Úgy alakult, hogy az augusztus 20-i ünnepre a három lánytestvér Pannonhalmára, a szülőkhöz szervezte a hétvégét, így Luc kivételével Balázs és én, azaz a sógorok is ott lesznek, ezért Balázzsal megbeszéltük, hogy elvisszük a bicajokat és szombaton tekerünk egyet. Pannonhalmáról országútival nem igazán lehet túl sok irányba indulni, adekvát a DK-i tájegység, a Bakony, így szombat reggel eldöntöttük, hogy a korábban már bejárt, nagyon szép és remek edzést kínáló Magas-Bakony kör lesz a cél.
Az útvonal nem túl bonyolult, a 82-esen lefelé Zircig, majd Zircnél jobbra lekanyarodva Bakonybél felé kell visszakanyarodni, onnan Bakonykoppányon keresztül Bébig, majd Csót felé fordulva vissza Romándig és onnan vissza Pannonhalmára. Ez egy kb 105 km-es kör, 1000 m szinttel, de van benne egy fakultatív kitérő, Bakonybéltől fel a a Kőrishegy tetejére (ekkor 135 km és kb 1400 m szint), ha úgy adódik.
Későn indultunk, de mivel ismertük az utat, a terveink szerint nettó 5.30 (ebéddel együtt bruttó 7-7.30) óra alatt visszaérünk. Az első szakasz, egy Zircig tartó 37 km, többnyire folyamatosan emelkedő, néha egy-egy lejtővel tarkított út. Az elején többnyire 1-2%-os, alig észrevehető, majd később 3-4%-os, már érezhető emelkedők adják meg a szakasz alaphangját.
A hangulatos, dimbes-dombos vidéken áthaladó út bicajozási élményét erősen rontja a 82-es út (Győr-Veszprém), amely a főszezonban a nyugatról érkező, Balatonhoz igyekvő autósok fő (és egyetlen) útvonala. Súlyosbítja a helyzetet a sok motoros, akik a kanyargós úton bőgetve húznak el melletted 120-szal (vagy inkább többel). Pont ezért szeretünk ezen útszakaszon minél hamarabb túl lenni, ezért eléggé megnyomtuk, aminek eredménye részemről a cseszneki vár “alatt” található szerpentinen már érezhető volt.
A cseszneki emelkedő egy gyönyörű, hármas hajtűkanyar-kombináció, háttérben a vár sziluettjével. Az emelkedő északról már Bakonyszentkirálynál elkezdődik és 8.5 km-en keresztül folytatódik, eközben 265 métert kell emelkedni. Szeretjük, mert jól tekerhető, nem túl hosszú és ha odateszed magad, nagyon jó szakaszedzés lehet belőle. Szerencsére többségében voltak a korrekt autósok, néha, az előzni lehetetlen, kanyargós részeken százmétereken keresztül jöttek utánunk. Az emelkedő tetejéről majdnem végig gurultunk Zircig, ahol rögtön meg is ebédeltünk.
Az ebéd után kissé nehezen szálltunk fel a bicajokra, de a kedvünket növelte, hogy egyrészt letérünk a 82-es útról, másrészt a tekerés legélvezetesebb szakasza következett. A Zirtől Nagygyimótig tartó (mi csak Bébig megyünk), ritka gépkocsiforgalommal tarkított harmadrendű útvonal a Bakonyt szeli ketté, nagyon hangulatos völgy-utakkal. A Bakonybélig tartó 18 km a személyes kedvencem, az elején kicsit emelkedik, de aztán Bakonybélig sok lefelével, hullámzó tájon száguldunk be Bakonybélbe. Örömmel tapasztaltuk, hogy az utat több helyen kijavították, messze van még az optimálistól, de sokat javult. Ez főleg a lefeléken jelent nagyobb biztonságot.
A szakasz nagyon jól esett, a kaja után magunkhoz is tértünk, így lábunkban a bugival érkeztünk Bakonybélbe, ahol megállapodtunk, hogy feltekerünk a Köris-hegy tetejére, a radarállomáshoz. A kitérő lehetőségét reggel még nyitva hagytuk, “majd meglátjuk” alapon.
A magyarországi csúcstámadások közül ez az egyik kedvencem, már ami az út környezetét és a hangulatot illeti. A 14,3 km-es út (felfelé ennyi) kb. 440 métert emelkedik, míg 270 méterről felérsz 709 méterre. Az aszfalt szinte végig gyönyörű kőriserdőkben visz, az utat az elején általában sorompóval lezárják, ezért nincs autós forgalom, jelentős a csendfaktor 🙂 Az út eleje a völgyekben kanyarog, 9 km-ig 1-3%-os, nagyon jól tekerhető emelkedőkkel, szinte alig lehet érezni az emelkedést (ami nem is csoda, mert a 440 méterből addig csak 190-et emelkedsz). Egy réten, egy balos után kezdődik az igazi felfelé. kb. 5,5 km van hátra és 250 szint. Itt már beletekersz néha a 6-8%ba, a teteje előtt a 9-10%-ba. A vége előtt még egy négyes szerpentin és felértél 709 méterre. A tetőn a polgári légiforgalom hatalmas, fehér kupolás radarja és 50 méteres gyaloglás után az 1920-ban épült, három szintes, faszerkezetes Vajda Péter kilátó vár. A bicajokat a vállunkra véve elgyalogoltunk a kilátóhoz és felmásztunk rá. A kilátás pazar, északra Pannonhalmáig ellátni, délre pedig a Bakony dombjai és erdői szegélyezik a panorámát.
Miután kinézelődtük magunkat, újra nyeregbe ültünk és elindultunk lefelé. “Én többet ide fel nem jövök” – mondta Balázs, de nem azért, mert nehéz lenne (bár nem olyan könnyű), hanem ama tény miatt, hogy az út minősíthetetlenül szar, ezt nem lehet és érdemes szebben mondani. A felső és az alsó harmad aszfaltja még csak-csak elmegy (közben nem is), de a középső részen szinte végig hatalmas gödrök, kátyúk és mélyedések sorakoznak. Sokszor kikerülni sem lehet azokat, kénytelenek voltunk szinte meg-megállni. Valakik a nagyobb gödröket murvával töltötték fel, de egy országutis bringának ez csak olaj a tűzre. Sajnos az egész út értékét nagyban rontja az út minősége. Felfelé még csak-csak, hiszen ott ki tudod kerülni vagy a kis sebesség miatt át tudsz menni a kátyúkon, de lefelé nagyon nehézkes. A balesetveszélyről ne is beszéljünk. Értem, hogy ez egy olyan út, amin amúgy sem jár nagyon autó, aki meg jár, annak mindegy, de igazán gondolhatnának a bicajosokra is. Ha megcsinálnák, az ország egyik legszebb környezetű és legjobban tekerhető „csúcsa” lenne.
Miután leértünk, jobbra indultunk, tovább a főúton, Béb felé. A Zirc – Nagygyimót útnak ez a völgy-szakasz a legszebb része, 1-2%-kal folyamatosan ereszkedsz lefelé, az út a dombok között, erdőkben kanyarog, nagyon jól meg lehet nyomni. Meg is tettük, átlag 30-38 km/h-val suhantunk. Sajnos az út minősége Bakonybél után is hagy kívánnivalót maga után (és most nagyon szépen fogalmaztam, hallottátok volna a megjegyzéseinket, biztos sokan csuklottak aznap 🙂 Bakonykoppánynál kiértünk a zöldből, elhagytuk a Bakony lejtőit és onnan egy hosszabb, nyílt szakaszon nagyon gyorsan beértünk Bébre.
Bébnél Csót felé kanyarodtunk a 832. sz. út felé, Romándig. A 17 km-es út eleje nagyon izgalmas, van benne 3-4, 20-25 méter szintes púp, mint a hullámvasúton, amelyeket lendületből nagyon jól és élvezettel lehet venni. Sajnos az út ezen szakaszára, a 100. km környékére már eléggé fáradtak szoktunk lenni, így annyira azért ehhez nem mosolyogtunk. Pápateszért, Bakonytamásit és Gicet nagyon gyorsan áttekertük, és megérkeztünk Romándra, a híres borvidékre (hol apósomnak van szőlője 🙂 A Pannonhalmára vezető 10 km innen szinte végig egy enyhe lejtő, így 5:40-es nettó idővel értünk haza.
Az út adatai:
- Az út hossza: 135 km
- Idő: 5:41 (netto)
- Szint: 1360 m (Strava szerint), 1250 m (Polar szerint)
- Átlagos pulzus: 149 (84%), max: 175 (99%)
- Kalória: 4203 kcal
- Átlagos pedálfordulaszám: 66 (max: 108)
Összegzés:
Az útvonal, a környezet kiváló, sajnos nagyon sokat ront az élvezeten a bakonyi utak minősége és a 82-es út forgalma, bár tény. hogy az autósok többsége nagyon korrekt volt (persze, sok volt a külföldi). Mindenesetre aki teheti, ne főszezonban tekerjen a 82-esen.
Balázzsal nagyon elfáradtunk, mindkettőnknek egy kisebb kihagyás után ez volt az első bicajozása és nem is választottunk könnyű útvonalat. Nekem az első harminc km esett a legnehezebben, a legfurcsább, hogy a holtpontom is a Cseszneki emelkedő volt 25 km-nél, aztán magamhoz tértem és nagyon élveztem az egész utat. Végig nagyon magasan volt a pulzusom, ami a kihagyást mutatja.
Értékelés (7/10)
- Napi tekerésfaktor (7/10)
- Környezet (8/10)
- Útminőség (5/10)
Galéria
Hozzászólások