Amint feltűnik a horizonton, mert feltűnik, ha közeledsz, hiszen egy természetes domb tetejére építették, azonnal megérted, hogy miért az egyik legszebb Siena-környéki látványosság.
A hegyet koronázó vár
Kevés olyan, a középkor valódi hangulatát tükröző, komoly fallal körülvett városka maradt épen, mint Monteriggioni vára. És kevésnek ilyen felséges a látványa: a néhány házból álló városkát körülvevő, kör alakú, 570 méter hosszú, 15 méter magas fal és a rajta található bástyák ugyanis egy koronát formálnak. Az egész városka csupán 200 méter átmérőjű, alig van benne néhány épület, de a tornyos falak látványa (eredetileg 15 volt, mára csak 11 maradt) és a hangulat egészen magával ragadó.
Monteriggioni még a Firenzében született Dantét is megihlette, aki a leghíresebb művében, az Isteni színjátékban, a Pokol fejezetében „Montereggion” kör alakú várát és tornyait a nagy kútból kinyúló gigászokhoz hasonlítja.
A városka Sienához közel, a Firenze felé vezető út mellett található. Ha kocsival szeled a vidéket, könnyen elhalasztod, mert az ingyenes autópályáról csak akkor látszik valamelyest, ha dél felé mész, északra haladva simán elhúzol mellette. (Ezért is kell kerékpártúrán részt venni!)
Zeti kapitány „nagy árulása”
A fallal körülvett városka a XIII. században épült (1213 – 1219), amikor Siena és Firenze háborúban álltak egymással. Siena azért építette, hogy a firenzei támadásokat felfogja. A várat geostratégiailag jó helyre építették, évszázadokig védte Sienát északról. Bevehetetlen volt.
Ám 1554-ben egy Firenze – Siena háborúban Giovannino Zeti kapitány a „nagy árulással” a várat a firenzeiek kezére játszotta. Zeti szerint valójában a vízhiány volt az oka, hogy az ellenséget a várba vezette. Árulása miatt száműzték Sienából, Firenzébe ment, de ott is kitaszítottként, tettét haláláig magyarázva halt meg. A kapitány cselekedetéről és „utóéletéről” egy olasz legenda is kering (itt olaszul olvasható). A lényeg: a legcsendesebb éjszakákon Monteriggioni egyik alagútjában, amely egészen Sienáig ér, a mai napig is hallható Zeti szellemének kétségbeesett sírása, amivel állítólag próbálja megmagyarázni tettét.
Monteriggioni innentől kezdve viszont elvesztette katonai jelentőségét, Firenzéhez tartozott. Átlagos turistaként a domb tetejére a Róma felé néző déli kapunál érsz fel (Porta Romana). Egy remek zarándokút (amelyről szintén írunk majd), a via Francigena a másik bejáraton ér be. A központi tér a Piazza Roma, egy román stílusú templommal, kúttal. Néhány szép templom, ház, ez minden, de milyen minden! A városkát bejárva a kis házak közt színes virágokkal díszített kertekre, kis terekre, hangulatos zugokra találhatsz.
A Porta Romanától nyílegyenes út visz át a másik kapuhoz, a Firenze felé néző Porta Fiorentinához (csak 200 m 🙂 Ahol a naplementében sárgára festi a hatalmas várfalat. Természetesen a várat a fal tetején is körbe lehet járni (belépő 1-2 euro), a kilátás a dombokra egész meggyőző. A városkában minden évben középkori fesztivált is szerveznek.
A városka tényleg nagyon kicsi, de gyönyörű. Érdemes felkeresni, de csak turista-mentes időszakban, mert egyébként nagy a tömeg. Simán eltekeregsz másfél órát. Aztán a naplementében a főtéren leülsz egy Aperol spritzre vagy egy kávéra és elmélázol a hely szelleméről. Talán még a sírását is meghallod 🙂
Monteriggioni várát a Toszkána szívében és a Kultúra és természet Firenzével kerékpártúránkon is felkeressük!
Galéria:
Olasz Drónvideó Monteriggioniról
Hozzászólások