Ikonikus hágókon (Szlovénia, Dolomitok)

Kora reggel indulunk Budapestről kisbuszunkkal. Az út 6-7 óra, forgalomtól függően, dél körül érünk a  szállásra. Kipakolunk és még aznap az egyik legszebb szlovén úttal kezdünk. Bemelegítünk egy viszonylag sík terepen, majd szép lassan elindulunk felfelé a Predil-hágó felé. A Predil egy könnyű, kisebb hágó, rövid és nem meredek, az olasz-szlovén határállomáson érjük el a tetejét. Onnan legurulunk egy kicsit, majd elkezdjük a Mangart megmászását. A Mangart egy csúcs és egy nyereg is egyben, az út nem visz fel egészen a hegycsúcsig (2679m), hanem alatta egy nyeregben (2072 m) végződik. A Mangart-nyeregben van egyébként a legmagasabb szlovén aszfaltút, 1938-ban építették és egyirányú, azaz nem a másik oldalon nem visz le, hanem arra jövünk le, amerre feljöttünk. Bármerről is indulsz, az út felfelé minimum folyamatosan 20 km, 1300 méternél nagyobb  szinttel, az átlag emelkedés 6,5%. A hágó nem túl nehéz, mivel vannak pihentetőbb, 5-6%-os részek, de az eleje és a vége folyamatosan 10% körül van. Ideális olyan hágómászóknak, akik még nem szokták meg a 10-15km-es folyamatos 10% körüli mászásokat. A következő napokhoz képest nem túl nehéz, de azért jelentős kihívás, a látvány viszont fenomenális, Európa egyik legszebb kilátású „hágója”. Visszafelé ugyanazon az úton jövünk.

Táv: 52km, szint: 1550m

A Vrsic-hágó Szlovénia legmagasabb megtekerhető hágója, a 19. században építették. Az Isonzó folyó völgyét köti össze a Száváéval, Bovec városkáját Krajnska Gorával. Mi a második napunkon egy szép kört fogunk tekerni, amelyben benne van a millenniumi vasútvonal egy része is. Kranjska Goráig az egykori vasútvonalon bemelegítünk, majd a Vrsic-hágóval kezdjük. A Vrsic egy klasszikus hágó, Szlovénia legmagsabb hágója (1611m), kétirányból mászható, de Kranjska Gora felöli szakaszt nevezik a klasszikusnak, onnan érdemes mászni. Azért is, mert bár erről nehezebb (rövidebb és meredekebb), de szebb és a kanyarokban a kockaköveken jobb átmenni felfelé, mint lefelé. A mászás 9,2km, 761m sazint, 8,2%), kb. egy óra. A hágó tetejéről egyészen Bovecig gurulunk lefelé, a szerpentinek után az Isonzó (Soca) mellett, amelynek türkiz színe mindenkit elvarázsol. Bovec után lesz egy emelkedő a Predil-hágóig, onnan átérünk Olaszországba, majd Tarvisio felé gurulunk le.

Táv: 88km, szint: 1925m

A pihenő napunkon átköltözünk a Dolomitokba. Az út kb. 4,5 óra. Ha időben odaérünk a szállásra, meg tudjuk tekerni a szállásról a kitűzött célt: a Passo Fedaia-t. A Fedaia híres hágó és nem egyszerű. Capriléből 15 km és 1200m szint. A leghíresebb része a Malga Ciapela utáni 3,5 km-es, nyílegyenes szakasz, ahol az átlag bőven 10% feletti. Az utolsó 5km egész durva (átlag 11%). A Fedaia fent gyönyörű, nagyon fotogén a tóval és a gleccserrel.

Táv: 30km, szint: 1200 m.

Az átköltözés után a Dolomitokban folytatjuk. Első napunkon az egyik legszebb és legklasszikusabb dolomitok túrát tekerjük meg. A Sellaronda (amely a Sella csúcs körüli kört jelenti) az egyik legismertebb és legkedveltebb körtúra a Dolomitokban, mivel négy, viszonylag könnyebben teljesíthető hágón visz keresztül úgy, hogy az út végig az egyik legszebb kilátást adja.  Olvasd el különálló cikkünket egy régebbi tekerésről a Sellarondán és a Giaun).
Az ezévi szállástól függ, hogy honnan indulunk, de a kört az óra járásával megegyező irányba tekerjük meg. Vagy Corvarából (vagy Arabbából) indulunk. Corvarából az első hágó a Campolongo (1850m). Ez egy könnyű hágó (6km, 300m, 5%), bevezetésnek jó is lesz! A hágú után begurulunk Arabbába, a másik népszerű helyi városkába. Arabbából a Passo Pordoi (2239m) következik. Ez egy közepesen nehéz hágó (9,4km, 637m szint, 6,8%), végig a Sella alatt vezet, gyönyörű kilátással. Innen legurulunk, majd jön a Passo Sella (2230m), a szerintem legszebb hágó a körben (5,5km, 400m, 7,3%). Maga a mászás nem könnyű, de addigra már kellőképpen bemelegedtünk, viszont viszonylag rövid, a környezet pedig leírhatatlan. Innen jön egy klassz gurulás, nem vesztünk sok szintet, majd felkapaszkodunk a Gardena-hágóra (2119m). Ez egy viszonylag könnyű mászás (6km, 250m, 4,2%), a körben a legjönnyebb, mert megtörik egy pihentető lefelével. A Gardena után következik a kör legjobb lejtője befejezésképpen, iszonyatosan jót lehet lejtőzni egészen Corvaráig.

Táv: 52km, szint: kb 2000 m.

Utolsó  napunk túrájának célpontja az egyik legszebb hágó a Dolomitokban, a Passo Giau (2236m). Az ezévi szállástól fügően indulunk, de az emelkedő kiindulása Caprile lesz. Capriléből egy rövid emelkedőn megyünk Selva di Cadoreba, a Giau indulóvárosába. A Giau a túra legnehezebb hágója, ez a nehéz súlycsoport. A “rövid, de velős” kategóriájú emelkedő 10km folyamatos felfelé, átlag 9,1% (922m szint). Viszont fent pazar kilátás fogad. A hágóból leereszkedünk Cortina d’Ampezzoba, az egykori olimpiai városba, amely egy gyönyörű völgyben fekszik. Pihenés után a másik aznapi hágón (Passo Falzarego, 2117m) keresztül érünk haza. A Falzarego nem nehéz hágó, csak hosszú (16,5km, 913m, 5,6%). A csúcs elérése után egy klassz lejtőn leereszkedünk Caprilébe.

Táv: 60 km, szint: kb 2000 m.

Utolsó napunkon hazautazunk.