Szép tájakon, sok tengerparton, remek időben és jó hangulatban tekertek azok, akik a tavaszi Toszkán tengerpart Elbával túránkon részt vett.
A túráról videó is készült, nézd meg!
Zsuzsával, Zsolttal és Attilával április 29-én indultunk el Budapestről a kényelmes kisbuszunkkal, hogy elérjük Toszkána DNY-i régióját. Maremma a Ligur és a Tirrén tengerpartot szegélyező, Livornótól Grossetóig terjedő, legkevésbé ismert és látogatott része. Néptelen utak, zöld erdők, fenséges kisvárosok és barátságos emberek jellemzik. Az út kényelmesen utazva 12 órát tartott, délután érkeztünk meg a Suvereto melletti szállásra.
Csend és nyugalom fogadott bennünket, elfoglaltuk az apartmanokat és beugrottunk Suveretoba vacsorázni. A környék egyik legjobb éttermében ettünk, aznap nem utoljára! A csoport rendszeresen visszajárt ide vacsorázni, elsősorban a remek zöldséglevesért (ami inkább főzelék volt 🙂 de ettünk finom tésztákat, pizzákat és a környék specialtitását, a vadisznóhúsos tésztát is. A hosszú utazás mindenkit elfárasztott, így a teljes csendben jót aludtunk.
1 nap: Canneto
Első napunkon egy bevezető túrán vettünk részt, ahol a környező mikrovárosokat néztük meg, a terv Canneto, Monteverdi Marittimo és Sassetta meghódítása volt. Az út eleje alig észrevehetően volt emelkedős, így mikor a Canneto előtti emelkedőhöz érkeztünk, mindenki könnyűszerrel vette a feladatot. Canneto óvároskája alig néhány házból és két utcából áll, így nem volt nehéz a templomnál belecsöppentünk egy 50 éves házassági évfordulót ünneplő társaságba. Gratuláltunk a „fiatal” párnak, megnéztük a városkát és már tekertünk is Monterverdi Marittimo felé, ahova egy rövid felfelé után jutottunk el.
Egy trattoriában ebédeltünk, szétnéztünk a városban (remek kilátás), majd irány Sassetta, az egyik legklasszabb városka a környéken. Egy enyhén ereszkedős panoráma út vitt Sassettába, ahol fotózgattunk, nézelődtünk. Innen indultunk haza Suveretoba Olaszország egyik legjobb vonalvezetésű utvonalán, ahol az erdőben vezető, eldugott, enyhén lejtős úton legalább száz kanyar van. Élveztük a lefelét, nagy elánnal zúgtunk be a városba, ahol belebotlottunk a hagyományos hordó gurító versenybe. Fagyiztunk, majd hazaindultunk a szállásra, ahova egy jelentősebb emelkedőn kellett feltekerni, ezt mindenki meg is tette, bár nem volt könnyű!
2 nap: Larderello és a Biancane geotermikus park
Második napunkon a terv a Larderello és a geotermikus hőerőmű-központ, valamint a Biancane geotermikus park meglátogatása következett. Az út első része kifejezetten szép úton, erdőkben, réteken vitt, alig észrevehetően emelkedve. Az első nagyobb emelkedő Lustignano előtt ért bennünket. A csoport tagjai nagyon okosan, a kerékpárok tág sebességfokozat-kiosztását kihasználva, az erejüket beosztva tekertek, így gond nélkül felértünk a városhoz. Onnan már látszottak a hatalmas kémények, amelyek az energiatermelés melléktermékét, a gőzt bocsájtják ki. Innen Serrazzano felé vettük az irányt, folytatva az emelkedést.
Serrazzano alatt az időjárás is megváltozott, fújt a szél, lógott az eső lába. A városba már viharos szélbe értünk fel, ezért megváltoztattam az irányt és Sasso Pisano felé tekertük a kormányt. Odaérve éppen elkezdett csepegni az eső, amikor találtunk egy nyitva tartó sörfőzdét, ahova behúzódtunk. Miközben ittunk egy jó sört és megebédeltünk, az eső rákezdett. Mivel nem akarta abbahagyni, úgy döntöttünk, hogy elindulunk. A szakadó esőben három perc alatt áztunk sz**á, de ez a társaságot nem zavarta, és mivel hazáig lejtőztünk, az eső mindenkit felszabadított, élveztük a tekerést. Mire hazaértünk, újra kisütött a Nap, a csoport tagjai pedig boldogan konstatálták, hogy egy kis eső még jót is tesz!
A következő nap pihenőnapot iktattunk be. Ellátogattunk Grossetoba és Castiglione della Pesciaiba, majd az előző nap kihagyott Biancane parkot is megnéztük.
4 nap: Elba
Szerdán Elba szigetére szólt a terv. Korán keltünk, a bicajokat kocsival szállítottuk a 7.30-as komphoz. A szigetre az út egy óra volt. A tenger klasszul hullámzott és Portoferraio már igazi napsütésben és jó idővel várt ránk. Kigördültünk a kompból, elhagytuk a kikötőváros autós forgatagát és elkezdtük a nyugati rész megkerülését.
Első állomásunk Marciana kikötővárosa volt, ahol fagyiztunk egy jót a verőfényes napsütésben. Innen fel kellett tekernünk Marciana hegyi falujába. Az egész hét legkeményebb emelkedője várt ránk, de Zsuzsi, Ati és Zsolt derekasan helyt álltak és szó nélkül feltekertek. Mindegyiküknek ez volt élete eddigi legnagyobb összefüggő emelkedője, de nyugodtan mondhatom, hogy ennek ellenére úgy tekertek, mintha mindig ezt tették volna! Odafentről csodás panoráma tárult elénk.
Egy nagy lejtővel folytattunk utunkat. A sziget nyugati partját kerültük, hol a tenger szintjén voltunk, hol felette a sziklákon, de mindvégig a tenger mellett haladtunk, gyönyörű utakon. A tenger számtalan kékben pompázott. A sziget DK-i részén ebédeltünk, a Baba Yaga friss, elbai specialitással elkészített polippal várt bennünket!
Innen a déli parton haladtunk, egy helyen letekertünk a tengerpartra is, kicsit bele is sétáltunk a tengerbe. Ezután visszatértünk az északi partra, majd egy kisebb emelkedő után gördültünk be Portoferraio kikötőjébe. Visszakompoztunk a szárazföldre, majd hazaautóztunk. Mindenki nagyon elfáradt, de a gyönyörű táj nem engedte, hogy elcsüggedjenek, feltöltődve értünk haza.
5 nap: Maremma park
Utolsó előtti napunkon az egyik legkülönlegesebb helyre látogattunk el. A Maremma park a tengerpart mentén található, Grosseto városától nem messze, hegyekkel, dombokkal taglalt természetvédelmi terület, ahol az utat píneafenyők szegélyezik. A parkba autóval mentünk, kipakoltuk a bicajokat, megvettük a jegyeket és elindultunk a 28 km-es útra. A jól kitáblázott útvonalon többször érintettük a tengert, pihentünk a hullámok mellett, találkoztunk rókával, teknőssel. A park után egy szabadban található melegvizes gyógyfürdő felé vettük az irányt. Saturnia különleges medencéi kékesen világítottak (és persze kénesen szaglottak) a naplementében. Jól esett a 36 fokos víz. Hazafelé megvacsoráztunk a kedvenc helyen, ahol nagyon finom levest (acquacotta) ettünk.
6. nap: Bolgheri
Utolsó nap levezetésképpen Bolgheribe és Castagneto Carducciba látogattunk el. Kocsival indultunk, Sassetta mellett álltunk le. A csoport lelkesen indult egy gyors lefelével, majd beérve Bolgheribe megcsodáltuk az ékszerdobozként tündöklő kisvárost és a város határában húzódó híres jegenyesort (5 km-es nyíl egyenes út, amelyet jegenyék szegélyeznek). Kávéztunk a Caffe della Posta-ban, amely Zwack-tulajdon, ettünk finom fagyit, vásároltunk a híres Bolgheri-vízből (parfüm), majd áttekertünk Castagneto Carducciba, ahova egy kis emelkedő visz fel. A városból Sassetta felé indultunk haza az utolsó emelkedőkön, hogy a bicajokat a kocsiba betéve érkezzünk meg a szállásra, de a csoport úgy döntött, hogy megmutatva, mire képesek, egészen hazáig tekert (fel a nagy szállás előtti emelkedőn is!). Csak ámultam, bámultam!
Azt gondolom, hogy mindenki sokat fejlődött, nem csak fizikailag, de mentálisan is, az első napok nehézségei után mindenki átállt a kerékpáros működési módra, jól példázva azt a tényt, hogy a felfelék fejben dőlnek el. Összesen tekertünk az öt nap alatt 270 km-t és 3700 m szintet, innen is gratulálok a csapatnak, Zsuzsának, Zsoltnak és Attilának!
Ezt a túrát ősszel is indítjuk, itt megtalálod.
Hozzászólások