Van egy amatőr bicajos csapatunk, többnyire 30-as, 40-es apukák és anyukák. Ha van rá lehetőség, együtt tekerünk. Otthoni edzőköröket megyünk vagy csak hogy jól érezzük magunkat, túrázunk országutival. Néhányan elindulnak versenyeken, van egy-két ironman is, de a többség kevesebbet tud bicajra ülni. Ezzel a csapattal szoktunk elmenni külföldre is túrázgatni.
2011-ben kiadtak egy könyvet Európa legkiválóbb kerékpáros kaptatóiról, a címe: Hegynek fel (kiadó: National Geographic, magyar kiadás: Geographia, 2012). A könyvben 50 európai kaptatót szedtek össze, a leghíresebbeket, a legszebbeket, a legnehezebbeket és ezekről egyenként 2-4 oldalas remekek születtek, adatokkal, érdekeségekkel, történelemmel. Álmom, hogy szeretném mindet kipipálni. Nem ez az életcélom (hiszen mennyi jó emelkedő van ezen túl és mennyi más van még az életben!) és nyilván nehéz összehozni, de olyan “jó lenne, ha meglenne” alapon kezelem a helyzetet.
A csoportban már régóta beszélgettünk arról, hogy a Stelviot meg kellene mászni, hiszen a Stelvio mégiscsak “A” Stelvio, „A” legenda. Az egyik legnagyobb próba egy outisnak. A klasszikus, Pratoból induló út egy lélegzetelállító, szerpentines aszfaltkígyóban végződik a hágó előtt. Ez a kép annyira belevésődött mindannyiunkba, hogy nem is volt kérdés: megcsináljuk, ha lehet, még idén.
Viszont “a Stelviohoz vezető út a Dolomitokon keresztül vezet”, képletesen szólva (és valójában is 🙂 Vagyis nem árt előtte néhány alpesi emelkedőt megtekerni, mert ebben azért nem voltunk olyan tapasztaltak. Néhányan másztunk már Szlovéniában, Ausztriában én a Dolomitokban is voltam és rengeteget tekerek Olaszország más tájain (pl. Toszkánában). Ezért ebben az évben a Stelvio előtt egy szlovén túrát is beterveztünk (a szlovén túráról a blog-bejegyzést itt olvashatjátok) és a Stelvio megmászása előtti napokon, ha már annyit autózunk és úgy is ott vagyunk, előtte bemelegítésnek megmászunk három Dolomitokban található utat, amelyek már régóta izgatták a fantáziánk és szerepelnek a könyvben, a Passo Giau-t és a Falzeregot, illetve a Sellarondán a Passo Pordoi-t.
Augusztus közepe-vége volt a közös időpont-nevező és végül négyen, Zsuzsi, Zoli, Balázs és én vágtunk neki. Foglaltunk szállást, bepakoltuk a furgonba a bicajokat és a csomagokat, majd nekiindultunk. Első szállásunk a Dolomitokban volt, Caprile mellett, egy nagyon helyes faluban, a Passo Fedaia alatt). A szállás tökéletes volt, tiszta, modern, rendezett és jól felszerelt. A terv az volt, hogy először bemelegítésnek jöjjön a könnyebb, a Sellaronda, másnap pedig a Giau. Aztán utazás Bormioba, negyednap pedig a Stelvio.
Lapozz! Következik: Sellaronda
Hozzászólások