Amint feltűnik a horizonton, mert feltűnik, ha közeledsz, hiszen egy természetes domb tetejére építették, azonnal megérted, hogy miért az egyik legszebb Siena-környéki látványosság. A hegyet koronázó vár Kevés olyan, a középkor valódi hangulatát tükröző, komoly fallal körülvett városka maradt épen, mint Monteriggioni vára. És kevésnek ilyen felséges a látványa: a néhány házból álló városkát körülvevő, kör alakú, 570 méter hosszú, 15 méter magas fal és a rajta található bástyák ugyanis egy koronát formálnak. Az egész városka csupán 200 méter átmérőjű, alig van benne néhány épület, de a tornyos falak látványa (eredetileg 15 volt, mára csak 11 maradt) és a hangulat egészen magával ragadó. Monteriggioni még a Firenzében született Dantét is megihlette, aki a leghíresebb művében, az Isteni színjátékban, a Pokol fejezetében "Montereggion" kör alakú várát és tornyait a nagy kútból kinyúló gigászokhoz hasonlítja. A városka Sienához közel, a Firenze felé vezető út mellett található. Ha kocsival szeled a vidéket, könnyen elhalasztod, mert az ingyenes autópályáról csak akkor látszik valamelyest, ha dél felé mész, északra haladva simán elhúzol mellette. (Ezért is kell kerékpártúrán részt venni!) Zeti kapitány "nagy árulása" A fallal körülvett városka a XIII. században épült (1213 - 1219), amikor Siena és Firenze háborúban álltak egymással. Siena azért építette, hogy a firenzei támadásokat felfogja. A várat geostratégiailag jó helyre építették, évszázadokig védte Sienát északról. Bevehetetlen volt. Ám 1554-ben egy Firenze - Siena háborúban Giovannino Zeti kapitány a "nagy árulással" a várat a firenzeiek kezére játszotta. Zeti szerint valójában a vízhiány volt az oka, hogy az ellenséget a várba vezette. Árulása miatt száműzték Sienából, Firenzébe ment, de ott is kitaszítottként, tettét haláláig magyarázva halt meg. A kapitány cselekedetéről és "utóéletéről" egy olasz legenda is kering (itt olaszul olvasható). A lényeg: a legcsendesebb éjszakákon Monteriggioni egyik alagútjában, amely egészen Sienáig ér, a mai napig is hallható Zeti szellemének kétségbeesett sírása, amivel állítólag próbálja megmagyarázni tettét. Monteriggioni innentől kezdve
Amint feltűnik a horizonton, mert feltűnik, ha közeledsz, hiszen egy természetes domb tetejére építették, azonnal megérted, hogy miért az egyik legszebb Siena-környéki látványosság. A hegyet koronázó vár Kevés olyan, a középkor valódi hangulatát tükröző, komoly fallal körülvett városka maradt épen, mint Monteriggioni vára. És kevésnek ilyen felséges a látványa: a néhány házból
Hosszú évek óta járunk Toszkánába, leginkább Családostól. Elugrani a vidéki csendbe (nincs messze, 10 óra kocsival), nem csinálni semmit, élvezni a kényelmes apartmant, a hely varázsát, a rendkívül kelles klímát, a csendet. Néha leülni egy kisváros teraszára, nézni az embereket vagy elmenni a hegyekbe, túrázgatni, bicajozni. Többször voltunk biciklivel is, a bicikli szállítása nem probléma, a kocsi kiviszi. A vállalkozás elindításához azonban pontos útvonalak kellenek, ismerni kell minden utat, be kell járni, meg kell nézni, hogy milyenek a viszonyok a különböző évszakokban, mennyire tekerhető, mekkorák a szintek, mik a látnivalók. Mivel közeleg az éles indulás, ezért tavaszra időzítettünk egy háromhetes bejárást, hetenként egy-egy olyan tájegységgel, ahová túrát szervezünk. Elsőként Lucca környékét, azután a DK-i régiót, Maremmát, majd utoljára a klasszikus Toszkánát kerekeztük be. A három hét nagyon hasznosan telt, információval telve, pontos program képével jöttünk haza. Ízelítőül néhány mondat és kép a három régióról, hogy lássátok, hova is jelentkeztek! Lucca környéke Lucca és környéke mindig is a kedvencünk volt. Toszkánának az északi részét nem nagyon ismerik, az ide látogatók legfeljebb Pisába ugranak be megnézni a Dómot és a tornyot, általában még Pisa többi részét sem nézik meg. Aki esetleg tájékozottabb, az talán eltalál Luccába vagy a Cinqueterrébe, esetleg Vincibe (Leonardo da Vinci szülőfalujába), de az igazán szép helyeket csak elvétve keresik fel. Pedig mekkorát tévednek! Lucca Pisától ÉK-re fekszik, a Monte Pisano választja el a két várost. Lucca szubjektíven az egyik legélhetőbb, leghangulatosabb és legszebb városa. A történelmi városközpont van annyira nagy, hogy akár egy napig is elbolyongj benne, de még kezelhető méretű. Fantasztikus terek, épületek vannak szinte minden sarkon. Az óvárost egy több méter széles, 5 kilométer hosszú fal veszi körül, amin Luccát körbe lehet bicajozni. A városban a kerékpározás alap, szinte mindenki bicajjal közlekedik. Lucca aránylag sík terep, tőle északra kezdődnek az Alpok lábai, de a többi irányban aránylag vízszintes a
Hosszú évek óta járunk Toszkánába, leginkább Családostól. Elugrani a vidéki csendbe (nincs messze, 10 óra kocsival), nem csinálni semmit, élvezni a kényelmes apartmant, a hely varázsát, a rendkívül kelles klímát, a csendet. Néha leülni egy kisváros teraszára, nézni az embereket vagy elmenni a hegyekbe, túrázgatni, bicajozni. Többször voltunk biciklivel is, a
