Nehéz nem egyetérteni azzal, hogy az országútizás ma már drága és hivalkodó sporttá vált. Ez elsősorban a divat-jelleggel jött be, a sportba beáramló MAMILok magával hozták a sznob mentalitást: legdrágább bicajok, divatos márkák, mezek, top-felszereltség, stb. Természetesen nem elsősorban ez jellemző a sportra, de tagadhatatlanul sokan vannak.
Másrészt a fizetőképes kereslet beáramlása mellett a technika fejlődésével, az egyre inkább az amatőröknek is elérhetőbb csúcstechnika megjelenésével és tömeggyártásával maguk a gyártók is ezt az irányvonalat erősítik.
Ne tagadjuk meg ezt, sokan sznobok vagyunk.
Nem csoda tehát, ha az ipart elárasztották az egyébként hasznos és jó, de néha teljesen felesleges és drága cuccok. Mind használtunk már ilyet, vagy ha nem tehetjük meg, vágyunk rájuk.
A cikkben összeszedem azokat a termékeket, amiket én személy szerint feleslegesnek tartok megvenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy amúgy nem lennének használhatóak vagy jók, a cikk elsősorban pénzközpontú: csak annyit jelent, hogy felesleges annyit rákölteni.
Drága karbon kerék
A karbon kerék kell, jó, szükséges. De karbon és karbon, valamint gyártó és gyártó között is óriási differencia, elsősorban nem is minőségben (nyilván abban is), hanem árban.
Ha szétnézel a piacon, egy mai modern és jó karbon kerék (hagyjuk a kínai márkákat!) átlagosan 1000 – 2500 euro. Attól függ: milyen karbon, milyen gyártó, milyen minőség, milyen agy, stb.).
De persze nem ez a csúcs. A csúcs kerekek rohadt drágák, a legtöbb egy komplett, tényleg jó bicaj ára. Egy Lightweight Meilenstein 6-7000 euro (1230 gramm), vagy Campagnolo Hyperion Ultra 3500 – 4000 euro (1240 gramm), vagy a ZIP 454 potom 3500 euro (és még csak nem is könnyű! – 1400 gr) és még sorolhatnánk.
És vannak az átlag gyártók, amelyek nagyon jó kerekeket gyártanak 1500 – 2500 euro között (pl. DtSwiss, Roval, Hunt, stb.), de ezek általában nem is olyan súlyúak (nagyságrendileg 1450 – 1500 gr.), mint a TOPTOP gyártóké.
Felmerülhet tehát a kérdés, hogy megéri a drága karbon kerék? Szerintem a válasz egyértelmű nem. Nyilván egyrészt azon lehet vitatkozni, hogy mi a drága (szerintem ma egy normális átlag karbonkerék 1500 – 2000 euro között van), másrészt, ha valakinek zsákszámra áll a pénz a kamrájában, igen, biztos, megéri. A csúcskerekek egyébkénbt még egy amatőrnek is adnak némi plusz érzés (elsősorban menetkomfortban, rezgés csillapítási érzésben és ha nagyon könnyű, márpedig egy 1240 grammos kerék nagyon könnyűnek számít, akkor tekerési érzetben is, de 5-7000 eurót egy amatőrnek valószínűleg nem ér meg.
Még akkor sem, ha igaz a mondás, hogy ha súlyt akarsz csökkenteni, a kerekeken kezd! Az átlag (drága) DtSwiss 1400 Dicut 1700 euróért (1500 gr) jó, azzal sem fogsz sokkal lassabban menni. (Azt most hagyjuk, hogy a súlycsökkenést először magunkon kell kezdeni, mert a cikk most nem erről szól…)
Ennek ellenére ebben a kategóriában azt gondolom, hogy azért vannak kivételek, amik megérik. (Ez itt nem a reklám helye, nem fizet senki ezért). Én kb. 5 éve használok egy észak-ír gyártó, a Scribe kerekét. A Scribe egy tökös és hozzáértő európai csapat, rendkívül jó minőséget gyártanak rendkívül jó áron. az alkatrészeket a legjobb beszállítóktól szerzik a világ minden pontjáról, összeszerelés nyilván a Távol-Keleten, minőségellenőrzés otthon. Tehát az ár – érték kiváló. Igaz, hogy az “átlag” 50 mm-es karbon kerekük (1340 gr) 1200 euro (korábban volt 1000 euros 1480 gr-os kerekük is), viszont gyártanak TOP modellt is.
Az Élan Superlight+ 50-es peremmel (itt írtam tesztet róla) 1268 gr mindössze 1500 euróért. Ez a kerék a mai csúcstechnika, 1100-as Toraya karbonból készül, karbon kardküllőkkel, a racsni a DtSwisstől lízingelt. Merev, nagyon gyors és nagyon könnyű kerék.
Az más kérdés, hogy ez egy versenykerék, nagyon feszes és a centrírozáshoz még a felniszalagot is le kell venni – szóval nem a magyar utakra ajánlott 🙂
De ízlelgessük ezt egy kicsit és hasonlítsuk össze pl az ugyanezen súlyú, de kb 3500 euros Campával vagy a közel ötszörös áru Lightweigh-jel. Persze értem, hogy azok nagyobb nevek, és elvileg minőségibbek, jobbak, esetleg jobb a háttérszolgáltatás (vagy nem), de azért a több ezer eurós különbség nagyon nem mindegy!
Természetesen a Scribe mellett vannak más gyártók is, akik 1000 euros árkategóriában jó kereket gyártanak (feltörekvő: a német Newmen), hiszen a karbon kerék gyártása ma már nem űrtechnika.
Sisak, mez, szemüveg
A sisak a bicajon – számomra – kötelező felszerelés. Viszont a sisak, a mez és kicsit a szemüveg lett az új divat legjobb kifejező eleme (elsősorban azért, mert frontban vannak).
Ezek közül, talán, a sisak drágult és sznobosodott el legjobban. Ha elmész egy olyan helyre tekerni, ahol valóban sok bicajos megy (ez nem Magyarország), akkor precízen látod a trendeket. Ami sisakban idén az Abus – Met, mezben a PAS (Pas Normal Studios). A szemüveg talán az egyetlen, ami nem lett sokkal drágább és talán inkább elérhetőbb mindenki számára.
A kérdés jogosan merül fel: vajon biztonságosabb-e egy 120 ezer forintos sisak, mint a – mondjuk – 50.000 forintos? A válasz egyértelmű nem. Max divatosabb. Az elmúlt évben és idén nagy divat lett a MIPS a sisakokban. A MIPS (Multi-directional Impact Protection System) egy ütközésvédelemre kitalált, a sisak belsejében “mozgó” – “forgó” belső rész, amely a fejjel érintkezik és “lehetővé teszi a sisak csúszását a fejhez képest, minimalizálva a forgóerők átvitelét az agyba”. Tehát elvileg biztonságosabb ezzel a sisak – feltételezem kitesztelték. De ez egyébként egy amúgy sem olcsó sisak árát 30-40.000 ft-tal dobja meg, viszont a sisakok nagy része kapható MIPS-szel és anélkül is.
Ettől függetlenül én hiszek abban, hogy a 40-50.000 forintos sisak – ami szintén nem olcsó – is pont annyira véd egy esetleges helyzetben.
A mezek területén szinte évről évre változik az éppen divatos és felkapott márka, márkák. “Tegnapelőtt” a Rapha ment (ami mostanában kicsit szarban van), “tegnap” a MAAP, ma inkább egy teljesen ismeretlen dán márka, a PAS (Pas Normal Studios) lett a felkapott. Kis túlzással Nyugat-Európában tavasszal már minden három bicajosból kettő PAS-ban bicajozott. A menők közt a PAS az új Rapha. Egy mez 200 euro, egy nadrág 300. Ez már az etalon svájci Assos árszintje, ami nekünk amúgy is nagyon drága. De erre mondjuk azt, hogy az legalább Assos.
Azt hiszem, nem elég a minőség (bár a PAS-ról hallottam már ilyet is, olyat is), de elég drágának is kell lenned, hogy felkapjanak. Egészen hihetetlen, hogy a piac milyen gyorsan és hogy képes felkapni valamit, ami előtte nem is igazán létezett a köztudatban.
Megéri? Nem tudom. A mez végképp divat kérdése. Nyilván meg kell ütni bizonyos technikai szintet (UV-állóság, jó betét a gyatyában, jó szellőzés, gyors száradás, stb.), de ez már sok máka megüti. Nekem nem éri meg, pedig szeretem a jó cuccokat. De az biztos, hogy ennél sokkal olcsóbban is lehet kapni minőségi mezt. A PAS-hoz képest a Castelli, Santini, de a Pissei is sokkal olcsóbb és van olyan jó. 120-140 euro egy jó betétes nadrágért vagy 80 – 120 euro egy mezért ma már nem számít kirívóan drágának.
3D nyomtatott nyereg
A legújabb divat a 3D nyomtatott nyereg. Bornírt árakon. Még a legolcsóbb is 350 – 400 euro, miközben ennek a feléért megveszed ugyanabból a márkából a TOP-kategóriát.
A technológia azonban szerintem korszakos, zseniális. Elvileg a nyereg nagyon jól passzol ehhez a technológiához, mert olyat lehet vele nyomtatni, ami biztos kényelmesebb lesz (rugalmasabb, stb.), hiszen a nyomáspontokon a nyomtatott “háló” rugalmasabb, jobban alakul a seggedhez (csontodhoz), azonban szerintem ez a technológia főleg akkor érné meg az árát, ha a nyergeket egyedileg lehetne nyomtatni minden embernek magának, az ülőgumóikhoz.
Mit ér az a 3D nyomtatott nyereg, ami sorozatban készül, ugyanazon az elven, mint a nem 3D és nincs személyre szabva? Aki sokat bicajozik és ért hozzá, az pontosan tudja, hogy milyen hagyományos nyereg kell neki, valószínűleg már meg is találta. Az is más kérdés, hogy aki sokat bicajozik, egy bizonyos határon belül szinte bármilyen nyereggel elboldogul, mivel az ülőcsontjai már hozzászoktak a terheléshez. Nem tartom valószínűnek, hogy a kiforrott, bejáratott nyeregnél jobb egy nyomtatott nyereg, ami ugyanúyg sorozatban készült.
Amennyiben személyre szabottan készítenék, még az mondanám, megéri, hiszen minden olyan pont a bicajon, ahol érinkezel a bicajjal (nyereg, gumi, cipő), a legalaposabb utánajárást és kényelmet igényli.
TOP szett a bicajon
Őszintén bevallom, hogy egyszer volt egy Dura-Ace szettes bicajom. Nem mintha ez bűn lenne, de azóta sem volt több ilyen. Úgy vettem a bicajt, kompletten, használtan, rajta volt a DA-szett. Imádtam. Precíz, pontos, gyors volt.
Aztán a lánc és a sor elkopott, venni kellett újat. Akkor jött a fekete leves. Minden 2-3x drágább volt, mint az alatta lévő, egyébként szintén nagyon jó Ultegra esetében! Amikor az ember elbicajozik egy évben 2-3 láncot és 1-2 sort, vagy 2 pár féktárcsát, 4-5 szett fékpofát, akkor nagyon nem mindegy, hogy mennyi az annyi. Persze, szokták mondani, hogy akinek van pénze majomra, legyen pénze banánra is…
Mindenesetre a technikai fejlődés eredménye, hogy ma már a közepes szettek is nagyon jók. Bőven jók. A tren az, hogy a DA és Red marad a versenyzőknek, a grammhuszároknak és a csúcsgépeken (15-18.000 euróba férjen is bele), de egy Ultegra vagy Force az amatőrök 99%-ának tökéletesen elég.
A szettek között nem csak a kopó alkatrészek árai között van nagy differencia, hanem a teljes szett beszerzési áraiban is. Egy Red 3500 euro, de a DA is alig olcsóbb, viszont egy Force vagy Ultegra teljes szett már 1500 – 1800 euróért elérhető.
Ezeknek a TOP alatti szetteknek minőségben, tudásban, érzetben elégnek kell lenniük a legtöbb amatőr számára. Jogos a kérdés, hogy mi van a súllyal? Kb. 300 grammról beszélünk szettenként, így sztem ez a kérdés nem releváns, csak tényleg a grammra figyelőknél. Egy bicaj Ultegrával normális felszereltséggel 7,2 – 7,8 kg, a TOP szettekkel esetleg 7 alatt. Nem mindegy? Aki súlyt akar csökkenteni, egyébként is kezdje a kerekeknél, ott látványosabb a folyamat és olcsóbb is, lásd korábban 🙂
És akkor még nem is beszéltünk a közép szintű szettekről. A Shimano legnagyobb dobása az elmúlt években a 105 Di2 volt. Sokat megyek Ultegrával, sőt, általában azzal megyek, de idén agyon sokat bicajoztam a 105 Di2-val is, több ezer km-t. Azt kell mondanom, hogy váltási érzetre, gyorsaságra, kényelemre csak az veszi észre a különbséget, aki ért hozzá és sokat megy Ultegrával is. Aki egyből 105-re tér át, semmilyen hátrányt nem fog szenvedni. Oké, kicsit nehezebb a szett, de kb. ennyi. (Én persze érzem a finom különbségeket, a váltásban, a fékerőben főleg, de ezek elhanyagolható különbségek.).
És az árat még nem is kalkuláltuk be, hiszen kb az Ultegra árának 2/3-a, fele, attól függ. A Shimano elég nagyot kaszált ezzel a szettel, ráadásul a gyártók és forgalmazók is, hiszen jelentős költség- és árcsökkenést tett lehetővé, hiszen használatukkal a bicajok is olcsóbbak lettek.
Bicajos kompjúter
Tartozom egy vallomással: bár nem vagyok az a kifejezetten sznob karakter, de sajnos rám is hatnak az iparban megjelenő újdonságok és technikai fejlesztések, ennek ellenére van két kategória ebben a cikkben, amit nehezen tudok elengedni és törekszem a legjobbat (ami sajnos általában a legdrágább is) megvenni. Ez a kompjúter és a cipő.
Essen szó először a kompjúterről! Régóta Garmint használok, kb 8 éve, végigmentem szinte az összes kiadott eszközön, szerves volt a fejlődés. A Garmin nekem elsősorban az ökoszisztémát jelenti. Nem vagyok márka-fun, viszonylag praktikusan gondolkozom, ezért nem az adott eszköz tudása a döntő, hanem a környezet, amibe teszem.
Jelenleg egy 1050-et használok (itt teszteltem és hasonlítottam össze az 1040-nel), Radarral, sebességmérővel, Rally watt-pedállal, szóval komplett ökoszisztémáról van szó (kivétel a pulzusmérő öv, ami a Garmin gyártásában rettenetesen rossz, évente dobhattam ki – ezért áttértem a dekásra – pont három jön ki a Gramin árából és ugyanazt tudja…). Mivel nekem a bicajos kompjúter célszerszám és munkaeszköz, ráadásul rajongok a technikáért és számokért, ezért mindig a legújabbat használom. Ráadásul a szemem sem a régi, ezért kell a nagy képernyő, a nagy akksi is).
Ennek ellenére azt gondolom, hogy eszközt is ahhoz kell venni, amire használod. Én sokat megyek egy évben, munkaeszköz, ezért megéri. Viszont ha tekersz 3000 km-t egy évben, bőven elég a harmad annyiba kerülő 540. A TOP-eszközöknek rengeteg olyan tudása van, amit nem fogsz kihasználni, ezért is feleslegesek. Persze ezt mindenki maga eldöntheti, sok szempont jelen van, ami befolyásol: méret, kijelző, nyomógomb vagy érintőképernyő, ökoszisztéma, akkumulátor.
Én azt gondolom, hogy Garminból jelenleg az 1040 a legjobb ár – értékarányú. Bődületesen nagy akksi, nagy képernyő, de az 1050 miatt esett az ár és lesz rajta még támogatás.
Bicajos cipő
Ez a másik olyan felszerelés, amit személyesen nem vagyok hajlandó elengedni. A cipő az egyik legfontosabb cucc a bicajon, ha nem a legfontosabb (talán a nyereg ilyen még). Ha kényelmetlen, nyom vagy nem a lábfejedre illeszkedik, megkeseríti a bicajozásod, lehetetlenné teszi. Mivel ezen keresztül érintkezel a bicajjal és ezen keresztül fejted ki a teljesítményt, nagyon nem mindegy, hogy mennyire kényelmes és mennyire jó, mennyire viszi át az erőt.
A bicajos cipő ipar rendkívül sokat fejlődött az utóbbi években. Mind kényelemben, mind technikában. És persze árban is… Ma már a TOP-cipők 300 – 500 euróba kerülnek. Ezek jellemzője, hogy 10 vagy 12-es merevségű karbon talp van rajtuk (0-12 skála – minél merevebb a cipő, annál jobb), jól szellőző szövet vagy bőr, a tökéletes átvitelt lehetővé tevő felsőrész és a jól működő dupla BOA. A kényelem az a minimum.
Rengeteg gyártó gyárt jó cipőt és a cipő meghatározása is nagyon személyes, mert a lábunk, lábfejünk is egyedi. Van akinek széles kell, van, akinek keskeny. Én magam az utóbbi években rengeteg cipőt kipróbáltam, és ezek jöttek be:
- Shimano RC7 – ez a Shimano TOP alatti cipő, rendkívül igényes, kényelmes és jó kialakítás, ára kb 180 – 220 euro.
- A Shimano TOP cipője az S-Phyre RC903, van egy ilyen cipőm is, de annyival nem tud többet, amennyivel drágább – 300+ euró).
- Gaerne G. Fuga – Ez egy 2024-es cipő, 250+ euró volt az ára, ma már a G. Jet az utódja. Rendkívül kényelmes, kicsit szélesebb fajta (van külön wide változat), nagyon jó erőátvitellel. Sajnos a Jet sokkal – sokkal drágább lett.
- Fizik Tempo – ez egy középkategóriás cipő, a keménysége is csak 7-es, de rendkívül kényelmes. Sajnos a külseje nagyon erősen és gyorsan kopik, ezért nem fogok ilyet többet venni.
- Dechatlon Van Rysel – meglepő, hogy ár – érték arányban, de amúgy objektíven is, milyen kényelmes cipőket gyártanak. Sajnos az új már közel 200 euró, de sztem még így is megéri.
Ahogy látjátok, azért az igazi TOP-cipőket én sem veszem meg. Egy Specialized Sworks-öt 350 euróért vagy egy Q36.5-öt 450 euróért, de említhetném a Valterék által használt Nimbl márkát 500 euróért erősen túlzásnak találok, bármennyire is fontosnak tartom ezt a z eszközt. Pedig biztos nagyon kényelmesek és még azt is mondhatnám, hogy hosszabb távon bejön és megérheti, de van egy határ….
Azt gondolom, hogy az árnál soxor fontosabb, hogy megtaláld egy cipőben a saját fazonod és a kényelmet.
Drága, fenszi karbon kulacstartó
Egy jobb modell 40 – 80 euro, kettő kell, máris egy olcsóbb cipő áránál vagyunk (igaz, sehol nincs egy szett vagy egy sisak árához képest. Viszont a drága és minőségi karbon kulacstartó a teljesen felesleges. Nyilván bénán néz ki egy 2-3 milliós bicaj egy műanyaggal és érthető, ha már kiadott az ember annyit, akkor ez nem tétel, de nem érik meg az árukat.
Soxor az olcsóbb jobb és könnyebb. Ráadásul a karbon anyagból készült nem kellően rugalmas, merevebb, mint a műanyag. Én valahol középúton oldottam meg a kérdés: vettem viszonylag olcsón (20 euro) a dekában karbont. Könnyű, jó és még a Van Rysel felirat sem látszik, ha benne van a kulacs 🙂
Összegzés
Azt gondolom, hogy rengeteg drága dolgot vehetsz egy bicajhoz, bicajra. Ha csak nem vagy milliomos és nem akarsz annyit költeni, de még egy normális amatőr színvonalon szeretnél bicajozni, akkor is nagyon meg kell gondolni, mit hogyan, merre.
Minden fajta tételből van olcsóbb, közepes és TOP, de azt vedd figyelembe, hogy néha a drágább az olcsóbb.
Azt mindenféleképpen vallom, hogy az a három terület, ahol valami valamivel érintkezik (Te a bicajjal, vagy a bicaj a felülettel, tehát a nyereg, a gumi és a cipő), ott nem érdemes spórolni. Szabadni szabad, mert vannak jó olcsóbb megoldások, de ezek a területek kiemelten fontosak a kényelem és az erőátvitel vagy a biztonság tekintetében.
Az is igaz azonban, hogy pont ezeken a területeken sokkal fontosabb (és olcsóbb) egy jó bikefitting. Ha a bicaj mérete oké és jól be van állítva, akkor sokkal jobban el lehet engedni ezt a három területet.
Akárhogy is van, a legfontosabb, hogy jól érzed magad a nyeregben és bicajozz sokat!
Hozzászólások