Hágótúra a Dolomitokban: Stelvio, Giau, Falzerego és a Sellaronda
Útban a Giau hágó felé

Passo Giau és a Passo Falzarego

A Giau hágó személyes kedvencem volt, pedig ekkor még meg sem tekertem. A Dolomitokban már bicajoztam, túráztam, voltam a Giaun is (kocsival), láttam, mit tud mutatni fent, mennyire kemény és állhatatos emelkedő. Ráadásul szerintem az egyik leglátványosabb hágó a Dolomitokban, ezért számomra ez volt “A” megtekerndő célpont.

A Giau maga a szépség és a szörnyeteg, a könyvben is így fogalmaznak. Ahogy az Averau 2647 méteres csúcsa a hágó fölé terpeszkedik, ahogy a túloldalon lenézel és feltárul egészen Cortináig a völgy és ahogy a hágó alatt a lejtők terpeszkednek, mind a Giau szépségét mutatják. Azonban ezért a szépségért meg kell kűzdeni a szörnyeteggel is. A Giaura a klasszikus út Selva di Cadore irányából visz fel a 29 számozott hajtűkanyaron át. Cadoretől 10 km-en keresztül 922 métert emelkedik az út (átlag 9,1%-os emelkedés), míg felér a 2236 méteres magasságba.

A Giau Cortina felé eső oldala
A Giau Cortina felé eső oldala

Mi úgy döntöttünk, hogy teszünk egy körtúrát, hiszen felmenni és lejönni nem olyan nagy élvezet. A terv szerint a szállásról eltekerünk Capriléig, innen már mászni kell Selva di Cadoréig, majd onnan elkezdődik az igazi tekerés. A Giauról letekerünk Pocol felé Cortina di Ampezzoba, majd onnan a Passo Falzaregon jövünk vissza a szállásra. Így egy úton két hágót is kipipálunk és még Cortinát is megnézzük. Ez a terv 75km volt 2300m szinttel.

Szép, napos reggelen indultunk el, aránylag korán. Capriléig gurultunk, majd onnan a folyó mellett elkezdődött az emelkedés. Két alagúton is keresztül mentünk, az út Selva di Cadore előtt erősen emelkedett, néhány hajtű is megjelent, de közel 300 méter szintet megtéve felértünk a kezdő ponthoz.

Némi pihenés után elindultunk. Ahogy kiérsz Selva di Cadoréből, az út egyből 8-10%-os emelkedőkre vált és ez így is marad a 10 km végéig. Tekertem, elfogadtam a helyzetet, monoton nyomtam. Jött az első kanyar, majd a második, aztán a többi. Az erdő elég foghíjas volt, itt még nagyjából együtt voltunk, a visszafordítókon láttuk egymást. Néztem a kijelzőt, rendszeresen 9-11%-ot mutatott. A 6-7%-nak örültem, akkor lehetett pihenni. Mindenki nyomta, ahogy tudta, senki nem akart megállni.

Zoli útközben a Giaura
Zoli útközben a Giaura

Bár ezt nem beszéltük meg az elején, de mindenki vágyott arra, hogy egyben felnyomja. Ha együtt tekerünk, az emelkedőkön, ahogy általában minden csoport, el szoktunk szakadni egymástól, hiszen ezeket az emelkedőket mindenkinek magának kell leküzdenie. Némelyeknek ez volt az első ilyen hosszú, nagy alpesi emelkedője, de a többieknek sem volt nagy tapasztalata (csak az előző nap és Szlovénia). A 8-12% ilyen hosszú távon sokkolúan tud hatni, itthon esélyed sincs ilyet átélni. Mész, lassan, de határozottan, belezombulsz az emelkedőbe és állandóan arra gondolsz, hogy mikor enged a hegy egy kicsit. De nem enged vagy csak nagy ritkán, egy-egy 5-7%-ot. A 9,1% az az átlag, nem a max! Fejben nagyon erősnek kell lenni, hogy ne állj meg, amikor az izmaid már kezdik nem szeretni a folyamatos erőlködést.

Ahogy haladtunk egyre feljebb, úgy kezdtünk szétszakadni. Az emelkedés mértéke nem akart enyhülni, továbbra is 8-12%-ok jelezték az út nehézségét. Lassan kiértünk az erdőből, szerpentineken haladgattunk a magunk tempójával. De ahogy egyre feljebb értél, úgy nyílt ki a táj, elkezdtek látszódni a hatalmas tornyok. Kb. a ⅔-nál volt egy pont, ahol eldőlt, hogy egyben nyomom fel. Onnan már látszott az Averau hegye, tudtam, hogy már nincs sok, jó erőben éreztem magam. Az út szépen bekanyarodott nyugatra és onnan már a hágó is látszott. Viszont nem lett egyszerűbb, egy-egy visszafordító elég meredek volt, aztán jöttek a húszas kanyarok és onnan már nem volt visszaút. Amikor felértem, örültem és megkönnyebbültem, talán még úgy is éreztem, hogy nem is volt nehéz (de!).

Kis csapatunk a Giau hágón
Kis csapatunk a Giau hágón

A Giau hágó a legszebb arcát mutatta, az idő napos volt, kis felhőkkel, szóval minden összejött. Csináltunk néhány képet és elindultunk lefelé, Pocol irányába. Az út az északi részen is eszméletlen környezetben halad, de aránylag gyorsan beér az erdőbe. Pocolba gyorsan leértünk, onnan pedig egy szédítő száguldással Cortinába gördültünk be. Ott ettünk egy minimálisat, fagyiztunk, megbeszéltük, hogy a Falzarego a Giauhoz képest nem olyan vészes, 16 km-en emelkedik 913 métert, átlag 5,6%, a hágó maga 2117 méteren van és elindultunk.

Az út ki Cortinából nem volt túl meredek, majd hasonlóan folytatódott. Pocolig elég jó tempóban lehetett tekerni (4-6%), onnan egy kis emelkedő, majd elég hosszú sík vagy minimális emelkedő. Volt néhány nagyon nem szeretem hosszú 3-4%-os egyenes emelkedő. Az utolsó 6 km még kicsit húzósabb, de talán ebbe már a fáradság is belejátszott. Maga a hágó nem túl érdekes, a kilátás sem olyan jó, kicsit csalódás volt, inkább jelentősebb közlekedési csomópontnak tűnt. A lefelé viszont zseniális, meg is beszéltük utána, hogy erre a hágóra a másik (déli) oldalról érdemes feltekerni, sokkal szebb. Szuper visszafordítók, szép erdő és jó kilátás jellemezte az utat. Hazafelé a végén nem esett igazán jól az utolsó km-eken a felfelé, de túléltük.

Összegzés: A Giau nekem a tökéletes hágó, gyönyörű a látványa, de legalább annyira nehéz, mint szép, viszont teljesíthető. Sokat kell adni érte, de megéri. Cortina túlárazott és felkapott divathely, bár tényleg szép környezetben van. A Falzarego hágó pedig csalódás volt.

Lapozz! Következik: Stelvio

A szerzőről

client-photo-1
Csaba
59. évem pedálját taposom, a bike4fun vállalkozás vezetője, túravezetője vagyok. A hobbim a munkám. Szabadidőmben is tekerek vagy a családdal vagyok.

Hozzászólások

Vad Péter
2019 december 20,
Nagyszerű leírás, köszönöm az élményt! Jövőre én is terveznék valamit a Dolomitokban, ez a cikk nagy segítség az útvonalam majdani megtervezésében! Üdvözlettel: Vad Péter
2019 december 20,
Kedves Péter, köszönjük! Jó tekerést!

Vélemény, hozzászólás?