Hogy mi? Jeruzelem négy országon keresztül? Nem lesz az sok egy kicsit? És mi az hogy Jeruzálem? Jeruzsálem, talán, nem? Nos, nem, jól írtam és ha ehhez még hozzáteszem azt is, hogy mindez a magyar határ mellett van nem messze, akkor végkép teljes lesz az zavar… De kezdjük az elején!
A felfedezésre váró vidék
Már régóta nézegettem Szlovéniában a magyar határ utáni vidéket, egészen Mariborig, amely a Mura és a Dráva közti vidék. Mivel nagyon sokat járok arra kocsival, amikor megyünk a túrákra Szlovéniába vagy Toszkánába, ezért mindig furdalt a kíváncsiság hogy milyen lehet ezen a vidéken tekerni. Szlovéniát jól ismerem, de főleg a hágókat, Kranjska Gora és környéke nyitott könyv számomra, de a kevésbé hegyes szlovén vidékeket eddig csak a kocsim ablakából nézegettem.
Két dolog érdekelt különösen erre felé, az egyik a jeruzalemi borvidék, amire azt mondják, hogy ez a szlovén Toszkána, a másik pedig Lendva környéke, a szőlő-dombok, a pincék és a kilátó (ezt állandóan látom az autópályáról). De egyébként is érdekelt Mariborig a terület, kellemes dombos tájnak ígérkezett szép falvakkal, sok szőlővel, jó utakkal.
Négy országot egy túrával
A másik ok, amiért ez a terület érdekelt, hogy viszonylag kis távon négy országot lehet bejárni egy körrel. Magyarországról indulva át lehet tekerni Szlovéniába, majd Horvátországba, onnan vissza Szlovéniába, majd egy kisebb úttal Ausztriába, vissza Szlovénia és végül ismét Magyarországra (Hasonló lehet a szlovák – cseh -osztrák hátomszög Mo-gal, ez is tervben van!).
Mivel a környezetemben senki nem ért rá, ezért egyedül indultam. Elautóztam Rédicsig és elindultam tekerni. Szép idő volt, sütött a nap, szél még nem is volt igazán. Lendva és környéke, a szőlődombok, a pincék, a kilátó szuper hely, sehol senki, csak a szüretelők. Élmény volt tekerni a nyugalmas környezetben. Mondjuk a dombok nem kicsik, 8-12% néha befigyelt, de a szőlők szépek, ápoltak, mindenhol borospince, ez egy nagyon klassz borvidék.
Jeruzalem
Innen tovább haladtam a Mura mentén, Horvátországot érintve a jeruzalemi borvidékig. Nagyon jól ismerem Toszkánát és nyugodtan mondhatom, hogy nem hiába hívják ezt a vidéket a szlovén Toszkánának. Nagyon kellemes, dombos vidék, tényleg olyan mintha Toszkánában tekernél. Állandó a le-fel, a kanyargós utak, néhol 10-12 %-os emelkedők. És tényleg fantasztikus a környezet, a vidék és a táj: mindenhol szőlő, amit akkor szüreteltek, terjengett must illata. Ember alig volt és az utak is nagyon rendben vannak, rengeteg nagyon pici, tökéletes aszfaltút van, amelyek keresztül-kasul hálózzák be a vidéket. Zseniális. Az egyetlen problémája, hogy nem túl nagy, de ha csak ide mentek, akkor is 40-50 kilométert lazán el lehet tekerni a helyszínen.
Innen következett az új „technikai” része, irány Ausztria, majd onnan vissza Magyarországra. Az út ezen része többnyire sík, általában bicajutak kötik össze a kis helyes falvakat, nem is kell mondanom, hogy tökéletes aszfaltozással. Ezt a részt lehet tolni ezerrel, én is toltam volna, ha nincs az a nagy szél, ami sajnos délutánra feltámadt.
Aki egy jót akar tekerni és nem sajnálja, hogy az út oda vissza 400 km Budapestről, annak ajánlom ezt a környéket. Akár többnapos kirándulásra is alkalmas. Ha érdekel a túra, vagy .gpx kell, keress meg.
A környékre túrát is szervezünk minden évben!
Hozzászólások