(Előszó – Mivel ez egy bicajos blog: a cikk kevés kapcsolódik a bicajozáshoz. Ha Hawaii bicajos életéről olvasnál, akkor találsz benne információt, de a cikk alapvetően nem arról szól. Mivel ez az én személyes blogom, ezt a felületet használom arra, hogy megírjam az élményeimet és tapasztalataimat, ha valaki érdeklődik Hawaii iránt, akkor információkat tud innen szerezni. Valamint a bicajozáshoz annyi köze van, hogy terveztünk bicajozni, de nem jött össze. Erről a cikben olvashatsz!)
A szezont a végén ki kell pihenni. Hosszú volt és a vége különösen fárasztó. A hawaii utazást még tavasszal megterveztük, lefoglaltunk mindent, így október végén az utolsó túra után minden készen állt, hogy kipihenjük magunkat. Nos, a dolog nem indult zökkenőmentesen.
Az utazás
Sajnos Hawaii pont a világ másik felén van. Az időeltolódás 12 óra, így az utazás is rohadt hosszú, 24 – 28 óránál kevesebből nem tudod megoldani. Budapestről két átszállással lehet menni, annál kevesebbel nem nagyon működik. Érdemes nyugat felé indulni, hiszen az a rövidebb. Először valamelyik európai fővárosba kell repülni, ez kb. 2 óra (Párizs, Frankfurt, Amszterdam, stb.), onnan az USA nyugati partja következik (Seattle, LA, San Francisco, esetleg Vancouver). Ez lesz az igazán hosszú út (10-12 óra), majd onnan Hawaii még 5-6 óra, attól függ, honnan mész.
Mivel mi az odautat rendesen megszívtuk, ezért a minél kevesebb átszállást javaslom. Sajnos az első etapot (Budapestről) nehéz kihagyni, de ha tudsz, menj inkább Bécsből. Ugyanis mi már a Bp – Amsterdam járattal rosszul jártunk: a gép 2 órát késett Bp-en, ezért simán lekéstük Amszterdamban a vancouver-i gépet (pedig 2,5 óra várakozási időnk volt. Naivan azt hittük, hogy ez elég lesz…). Az amszterdami reptéren kész káosz volt, minden gép késett a köd miatt és a KLM magasról tett mindenkire, csak azt hajtogatták, hogy menjünk a szállodába és várjunk az értesítésre, amíg áttesznek bennünket egy következő járatra. Csakhogy mivel többezer utasnak késett vagy nem ment a járata aznap , ezért a helyzetet cca. 5-6 órás sorbaállás, kérdezgetés, idegeskedés után esélytelennek nyilvánítottuk. Ott álltunk megfürödve, lekésve, az út legelején, nem is tudtuk, mit tegyünk.
Mivel a KLM is azt mondta, hogy 1-4 nap lesz, mire minden utast áttesznek és nem kaptunk semmi prioritást, ezért irány a szálloda és átbookoltunk egy másik járatra. Hiszen ha nem ezt tesszük, ott rostoklunk Amszterdamban több napot, ahelyett, hogy a hawaii óceánban fürödnénk. Ráfizettünk, természetesen. (Hogy a KLM-től mit tudunk ezért behajtani, ez kérdéses, de így is egy nap kiesés lett a nyaralásból…). Szóval Amszterdamot nagyon nem javaslom és őszintén a KLM sem volt a helyzet magaslatán, sőt, nagyon gáz volt az egész. Sógoromék a frankfurti járattal mentek, ott semmi baj nem volt. Azt mindenesetre megfogadtuk, hogy soha többet Amszterdam és KLM.
Végül a KLM társ-légitársaságával repültünk másnap reggel, a Deltával. Remek cég, normális, új és szép gépekkel és helyes utaskisérőkkel. Az út onnantól kezdve sima volt. Seatlle-ben szálltunk át. A csomagokat érdekes módon újracsekkolták, ahogy beléptünk az USA-ba. Az ellenőrzés is simán ment, semmi gubanc. Már itt észrevettük, hogy mindenki milyen normális, állandóan mosolyognak, segítenek, a reptéren terelnek és bármit is kérdezel, készséggel válaszolnak. Hawaii-ra a második nap késő este érkeztünk (helyi idő szerint), a két napos út után kellően fáradtan.
Ahogy megérkeztünk, mellbe vágott a 30 fok és a 90%-os páratartalom. Ezzel számoltunk (és számolni is kell), hogy bár októberben – novemberben iszonyat meleg nincs, de sokat esik és mindig nagyon párás az idő. Megszokni viszont nagyon nehéz.
A szigetek: Oahu és Big Island
Hawaii öt szigetből áll, mindet megnézni dolgozó átlagemberként (2 hét szabival) lehetetlen. Mi úgy döntöttünk, hogy két szigetet fogunk bejárni. Hét nap Oahun két részletben (Honolulu) és öt nap Big Island-on. Honoluluba érkeztünk, ott voltunk 5 napot, majd átrepültünk Big Islandra 5 napra és a visszaút előtt még két napunk volt Oahun, hogy biztos időben legyünk a visszaúttal, pihenjünk és vásároljunk.
Mind Honolulu, mind Big Island csodás, de nagyon más. Mintha két külön világ lenne. Oahu nem csak azért tetszett, mert ide érkeztünk és ez volt az első élményünk, hanem főleg azért, mert a sziget igazi hawaii életérzést nyújt: Honolulu pezsgő központ, a strandok hófehérek és sok van belőlük, klassz a növényzet, az egész sziget könnyen bejárható, minden elérhető rajta (kocsit kell bérelni, anélkül nem megy semmi), az emberek kedvesek és közvetlenek, mindenki hawaii ingben és / vagy szörffel a kocsiján járkál. Igaz, hogy a szigeteket összevetve inkább “turistás”. Itt minden a turistákról és azok kiszolgálásáról szól, az Aloha-érzésbe keveredik egy kis biznisz, de korántsem akkora, mint Európában. Ráadásul nem voltak sokan sehol, a tengerpartokon alig vannak (néha a nagy hullámoktól fürödni sem lehet), az éjszakák hosszúak és Honolulu környékén bulisak.
A sziget nagyon – nagyon rendben van. Számomra azon a szigeten nem is Honolulu igazán emlékezetes. Oahu legjobb része szerintem a North Shore, az északkeleti tengerpart volt a döbbenetesen szép partjaival, a laza szörfösökkel és a gyönyörű természeti környezetével. Pearl Harbor rendben van, azt megnézni itt kötelező elem.
Big Island viszont teljesen más. Ott minden a természetről szól. Az egész sziget három nagyobb vulkán területe, hatalmas túra-környezet, óriási, több 10 kilométeres túra-útvonal hálózattal. Keleten esőerdők és tiszta trópus, nyugaton száraz és meleg. Az egész sziget erdőség, zöld minden. És sokkal kevesebb a turista ott, akik vannak, főleg az aktív pihenést részesítik előnyben, sokat túráznak, jönnek – mennek (kocsi nélkül itt semmit nem látsz).
Big Island viszont nem annyira a fehér homokos strandjairól ismert, mint Oahu. Van néhány szép strand, egyébként mind a NY-i oldal északi részén, de ez kb 3-4 strandot jelent és ezek is nagyobb távolságra vannak egymástól. Ennek következménye, hogy itt a strandokon nagyobb a tömeg, 10-kor leérve már kellett keresni a parkolóhelyeket… Viszont ami van, az szemet kápráztató. Oahu után azt hittük, nem lesz szebb. Mekkorát tévedtünk. A sziget viszont nagyon adja az Aloha-érzést, a helyiek lazák, nagyon barátságosak, segítőkészek.
Big Island nagy meglepetése a korai nyugi és csend volt. Ott minden bezár este hatkor, az élet csak néhány nagyobb központban zajlik tovább, de ezektől messze voltunk. Mi Captain Cook faluban laktunk, 400 m magasan, ahol hatkor már minden zárva volt (akkor sötétedett – október vége). Viszont korán ébrednek, 6-7 között már mindenki kávézik (Kona coffe). Oahu teljesen más ritmust követ.
Ami Big Islandot Oahutól még megkülönbözteti, az a mérete. Sokkal nagyobb, így nehéz bejárni. Sok időt kell kocsiban tölteni, a távolságok nagyon, 120 – 150 km-t kell autózni egy körért vagy ha Konából át akarsz menni a másik oldalra, Hilora. Ezért itt az időd meg kell fizetni. Ráadásul 6-kor sötétedett, így korán kellett indulni, ha látni akartál.
Két nagyon eltérő mentalitású és környezetű szigetet láttunk, de azt hiszem, hogy jól tettük, hogy megnéztük mindkettőt. Igaz, csak Ohaun el tudunk volna tölteni 12 napot és akkor jobban megismertük volna, de ez így volt jó. Big Island örök élmény marad, nekem jobban tetszett, mint Oahu, de az az igazság, hogy nehéz választani. Talán nem is lehet.
Az biztos, hogy Big Island-re kb 2 hét kell, ha valóban mindent meg szeretnél nézni. De az biztos, hogy ha oda nem megyünk el, rengeteg dolog kimarad: a Manua Kea 4205 méteres csúcsát megmászni, a lávabarlangok, a vulkánok túrái, az esőerdők, a zöld és fekete homokos strandok.
Árak, szolgáltatások
Én még nem jártam az USÁ-nam, nem nagyon tudtam, hogy mire készüljek. Nekem kicsit sokkoló volt az árszínvonal. Hawaii még az USA-n belül is drága, még az amerikaiaknak is. Nyugodtan mondhatom, hogy világviszonylatban sem olcsó hely. Nekem az eddig győztes Izland volt, annál nehezebb drágább országot elképzelni, de Hawaii sem sokkal van lemaradva.
Honolulu kiemelten drága, de biztos lehetsz benne, hogy mindegyik szigeten fizetni kell, mint a katonatiszt. Ketten leültök enni egy sima hamburgert, kólát isztok hozzá és lazán 50 – 60 dollárt fizetsz. Ételt 20 dollár alatt csak szerencsével találsz, még a gyorséttermekben sem, egy big Mac menü 18-20 dollár, egy átlagos egytálétel 15 – 25 dollár, kávé 6-7 dollár, egy smoothie is 6-8 dollár. Ha normális étteremben eszel, 60-80 dollár. Egy átlagos 3-5 napos bevásárlás az apartmanban 250 – 300 dollár.
De ez még nem is igazán drága. Amihez hozzá kell szoknod, hogy a szolgáltatásokért iszonyat sokat kell fizetni. Semmi nincs ingyen. Magyarként nyilván legyintesz, hogy majd “megoldjuk okosba”, mert “mi ugyan ezért nem fizetünk”, de ez ott nem működik. Ha látni, menni akarsz, szolgáltatásokat kell igénybe venned, ki kell fizetni a belépőt, pengetned kell, nem is keveset. A nemzeti parkokba, a túrákra, a látnivalókhoz, a plusz dolgokért, mindenhova. Ha csak 5 dollárt is egy nemzeti parkba, de mindenhova fizetni kell. Volt amire sajnáltuk, de a legtöbbre nem, mert ezért jöttünk.
A parkokban szolgáltatási csomagok vannak, többféle, melyiket akarod. Csak úgy kapkodtuk a fejünket, hogy repkednek a 100 dollárok. Kualoa Ranch (Jurrassic park és a természeti környezet), 100 -150 dollár a 2 órás program per fő. Delfin- és teknős les, 100 – 150 dollár. Pearl Harbour 20 – 40 dollár per csomag és ott meg kell nézni legalább a Missourit és a múzeumot.
Ami nagyon – nagyon drága, talán ez volt a legfelháborítóbb, a parkolás. 50 dollár per nap. Úgyhogy, ha kocsit bérelsz, figyelj arra, hogy olyan helyen aludj, ahol tudsz ingyen parkolni, mert az utcán megfizethetetlen.
Egyet viszont nem lehet elvitatni: a fizetett szolgáltatások iszonyú színvonalasak. A pénzedért megkapsz mindent, ami lehetséges. Modern, online regisztráció, nincs sorbanállás, tiszta és világos minden. És hozzá a mosolyt, a kedvességet, a figyelmet és a kiszolgálást. Mindenhol segítők, irányítók, akiknek az a munkájuk, hogy mosolyogva igazítsanak útba vagy csak simán tanácsot adjanak.
A cikk kevés lenne ahhoz, hogy felsoroljam, hogy mennyi kedves emberrel találkoztunk, akik csak a munkájukat végezték, de mégis, mosolyogtak, érdeklődtek, beszélgettek, csacsogtak. És láthatóan szívből jött, nem volt mű a mosoly. Az átlagemberek is általában nagyon kedvesek. Mindenki barátságos, érdeklődő, mondja, kérdez, ha segítség kell, beszédbe elegyedik. A két hét alatt talán ha egy rosszkedvű szolgáltatóval találkoztunk. Én teljesen mást gondoltam az amerikaiakról, nagyon pozitívan csalódtam (vagy csak Hawaii ilyen).
Kocsibérlés, tömegközeledés
Hawaii-t megnézni bérelt kocsi nélkül lehetetlen. Egyrészt minden sziget kellően nagy ahhoz, hogy anélkül bejárd, másrészt a tömegközlekedés (ami egyébként jó) kötöttség és sok idő. Így a kocsival rengeteg időd spórolsz. Ahhoz, hogy eleget láss, a szigeteken autózni kell, nem is keveset.
Oahu egész emészthető méretű, kb akkora mint Gran Canaria, Honoluluból a legnagyobb távok sem nagyobbak 50-70 km-nél, egy félkört is megteszel 80-ból. Mi a szigetet négy részletben jártuk be, ezek egyike sem volt 70 km-nél több. Big Island viszont már más tészta, az kb 3x Mallorca méret, ott azért vannak 120 – 150 km-es körök. Ott autó nélkül semmit nem látsz. A bérlés nem olcsó, de szükséges.
Egyébként a szigeteken van tömegközeledés. Vonat nincs, de busz igen, Oahun, főleg Honoluluban és környékén nagyon – nagyon jó a buszközlekedés. Big Islandról visszatérve másfél napot autó nélkül töltöttünk és kipróbáltuk a busz-közlekedést. Csak jókat tudok erről írni. A hálózat sűrű, állandóan jönnek – mennek a buszok, rengeteg megálló van, a buszok légkondisak (túlságosan is hidegek) és van 24 órás napijegy (8 dollár), ami a megvételtől 24 óráig jó és bármelyik buszra érvényes, csak oda kell érinteni a kártyát a felszállásnál. De vehetsz jegyet a sofőrnél is (készpénz, 3 dollár egy út). a buszok visznek vidékre is, de a kocsihoz képest az nagyon hosszú idő. Navigálásra a Google map tökéletes, mindent mutat.
Hol érdemes aludni?
Oahun viszonylag egyszerű a dolog. Honolulu és környéke adott. Onnan kiindulva mindent be lehet járni. Utólag is azt gondolom, hogy jó döntés volt Honoluluban aludni. Az első szállásunk egy apartman-szálloda volt Honolulu központjában, 24 emelet, komplex központ medencével, mosodával, étteremmel, kávézóval, recepcióval, mindennel is. Gyk. egy szálloda, de nem szállodai áron. A szoba is pont olyan kellemes volt.
A szálloda, pláne a normálisabbjai durván drága az USA-ban. Volt szerencsénk hozzá, mert az utolsó 2 éjszakát egy szállodában töltöttük Waikiki beach mellett. Majdnem annyiba került, mint a 6 éj az apartmanban… És a szobák, mint az USÁ-ban mindenhol, elég lepukkantak (ez egy 3 csillagos lett volna egy európai szinten – persze a szolgáltatások rendben voltak).
Egyébként mindkét szállásunk a parton volt a központ környékén és nem volt túl zajos. Persze azzal számolni kell, hogy Honolulu belvárosa éjjel is üzemel, szóval azért nem volt csendes. Amennyiben nem szereted a zajt, akkor az É-i partot ajánlom (North Shore), elég menő hely és ott klassz városkák vannak.
Big Island ebből a szempontból bonyolultabb. Egyrészt a sziget nagy, autóval is csak hosszabb idő alatt járható be, másrészt a látnivalók nagy része a kellemesebb klímájú oldaltól messzebb található, délre, keletre. Ezért nagyon nem mindegy, hogy hol alszol.
Alapvetően két lehetőség adott. Kona a sziget keleti oldala, klassz klímával, sokat süt a nap, szárazabb és kellemesebb. Ami szép strand van Oahun, az mind azon a környéken van (20 – 50 km-en belül). A másik oldal Hilo, ott állandóan esős (legalább is október – novemberben), viszont sok látnivaló arra van vagy onnan van közelebb.
Természetesen bejártuk az egész szigetet, így voltunk a “másik” oldalon is. Hilo Konához képest egy lepukkant, csöves városka. Elég sok a hajléktalan, a város sem túl tiszta és nem túl szép. Ráadásul amikor ott jártunk, akkor (is) egész nap esett, szóval nem zártuk a szívünkbe. Viszont rengeteg látnivaló arra van. Vízesések, esőerdei túrák és a vulkánok is onnan elérhetőek. Szóval nem egyszerű döntés.
Tapasztalva az időjárást és a lehetőségeket jól tettük, hogy Konától nem messze, Captain Cook faluban foglaltunk szállást. Igaz, hogy 2-3 nap elég sokat kellett autózni, de ki lehet bírni. Korán keltünk, korán mentünk és korán értünk haza. Így viszont egy nagyon szuper villa felső szintjén, messze a nagyobb településektől, a hihetetlen fekete éjszakában töltöttünk el 5 éjszakát.
Kona közelében, főleg délebbre, Captain Cook felé a települések 3-500 méter magasan találhatóak, mivel a vulkán az óceán felől folyamatosan emelkedik. Bárkinek ajánlom a szállást, egészen ledöbbentünk, amikor megláttuk. Kicsit gyarmati stílus volt, tökéletes kilátással az óceánra, eszméletlen nagy terasszal.
Egyébként Kona jó hely, modern és mégis nagyon Hawaii. Sajnos azzal nem számoltunk, hogy Big Island nagy részén korán zár minden, hatkor ott már csak elvétve találsz nyitva boltot, éttermet, ráadásul korán sötétedik, de Konában azért zajlik az élet. De ha eljössz 10 km-t, csíri csend és hullaszag 🙂 Ami egyébként egyáltalán nem zavaró, sőt. A nagy szigetben ez a szerethető. A csend, a viszonylag nyugi, a természet.
Bicajozás
Essen erről is néhány szó. Eredetileg sem bicajozni mentünk, hiszen Hawaii-t egy családi pihenésnek terveztük. Azonban szerettünk volna bicajozni, mivel ott vannak a világ leghosszabb emelkedői. Ki ne tekerné meg ezeket szívesen? Ha már ott vagyunk… – gondoltuk. Ezért persze vittünk bicajos cuccokat.
Viszont ott egyszerűen nem jött képbe a bicajozás. Oahu eleve nem is bicajos sziget, nem is láttunk bicajosokat. Big Island a vulkánokkal már annál inkább (Hawaii Ironman, megvan?). A Mauna kea és a Manua Loa csúcsa is csábító a világ leghosszabb emelkedőivel.
De egyrészt sajnáltuk is az időt rá, annyi mindent szerettünk volna megnézni, másrészt azthiszem, h a szezon végén egyáltalán nem volt a lábunkban a bugi. És nem utolsó sorban: utólag is azt gondolom, hogy ezekre a vulkánokra feltekerni iszonyat nehéz. 4205 méterre még kocsival felmenni sem volt egyszerű… Hosszúak az utak (tengerszintről 60 – 70 km folyamatos felfelé és nagyon meredek, végig 6-8 %, a végék pedig bőven 10+%-osak. És 6-7 km murva, a legmeredekebb szakaszon. Őszintén: egyáltalán nem hiányzott. De tudjuk ezt be a szezon-végi fáradtságnak. Abban maradtunk, hogy ha legközelebb erre járunk, meglépjük. Most már tudjuk mi merre hány méter. Ez van.
Látnivalók, tapasztalatok
Azért is jó egy ilyen cikket megírni, mert közben óhatatlanul összeszedem és újra átélem az élményeket. Rengeteg volt, hosszú hónapokra van emészteni való.
Leíriom a személyes TOP-látnivalókat:
1. Mauna Kea, Big Island, Hawaii, 4205 m
Felmenni 4205 méter magasra, a Mauna Kea-ra örök emlék marad, több okból is. Egyrészt soha nem voltam ilyen magasan, másrészt az utazás a vulkán tetejére a bérelt terepjáróval és a nagyon meredek murvás úttal egyedülálló élménnyé tette az egészet. 4205 méteren már érezni az oxigénhiányt, rendesen, de a kilátás a felhők felett mindenért kárpótolt.
2. North Shore, Oahu, Hawaii
Oahu legjobb része az északi terület a hosszú, vakítóan fehér homokos strandjaival és a kihagyhatatlan szörföseivel és a hatamas hullámaival. Itt minden a szörfről szól. Nem kell mást tenni, csak élvezni a napot, nézni a szörfösöket, jókat enni és inni.
3. Waipio Valley, Big Island, Hawaii
Egy lezárt völgy, ahova csak vezetett túra visz be, de nagyon megéri, mert felfedezhetsz egy teljesen elzárt területet, ahol nincs sem térerő, sem modernitás. Az itt élők teljes nyugiban élhetnek, mindenki ismer mindenkit és ha valahol, itt nagyon adod az Alohát.
4. Lanikai Beach, Oahu, Hawaii
Kétségtelenül a legszebb part a két szigetet is összevéve. A víz teljesen tiszta, a hullámok elviselhetőek és a környezet pazar. Akár egy napot el lehet tölteni, mivel az utazás közben is van látnivaló (kávébolt, ananász-ültetvény, kisvároskák).
5. Pearl Harbour, Missouri, Oahu, Hawaii
Ez nyilván kihagyhatatlan, végig kell járni. Az amcsik világsztárok az emlékezésben, az egész Pearl Harbour-szori egy monumentális és összetett emlékhely, Missouristól, repülőgépes-hangárostól, tengeralattjáróstól. Kb 4 órát voltunk ott, de akár egy egész napos program is lehet belőle és nagyon megéri.
6. Green sand beach, Big Island, Hawaii
Mivel a világon összesen négy ilyen strand van, ki nem hagytuk volna. Az odaút embert próbáló (1 óra és 5 km a tűző napon), de megéri. A homok valóban zöld, egészen hihetetlen látvány. Fürödni viszont nem lehet, akkorák a hullámok.
7. Kua Bay beach, Big Island, Hawaii
A másik TOP-strand. Mivel ez volt közel hozzánk Big Islandon, ide jártunk. Fantasztikusan tiszta víz, gyönyörű óceán és ami top: teknősökkel lehet úszkálni.
8. Koko Head crater, Oahu, Hawaii
Na, ez durva volt. Egy kráter-mászás, fel a kráter tetejére, de nem csak úgy normálisan, egy úton, hanem a régi csillék vonalán, taplfákon. Ami durvává teszi az egészet, hogy hihetetlen meredek, 20 – 40%-os meredekségű, a végén úgy tűnik, hogy gyk. függőlegesen mászol. Tényleg durva. de megéri, mert a kilátás pazar. És amúgy meg egy jó edzés (már ha fel bírsz menni 🙂
9. Volcano Nemzeti Park, Big Island, Hawaii
Mivel Big Island a vulkánokról szól (hiszen az egész szigetet néhány nagyobb vulkán teszi ki), nem lehet kihagyni. A Volcano Nemzeti Park a sziget déli részén van, jó messze mindentől és általában nagyon szar az idő. De megéri eljönni, mert olyan képződményeket nem lehet máshol látni. A TOP a lavacső (lavatube), amelyen végig lehet menni.
10. Diamond Head, Honolulu, Oahu
Egy másik kráter, közvetlen Honolulu szélén. Ez kicsit turistásabb, mivel sokkal könnyebb felmenni, ki is van építve, de nem lehet kihagyni, mert érdekes és klassz a kilátás.
Természetesen számtalan élményt lehetne még kiemelni, leírni sem tudnám. Például Honoluluban található a világ legnagyobb nyitott bevásárlóközpontja, kb 360 bolt, 2 nap is kevés rá.
Tapasztalatok
Árazás, fizetés
Erről már írtam, de nem tudom eleget hangsúlyozni: Hawaii nagyon drága. Nem tudom, hogy a szárazföldön, pl. Nebraska vagy Missouri egy-egy találomra kiválasztott kisvárosában is ugyanilyenek-e az árak (nem hinném), de Hawaii kifejezetten drága. Még az amcsiknak is. Nem megfizethetetlen, de Európából nézve érezhetően egy másik polcon van. És plusz egy dolog ezzel kapcsolatban, ami szokatlan: az adó (áfa) soha nincs benne a feltüntetett árban. Tehát, ha fizetsz, akkor látod, mi a valódi ár, amit ki kell fizetned.
Borravaló
Ez volt a másik borzasztó élmény. A fizetésnél mindenhol, de tényleg mindenhol elvárják az áron felül a borravalót. Ha kártyával fizetsz, bejön egy képernyő és ott választhatsz, hogy mekkora borravalót akarsz adni. De inkább úgy mondanám, h mennyit várnak el. Ha kihozzák a számlát, már ott feltüntetik a számla alján, hogy mennyit várnak el! És ez nem is lenne baj, ha nem lenne elég magas az elvárt tétel. Egy kajázóban ez 18 – 30% is lehet. Konkrétan feltüntetik a számlán, hogy ha elégedett voltál, akkor 18%, ha nagyon tetszett, akkor 25%, ha meg csodálatosan elégedett vagy, akkor 30%. Négyen ettünk 120 dollárért (afá-mentesen) egy burgerezőben, majd ehhez adjak 30%-ot – 40 dollárt – borravalónak. Aha. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy egy ár miért magasabb 20 – 30%-kal, csak azért, mert rendben kihozzák az ételt.
Rengeteg a kövér ember
Már bocsánat, de ezt láttam. Tényleg. Még Mo-ról nézve is, pedig ebben mi is jól állunk. Amit nem is csodálok amúgy, mert mindnen cukrozott, édes. Rengeteg a feldolgozott kaja, a boltokban is szinte csak azt kapni és ezt eszik. De őket ez láthatóan nem zavarja, a 120 kilós csajok büszkén nyomulnak a kétrészesben a parton vagy hasnélküli pólóban és szterccs gatyában. Nekem a legjobban az tetszett, ahogy a reptéreken tologatják a járni már nem tudókat.
Kávé
Rengeteg és jó kávézó van. Big Islandon eleve ott a Kona coffe, de egyébként is: mindenhol kévázók. Persze az amcsik reggel azt a híg löttyöt nyomják, de azért jó lattékat is lehet inni. (Azt nem is említem, h Starbucks minden sarkon kettő van.)
Mértékegységek
Rohadt gyorsan át lehet szokni a mérföldre és a fontra, valamint a Fahrenheitre. Muszáj is, mert hírből sem ismerik az európai mértékegységeket. Egy idő után kapásból váltottunk át és egy 72 fokos hőmérsékletről már tudtuk, h mennyi.
Autóbérlés
Az autóbérlés és -leadás talán sehol a világon nem ment ilyen simán és egyszerűen. Gyors, logikus és egyszerű. De alapban ilyenek a szolgáltatások: mindennek elkérik az árát, de a szolgáltatás tökletes.
A szolgáltatások valóban színvonalasak és nem csak azért, mert Te vagy a turista, ők meg a szolgáltatók, hanem azért is, mert sokkal többet kapsz a pénzedért, mint bárhol máshol. És nem csak az ellenértéket kapod meg, hanem hozzá a tényleg szívből jövő kedvességet. Lenne ebből mit tanulnunk.
Közlekedés
Iszonyat óvatosan és lassan vezetnek. Az átlag sebességhatár a szigeteken 25 – 40 mérföld, néha volt 50, sőt, egy – egy helyen 60, de ez ritka. És előzni, sietni szinte senkit nem láttunk. Ha beérnek vagy te utolérsz valakit, beállsz és mész a tempójában. Tényleg nagyon szerethető és megszokható az egész. Onnan nézve a magyar közlekedés kb. olyan, mint Mo-ról nézve egy arab vagy afrikai állam közlekedése. Iszonyat kulturáltan mennek az utakon. Nagyon nagy szükség lenne erre itthon is (álom, édes álom…)
Biztonság
Erről nagyon mást gondoltam, de teljesen pozitívan csalódtam. A 12 nap alatt még csak olyan helyzetünk sem volt, ahol azt lehetett gondolni, hogy nem vagyunk biztonságban. Nyugodt hely. Mindenki barátságos, segítőkész és laza.
Hozzászólások