Az utóbbi évek egyik legnagyobb meglepetésében volt részem, amikor felültem a BH SL1 országúti kerékpárjára. Az RS1-hez hasonlóan ez is endurance (vagy granfondo) bicaj, bár a gyár nem hívja így ezeket, így a kényelem nem volt meglepő. Az RS1 esetében a geometria és az adatok alapján már számítottam rá, de az SL1-gyel kapcsolatban előzetesen nem voltak várakozásaim.
Kinézetre egy nagyon letisztult, szinte “hagyományos” geot láttam, semmi flikszfaksz, egyenes villa, felül csatlakozó hátsó támvillák, klasszikus csövek. Egy szép, klasszikus forma, de nem túl feltűnő jelenség.
Amikor azonban beletettem a saját, 50-es peremes karbon kerekem, igencsak meglepődtem. A bicaj “feléledt”, elkezdett “kinézni”. Nyilván egy kerék rengeteget tud dobni egy bicajon, pláne a magas felnisek, de az SL1-nek ez a változtatás kifejezett jót tett. Mintha egy másik bicaj lett volna.
A formájába azonnal megláttam a Bianchi Specialissima hagyományos formáját. Szinte hajszálra úgy néz ki. Jó hír ez azoknak, akik szeretik a klasszikus formát, amely a kényelmes bicajok sajátja. És ma már elég ritka.
A tesztet muszáj azzal kezdenem, hogy minden mondatom viszonyítsuk ahhoz, hogy az SL1 a BH országúti palettáján a 4. szint. Előtte van az aerolight, az Ultralight (teszt itt), az RS1 (teszt itt), és aztán jön csak. Ez alatt a palettán csak egy alu bicaj van.
Tehát ez nem a 8-12.000 eurós felső polc, hanem a 2-3000 euros, így “ehhez képest” kell mindent viszonyítani. Ugyanakkor a bicaj a tesztek alatt a menettulajdonságaival, a viselkedésével és a dizájnjával sokkal magasabb polcra helyezte magát, mint amit vártam tőle. A teszthét alatt Toszkánában le se akartam szállni róla, mindig mosollyal az arcomon ültem rá.
Mi van belül?
A BH SL1 formája a korábbi Ultralight és főleg az RS1 formáját örökölte. Nincs meg benne a BH-ra jellemző villatörés, viszont ez is ugyanúgy Toray karbonból készül, mint a legfelső polc bicajai. Ráadásul a BH high-end vázaira jellemző HCIM (Hollow Core Internal Molding) technológiát is megkapta. A szénszálas elrendezés merev és könnyű, hála a Toraya karbonszálnak. A váz nem csak merev, de viszonylag könnyű is, alig van 1000 gramm felett.
2025-ben már csak három felszereltség van, mi a 4.0-ás, Shimano 105 Di2-val szerelt modellt teszteltük. A másik kettő: manuál 105 és CUES. Mivel lehet kapni 105 Di2-val, egyértelmű, hogy a BH ezt a bicajt nem csak a “futottak még” kategóriába szánta, nagyon is komolyan vette. 105 Di2-val (nálunk) 1,18 millió, ami nagyon jó ár érte, különösen, hogy az RS1 ugyanezzel a szettel 1,4 millió felett van.
Ezen az áron természetesen kell valamennyi kompromisszumot kötni, elsősorban a dinamizmus és az összsúly tekintetében (különösen a kerekek miatt), de azoknak, akik hosszú távra keresnek egy kellően menni tudó, kényelmes endurance bringát, nagyon jó áron, ez telitalálat.
Az ár és a 4. polc ellenére a BH SL1-et a BH komolyan vette. Ami nem csak abból látszik, hogy a karbon váz tekintetében a fentebbi polcos bicajok konstrukciójával rendelkezik, hanem abból is, hogy a bowdeneket félig integrálták a stucniba, másrészt a felsőcsőbe rejtett nyeregbilinccsel rendelkezik, ami miatt az arculata is sokkal letisztultabb, komolyabb kinézetet kapott. Az egész bicaj nagyon letisztult, a fehér szín kifejezetten elegánssá teszi.
Az ICR rendszer (kábelelvezetés) előnye az egyszerű kialakítás, amely lehetővé teszi a kormány teljes elfordulását (ennek az integrációnak köszönhetően nincs korlátozó ütköző,ami pl. az Rs1-ben vagy az Ultralightban benne van), miközben bármilyen kormányszár vagy kormánytípus felszerelhető. És bár a kábelek kicsit látszanak a stucni alatt, viszont így a szerelés nem annyira macerás, a szerelők is jobban fogják szeretni.
A hátsó háromszög, amely kicsit ívelt támvillákkal és masszív láncvillákkal rendelkezik, egyetlen darab karbonból készül, speciális támvillákkal, amelyek továbbítják a kerékpáros erejét pedálozás közben. A támvillákat a nyeregcső tetején rögzítették, a hátsó háromszög ott fut be a nyeregcsőbe. Ebből is “messziről” látszik, hogy az Sl1 esetében a BH a kényelmet helyezte előtérbe a dinamizmussal szemben. A vázba befér egy 30 mm-es gumi (sztem 32-es is), de gyárlag 28 mm-es gumikkal van felszerelve.
A váz erősen sloopingos. Amikor először ráültem oldalról, elkezdtem lecsúszni a nyereg felé. A magasságomhoz képest nem túl magas, 73,5 cm-es nyeregmagasságommal is jelentősen ki kellett húzni a nyeregcsövet. A nyeregvázcső alul jelentősen kiszélesedik, érezni is, hogy ott a bicaj elég merev. A fejcső jelentősen vékonyabb.
A bicaj súlya saját kerekével 8,6 kg, ami ebben a kategóriában teljesen általános, sőt, kicsit jobb is. A nemrég tesztelt RS1 hasonló szettel 8,8 kg volt, tehát ez a bicaj könnyebb. Igaz, az egy aero-bicaj. Az Ultralight a 105 Di2 szettel és hasonló kerékkel 8,3 kg.
A súly jelentős része, ahogy írtam, a kerék szettnek köszönhető. A kerekek Vision Team TC 30-asok, a pár kerék hivatalos súlya 1920 gramm. A gumik is darabonként 300 grammot nyomnak, így a gyári adatok alapján a kerekek + gumik + belső össztömege közel 2,8 kg. Amikor beletettem Scribe 50 peremes kerekemet (amelyeknek párja 1260 gr) a 210 grammos gumikkal és a 80 grammos belsőkkel, kb 1 kg-mal lett könnyebb a kerékszett és bicaj, ami igen jelentős súlycsökkenés. Depláne, hogy a hajtott és forgatott kerekeken spóroltam. Így a súlya 8,6 kg helyett 8 alá esett.
Milyen a menet?
A vázgeometria – nem meglepő módon – tűrőképesség-orientált. De ez el is várható egy endurance kerékpártól. Ez hosszú vázat, meglehetősen magas Stack-et és fejcsövet jelent. A pozíció stabilitást és kényelmet ad.
Ugyanakkor az SL1 merevségben nem szenved hiányt. Attól, hogy egy endurance – granfondo kerékpár, nem feltétlen kell “puhának” lennie. De ez nem jelenti azt, hogy a menetkomfort rossz lenne, sőt, kifejezetten kellemes. Még sprintekben sem találtam hibát a vázban. Igaz, a megindulások nem olyan gyorsak, mint pl az Ultralighjt esetében, de ebben az RS1 is jobb, minden egyes alacsony sebességű újraindítás (megállás, lámpák, szűk kanyarok) kicsit lassabb volt, ami viszont nem meglepő, mert ez nem az ő szakterülete.
A lejtőkön teljesen jól kezelhető, bírja a gyorsakat is, jól kontrolálható és simán veszi a kanyarokat. Az egyenetlenségeket is jól szűri, az egyenetlen felületeken kifejezetten stabil. Ami nem tetszett, hogy 44-es kormány volt az M-es méretű bicajon, nem is értettem, miért.
A mérete érdekes. A BH alapvetően kicsire méretez. 180 cm vagyok, 54-55-ös bicajokat használok (548mm-es felső csőhosszal), az Ultralight és az RS1 is M-es volt, de azokonna felsőcső hossz sokkal rövidebb volt (545 körül), viszont azok rövidebbek is voltak. Az SL1 viszont hosszú bicaj, érthetően, Stack magas, de ami meglepő volt, hogy a hossza 557mm, ami nekem elvileg hosszú, de valójában pont így kerültem a helyemre. Tökéletes volt a méret.
Természetesen én az 50-es peremű Scribe kerekekkel teszteltem, nem az eredeti kerekekkel. Mentem vele azokkal is, tehát van összehasonlítási alap. A különbség jelentős. Nem csak a súly miatt, bár ez nyilván mindenre kihat, de a minőségi karbon kerekekkel a kerékpár viselkedése egyértelműen megváltozik. Azokkal nem olyan kényelmes, viszont sokkal dinamikusabb lesz a gyorsításkor és persze a lejtőn és a felfeléken is jobban viselkedik. Az SL1 vázának a pozitívuma igazán itt jön elő.
Összegzés
Az SL1 elég nagy meglepetést okozott. Nem voltak elvárásaim, hiszen ez a 4. szint, de a végén alig akartam megválni tőle. Egy nagyon kiegyensúlyozott, dinamikus és jól irányítható bicajt találtam meg benne. A legnagyobb előnye, hogy igencsak elérhető árú karbon modell. Shimano 105 Di2-val pedig valóban minden igényt kielégít. Kifejezetten jó vétel lehet 1,18 millió forintért (örök élet vázgaranciával). Egy „megfizethető” gép, szinte kompromisszumok nélkül, ami nem haladja meg egy kocsi árát 🙂 De kell bele egy jó kerék, mert azt érdemel igazán.
Akkor most melyiket vegyem?
Teszteltem a verseny-geos Ultralight-ot, az aero endurance RS1-et és ezt az endurance SL1-et. Nehéz a választás, mert mindegyik meggyőzött.
Az Ultralight a TOP. A legkönnyebb, a legmerevebb, a leggyorsabb. Egy igazi vad, merev versenygép. Azt az vegye, aki szereti, ha a bicajjal menni kell. Taposni kell, igényli. A geoja nagyon feszes, ezért ezzel is kell számolni. Nyilván, mivel TOP-gép, illetve Ulterga Di2-val szerelt, az ára is magasabb.
Az RS1 volt személy szerint a legmeggyőzőbb. Azon azonnal otthon éreztem magam. nem habozik, ha menni kell, az erőt jól átközvetíti az aszfaltra, ugyanakkor nagyon kényelmes volt. Nagyon eltalálták. Az ára megfizethető, 105 Di2-val alig 1,4 felett van.
Ez az SL1 viszont a legjobb vétel. Azt szokták erre mondani, hogy ár-érték arányban a legjobb, de az kicsit lenéző lenne egy ilyen jó bicajra. Szinte semmivel sem marad el az RS1-től, a dizájn letisztultabb, egyszerűbb, de minőségben szinte ugyanott van. Az ára viszont sokkal kevesebb.
Bármelyiket is veszed, jól jársz. Mindegyikhez jár az örökélet vázgari és a gyári támogatás, Ha érdekel, keress bennünket!
Hozzászólások