Izland: Vulkánok, gleccserek, fjordok

A poszt több oldalból áll:

1. Izlandról általában (turizmus, modern állam, globalizmus hiánya)
2. Milyen Izland? (Árak, időjárás, egy kis földrajz)
3. Hogyan láss minél többet, a fürdők, néhány konkrét túrajavaslat
4. Mi tetszett?
5. Mi nem tetszett?

Izlandon a szépség nem relatív, hanem abszolút. Ha van hely a Földön, ahol a természeti látnivalókban egészen biztosan nem fogsz csalódni, akkor ez az. A sziget minden tekintetben ideális a látogatáshoz: elég nagy ahhoz, hogy ne unatkozz rajta, kevesen lakják, nincs tömeg, tiszta a levegő, nyáron elég jó a klíma és nem tudsz olyan helyre menni, ami ne lenne szemetgyönyörködtető. 

Persze mindez általánosságban igaz, a kép ennél árnyaltabb, ott is könnyedén belefuthatsz nem tetsző dolgokba. Mivel 2019 nyarán kint töltöttünk 10 napot, vettem a bátorságot, hogy leírjam a tapasztalataimat, hátha valakinek jól jön. Kivételesen ez nem kerékpártúra lesz.

Ez a cikk tehát egy elsőutazós személyes beszámoló, ráadásul úgy, hogy nem is láttunk mindent. Vedd figyelembe tehát, hogy rengetegen tudnak nálam sokkal többet Izlandról, akik sokkal mélyebb ismeretekkel rendelkeznek az országról. Ennek fényében olvasd. 

Turizmus Izlandon

Izland elég sok embernek szerepel a bakancslistáján, de kevesen szánják el magukat, hogy elmenjenek oda. Azt sokan hallották, hogy szép hely, viszont azt is, hogy még nyáron sem túl meleg, így aki nyáron inkább a “görögbe – törökbe-  ollinklúzív” utazik vagy a “horvátba – a – tengerpartra – kocsival – és – konzervvel” megyek típusú turista, az soha nem fog Izlandra menni. Télen meg pláne, ki akarnak -10 – 20 fokban “nyaralni” – bár ezt a sarki fény-turizmus ma már jelentősen felúlírja.

Ha hozzátesszük azt is, hogy ide szinte csak a természet bejárásért, túrázásért, szóval az aktív turizmusért érdemes eljönni, illetve, hogy elég drága, nos, akkor könnyen belátható, hogy nem Izland a magyarok álomnyaralásának helyszíne. Ennek megfelelően oda általában az aktív kikapcsolódást keresők jönnek: bakancsos, hátizsákosok turisták, kalandokat kereső családok, túrabicajosok. Az izlandi turizmus (és az ide látogatók) egyik szerencséje ez, mert ez is egyfajta szűrő. Aki veszi a fáradságot, hogy elutazzon oda, valószínűleg a turista jobbik fajtájából van: szereti a természetet, szeret aktívan élni, van pénze és nem unatkozni akar a tengerparton. Más szóval: Izlandon kevés a bunkó. Általában ott inkább normális, kulturált és szabálykövető emberekkel találkozol.

De nehéz is nem normálisnak lenni, mivel maga az ország is ilyen. Mondhatni tipikus skandináv: egyszerű, törvénytisztelő és tiszta. Ennek betartását el is várják a turistáktól is vagy ha azok ezt megsértik, a bírságok, a retorziók egész kellemetlenek lehetnek. A gyorshajtást például keményen büntetik, ahogy a szemetelést is, dohányzás szinte nem is létezik, én legalább is 10 nap alatt nem nagyon láttam cigiző embert, persze a legtöbb időnket a természetben töltöttük. Az országban alig találni kukát (a szemetet vidd haza!), mégsincs egy darab szemét sem sehol.

A barátságos jelzőt inkább nem írom le az izlandiakra, mert nem éreztem nagyon annak őket. A pénztárosok a boltokban unalmas képpel szolgáltak ki, néha kifejezetten bunkón, persze a turizmushoz kapcsolódó helyeken professzionális a hozzáállás. Széles (mű)vigyor, tökéletes angol és segítőkézség. Láttunk azonban “fuck turist” feliratot és néha érezni, hogy nem annyira szeretik a turistákat. Ez viszont annak fényében, hogy az ország 20%-a a turizmusból él és hogy milyen drágák a turizmushoz köthető szolgáltatások, eléggé vicces.

Sajnos itt is sok a kínai és az orosz (hol nem?) viszont a rengeteg amerikai és skandináv mellett még elenyésző a számuk. Izlandra évente 2,5 millió ember megy, ami az összlakosság számához képest rengeteg (önmagában sem kevés), de még mindig nem olyan sok, mint a világ leglátogatottabb helyein. És mivel az ország Mo-nál is nagyobb, így itt szerencsére egész jól el lehet férni. Úgy utazhatsz hosszú tízkilométereket, hogy csak néhány tucat emberrel találkozol. Pláne a Felföldön az úttalan utakon, egy-egy jobb helyen pedig max. néhány tucatnyian vannak egy időben.

A dolog persze ennél árnyaltabb, mert a turisták ⅔-a a Reykjavik 2-300 km-es körzetében mozog, itt sűrűbben vannak, az Arany-körúton (erről részletesen később) sok helyen nagy buszokkal nyomják az amerikai nyuggereket és egy-egy szebb látnivalónál azért vannak tömegek, de azért ez még tényleg nagyon messze van mondjuk a Párizst, Velencét vagy Firenzét elárasztó turista hordáktól. 

Modern állam, kis népsűrűség

Izlandot 330 ezren lakják, annak a ⅔-a Reykjavikban tömörül. Az ország viszont Magyarországnál kicsit nagyobb (103 ezer km2, tehát egy emberre jut 3 km2!). Most képzeld el, hogy Mo. területére Debrecen és Kecskemét lakosságát helyezed el, három lakosból kettő Debrecenben él, Kecskemét lakossága meg valahol vidéken oszlik el. Egész élhetőnek tűnik, ugye?

A “városaik”, bennük pedig azépületeik teljességgel jellegtelenek, mint megannyi kis halász-kolónia, bádogtetős, régi házak, eltérnek minden európai mércétől. Reykjavik, a főváros annyiban különbözik ettől, hogy ott már jelen vannak a modernitás nyomai, a Harpa pl. gyönyörű modern épület, vannak újabb irodaházak, amúgy a városról meg nem mondanád, hogy főváros.

Ettől függetlenül Izlandon érezhetően minden nagyon modern, a közigazgatás digitális, aminek nyomát mindenhol tapasztalhatod. Ha pl. parkolsz, a parkolóórába beütöd a kocsi rendszámát, már ki is adja, hogy milyen kocsiról van szó, tehát ott helyben csatlakozol a központi adatbázishoz.  Mindenhol lehet kártyával fizetni, sőt, elég sok helyen Google és Apple pay is van, szóval tőlünk fényévekre vannak, előre. 

Globalizmus? Felejtsd el!

Izlandnak azonban van egy, számomra a modernitásnak kicsit ellentmondó arca: a multikulti hiánya. Ez legszembetűnőbben abban nyilvánul meg, hogy a szigeten szinte teljes egészében hiányoznak a globális láncok, vannak viszont helyi üzletek. Alig találni külföldi márkákat, Reykjavikban pl 3 boltból 1 biztos, hogy helyi turizmusos bolt (“izlandi termékek”), ahol egyébként a kínában gyártott, “kézzel kötött” pulcsikat és puffin-figurákat árulják, a másik pedig helyi bár vagy izlandi burgeres/hotdogos.

Persze ennek több oka is van (lehet), nem kutattam utána, de az biztos, hogy a kicsi helyi piac (gyk. 300.000 ember) miatt kicsi a vásárlóerő. Persze jól élnek, nagy a GDP, de egy multinak nem biztos, hogy ez a kis embertömeg megéri. De az is lehet, hogy törvénnyel támogatják a protekcionizmust. Nem mintha egyébként annyira hiányozna a meki, az Adidas, a Shell vagy egy bevásárlóközpont, de azért vannak olyan dolgok, amiket megszoktam és szívesen ettem/vettem/élveztem volna. Elvégre erről szól a modern globalizmus, én is esendő vagyok, na.

Ha itt elmész egy boltba, többnyire csak izlandi termékeket találsz a nem is túl nagy termékskálán. Persze, Coca vagy Pepsi van (inkább a Pepsi), de azért a megszokott áruk töredékét találod a pultokon. Hogy mindez pozitív vagy negatív, döntse el mindenki magának, én inkább visszatetszőnek találtam, Zita szerette. Nekem hiányoznak a jól bevált dolgok, miközben persze tudom, hogy ezzel saját vállalkozásaikat is támogatják.