Szlovéniában tekertük: A Mangart-nyereg és a Vrsic-hágó
Kilátás a Vrsic-hágóból Krajnska Gora felé, lefelé, az első kanyarokból

Én csak “bicajos aranyháromszögnek” hívom az olasz – szlovén – osztrák hármas országhatárt. Nagyon szeretem Karintiát, a Klagenfurtttól Dolomitokig tartó vidék fantasztikus bicajútjait, hegyeit és tavait. Az olasz részt nem különben, hiszen itt húzódik például a Millenniumi vasút helyén létesített zseniális kerékpárút (beszámoló nemsokára!) és nem sokkal odébb kezdődik a Dolomitok. Rengeteget bicajozok ezen a környéken, nem csak munka miatt, hanem kedvtelésből is. Viszont a terület szlovén részét – bármilyen furcsa – még soha nem próbáltam.

Ezért örültem, amikor nyár elején a bicajos csoportunkból Zoli jött az ötlettel, hogy menjünk el Szlovéniába és másszuk meg a Mangart-nyerget és a Vrsic-hágót. Szlovénia nagyon jó hely, Ausztria hegyei és minősége elérhető árakon (na és az osztrák bauerek szögletessége nélkül!), sokat utazom arra, látom a hegyeket, a környezetet, az embereket. Úgyhogy az ötlet telibe talált. Ráadásul mivel a tervezett július közepi időpontban épp kint voltam Karintiában útvonalbejáráson, és ez a néhány nap pont szabad volt, szívesen csatlakoztam a csoporthoz.

Panoráma a Mangart-nyeregből, háttréban a Fusinei tavak
Panoráma a Mangart-nyeregből, háttréban a Fusinei tavak

Megbeszéltük, hogy a boveci szálláson találkozunk. Én Karintiából mentem át kocsival, már túl voltam két nagyobb, egy 130 és egy 160 km-es karintiai tekerésen, így ez volt a pihenőnapom. Az út Tarvisiotól a Predil-hágón keresztül vezetett, innen ereszkedtem le a kocsival Log pod Mangartom felé Bovecig. A szerpentinen lefelé néha húztam a szemöldököm, hogy biztos itt akarunk majd feltekerni? Az út elég meredek volt, a visszafordítók élesek, szóval húzósnak nézett ki.

A megadott időben odaértem  Bovacbe. A csoportból hárman jöttek, Zsuzsi, Imi és Zoli. Berendezkedtünk és elkezdtünk készülődni a még aznapra tervezett Mangart mászáshoz. Megbeszéltük, hogy ők is látták idefele az emelkedőket, de abban maradtunk, hogy valahogy majd csak lesz és amúgy is “kocsiból minden emelkedő nehezebbnek tűnik” 🙂  

A Mangart-nyereg és a Vrsic-hágó két egymáshoz közel lévő célpont a Juliai-Alpokban. A Mangart pont az olasz-szlovén határon van, az út azonban nem visz fel egészen a hegycsúcsig (2679m), hanem alatta egy nyeregben (2072 m) végződik. A Mangart-nyeregben van egyébként a legmagasabb szlovén aszfaltút, 1938-ban építették és egyirányú, azaz nem a másik oldalon nem visz le.

Úton a mangartra
Úton a mangartra

Lapozz! Következik a Mangart-nyereg

A szerzőről

client-photo-1
Csaba
53. évem pedálját taposom, a bike4fun vállalkozás vezetője, túravezetője vagyok. Hobbi: család, bicaj, jégkorong, utazás, éjjel-nappal, télen-nyáron. Mindent, amit ismerek, láttam, éreztem, a túrákon átadom nektek.

Hozzászólások

Simon Mihály
2021 április 18,
Sziasztok! Ezt a túrát én is megcsináltam, valóban hatalmas felejthetetlen élményt nyújt.
2021 április 18,
Kedves Mihály! Köszönjük a hozzászólást, egyben gratulálunk a teljesítményedhez!

Vélemény, hozzászólás?