egy másik bakonyi útról.) A hétvégén azonban nem megszokottan északról, hanem délről indultunk neki. A négyes társaságunk egyik tagja, Zoli ajánlotta, hogy a tekerjük meg a kerékpáros klubjuk egyik útvonalát, a Bakony93-at (ami egyébként nekünk 95-re jött ki :-) Ennek az útvonalnak az első részén, a Pétfürdő - Csesznek úton még nem jártam, valahogy kimaradt, de az elindulás előtt az útvonalat nézegetve barátinak és szép útnak tűnt: Pétfürdőről indul, Várpalota után be a Bakonyba, nyugodt kisebb utakon, kis falvakon keresztül visz az út. "Visszafelé" a 82-esen kell jönni, majdnem Veszprémig, ennek a résznek a Csesznek - Zirc részlét soxor megtekertem, bár Eplény felé még nem mentünk el soha. Veszprém előtt egy jobbossal Hajmáskér felé kell lekanyarodni, onnan ismét alsóbb rendű utakon, Sóly, Vilonya és Berhidán keresztül jutunk vissza a kiindulási pontra, Pétfürdőre. Az útvonal két helyen emelkedik említésre méltót: az út elején, Várpalota után és a cseszneki szerpentinen, de mindkét emelkedő elég barátinak és jól tekerhetőnek tűnt, a cseszneki ráadásul az egyik kedvenc magyar emelkedőm. Vasárnap 11-kor indultunk hárman Pétfürdőről, sajnos Imi nem tudott eljönni. Az időjárás-előrejelzés természetesen közelében sem volt a valós helyzetnek, többnyire napos 12 fokot ígértek, ehhez képest Pétfürdőn kiszállva a kocsiból borús idő, erős 8 fok és viharos szél fogadott bennünket. Felvetődött, hogy inkább beülünk egy sörre valahova, de győzött a józan ész :-) így gyorsan felöltözve nyeregbe szálltunk. Pétfürdő és Várpalota között bemelegítettünk, majd Várpalotától elkezdődött a mászás. Az út gyönyörű, visszanézve Várpalota felé tökéletes panoráma tárul elénk. Ez a rész fák nélküli, "kopasz" terepen

A Bakony az egyik kedvenc magyarországi hegységem. Szeretem, mert bár nem sok út van benne, de ami van, az nagyon szép környezetben, jól tekerhetően vezet. Átlagbicajos léptékű hegység. Emiatt sokat is tekerek benne, aminek oka az is persze, hogy a pannonhalmi kötődés miatt onnan evidensen sokat járunk erre. (Korábban írtam

Tovább…

Mátra-kör Kékestetővel

2016 október 23, 2019 október 16,
Csaba
Ördögkerék - Kerékpáros blog, Túraajánló
bike4fun, Kékes, Kékestető, Magyarország, Mátra, ördögkerék, túra
3 hozzászólás

Úton a Kékestetőre. Az utolsó 4 km elég húzós.

Annak idején, amikor még montival nyomtam, rendszeresen megfordultam a Mátrában, voltam Mátra-maratonon is, remek, hosszú és kegyetlen útvonalakat tekertünk be. Amióta azonban nem montizom, csak országútival tekerek, nem nagyon jártam a Mátrában, valahogy mindig kimaradt. Na, nem mintha olyan vészes lenne (könnyűnek sem mondanám), de annyi jó útvonal van Budapest közelben és valahogy mindig úgy hozta a sors, hogy a szűkebb társaságom nem ment arra. A mai hétvégére azonban Imi, Zoli és Balázs egy Mátra-kört terveztek, amire hívtak, így kaptam az alkalmon, hogy az undorító időjárású hetet egy jó tekeréssel zárjam le. Az idő előzetesen jónak ígérkezett (nem volt az), a társaság remek, miért ne? A Kékes hívogató, elvégre mégis ez Magyarország legnagyobb egybefüggő szintkülönbségű emelkedője, magyar viszonylatban tehát egy rendes, férfias felfelé. A kitalált körön még bevesszük Galyatetőt is (964 m), plusz hazafelé még két kisebb emelkedő, így a közel 90 km-re az előzetes számítások szerint 1800 m szint jut. Van egy nagyobb kör is a Mátrában, ami Recsk és Verpelét felé is elmegy (136 km, 2500 m szint), de úgy döntöttünk, hogy ma elég lesz a kevesebb... Korán indultunk kocsival Budapestről, így nem sokkal 10 után Gyöngyösön már nyeregben is voltunk. Az út négy jól elkülöníthető szakaszra osztható: Gyöngyösről a 24-es úton fel a Kékesre, onnan egy kis lefelé, majd fel Galyatetőre, ezután Galyatetőről legurulni Pásztóig, majd a végén Pásztótól vissza Gyöngyösre. A Kékes Gyöngyösről 18 km, amiben van 860 méter szint. A Mátraházáig tartó 14 km egészen jól tekerhető, kb. olyan, mint Pomázról a Dobogókő, többnyire 3-6%-os emelkedők, klassz szerpentinek, jó tempót lehet tartani. Az emelkedők Mátrafüredtől kezdődnek, így Gyöngyöstől idáig be lehet melegíteni. Ezt meg is tettük, majd Mátrafüredtől elkezdtük az emelkedést. Az időjárás-előrejelzés sajnos nem jött be: napos-felhős időt mondtak 12 fokkal, ezzel szemben 8-9 fok volt (fent 5) és borús, így nem is volt baj egy kicsit jobban megtolni.

Annak idején, amikor még montival nyomtam, rendszeresen megfordultam a Mátrában, voltam Mátra-maratonon is, remek, hosszú és kegyetlen útvonalakat tekertünk be. Amióta azonban nem montizom, csak országútival tekerek, nem nagyon jártam a Mátrában, valahogy mindig kimaradt. Na, nem mintha olyan vészes lenne (könnyűnek sem mondanám), de annyi jó útvonal van Budapest közelben

Tovább…

Két kilátó túra Budapesten

2016 október 7, 2019 október 16,
Csaba
Ördögkerék - Kerékpáros blog, Túraajánló
biciklitúra, bike4fun, Erzsébet-kilátó, Guckler Károly-kilátó, Hármashatárhegy, HHH, János-hegy, ördögkerék

Amikor 20 éve az Alföldről Budapestre költöztem, egyik szerencsés mellékhatása volt, hogy a sík vidékről hegyek közé kerültem. Gyermekkorom egy része a bicajról szólt (többnyire ész nélküli tekerések és bicajos fogócskák formájában a zárt lakótelepen), de aztán sokat kihagytam, majd a húszas éveim végén vettem normális bicajt és újra nyeregbe pattantam. Sajnálatos módon Kecskeméten a legnagyobb szint a vízmű által, egy mesterséges tó készítése közben kikapart földből összehordott “domb” volt, és őszintén, a síkon tekerést unalmasnak találtam. Így amikor Budapestre költöztem, örömmel vettem tudomásul, hogy itt bizony lehet hegynek fel is tekerni. Eleinte elég kemény tapasztalat volt, de aztán nagyon gyorsan belejöttem. Amiért ezt a hosszú bevezetőt írtam, az az a tény, hogy a ‘90-es évek közepén elég sűrűn megfordultam a két kedvenc budapesti emelkedőmön, a Hármashatárhegyen és a János-hegyen. A két hegyecske (mondjuk szerintem 500 méter nem kifejezetten hegy, de legyen az) már akkor is a budapesti bicajosok kedvelt edzőútja volt, hiszen minden adott: közel van, akár munka után is el lehet ugrani egy edzésre, viszonylag kemények az emelkedők, lehet rajtuk fejlődni, elég szép környezetben visz az út felfelé. A végén pedig ott a pompás panoráma mindkét csúcson. Ma már mindkét hegy legmagasabb pontján kilátó van, az 527 méteres János-hegyen a felújított Erzsébet-, míg a 3 méter híján 500 méteres HHH-n az idén átadott, fából készült Guckler Károly-kilátó. A HHH mindig is jobban kedvelt volt, igazi legenda, amit minden budapesti bicajosnak meg kell tekerni, a versenyző-szelleműek ebből komoly időfutamokat is csinálnak. A bicajosok körében nagyon népszerű, mert egyrészt elérhető, rövid, másrészt keményebb emelkedő, igazi kihívás, harmadrészt az út eldugottabb, nincs annyi autó. Viszont az Erzsébet kilátóból sokkal szebb a panoráma, Budapest talán innen a legszebb. Amíg volt montim, volt egy kedvenc budapesti utam, a három kilátó túra, amit rendszeresen megtettem, néha még munka után is. Kezdődött a HHH megmászásával, majd onnan egy nagyon élvezetes egynyomsávos

Amikor 20 éve az Alföldről Budapestre költöztem, egyik szerencsés mellékhatása volt, hogy a sík vidékről hegyek közé kerültem. Gyermekkorom egy része a bicajról szólt (többnyire ész nélküli tekerések és bicajos fogócskák formájában a zárt lakótelepen), de aztán sokat kihagytam, majd a húszas éveim végén vettem normális bicajt és újra nyeregbe pattantam. Sajnálatos

Tovább…

Blog

Bringaexpón a bike4fun

Francia út Olaszországban – kerékpárral a középkori zarándokúton

Kerékpártúra Monteriggioni várához

Umbria: A Marmore-vízesés

L’Eroica – Retró kerékpáros verseny Toszkánában

San Galgano gótikus kolostora Toszkánában

Csabdi-kör: Veszelovszki Zsolt emlékére

A Bakony délről (Bakony93)

Mátra-kör Kékestetővel

Két kilátó túra Budapesten

Gran Canaria exkluzív

Toszkán országúti tavasszal

Elba menti kerékpártúra (Prága - Drezda)

Bike4fun kerékpárszerelési oktatás

Hírlevél feliratkozás

Köszönjük a feliratkozást!