A hét eleji, regeneráló edzés nehézségeit kipihenve ma az egyik kedvenc Budapest környéki utamat tettem meg. Többször jártam már a Gerecsében, a "Tour de Bajót" otthonról oda-vissza (vagy Dobogókő felé vissza) az egyik kedvenc nagyobb utam (150km), de régóta terveztem már, hogy a Dunazug középső részének útját kibővítem a még be nem járt nyugati részekkel, Tatával és Tatabányával. Mivel ez otthonról a sérülés miatti jelenlegi állapotomban sok lett volna (150+km), ezért Zsámbéki indulást terveztem be. Az útvonal: Zsámbékról Bajótra, onnan le a Dunához, majd Tardos felé kanyarodok, ahonnan Tatára megyek át, majd onnan visszaindulok Tatabányán keresztül (Turul megmászása) Tarján felé, onnan pedig Zsámbékra vissza. Mivel az út nagy részét már ismertem, tudtam mi vár rám. 110+os távolság, némi szinttel, de kevés igazán jelentős mászással, gyönyörű táj, kis forgalmú utak. Így alig vártam a reggelt, hogy elindulhassak! Zsámbékon reggel 10 órakor már zajlott az élet, sürgött-forgott a város, gyorsan leparkoltam, kibányásztam a bicajt a kocsiból és nekivágtam. Az út első szakasza a Zsámbék - Bajna - Bajút út, 25km. A rossz hír, hogy Zsámbékon egyből mászással kell kezdeni, de a 3 km-es felfelé jól tekerhető. A jó hír, hogy utána viszont hosszú kilométerekig gurulni lehet, illetve az út kanyargós, dimbes-dombos, jól tekerhető. A környezet gyönyörű, szép a kilátás a 2-300 méteres dombok között. A Gerecse keleti oldala mellett tekertem Bajótig, végig látható a hegység legmagasabb pontján lévő antenna. A völgyekben az úton a forgalom nem túl nagy, Bajna után pedig egészen minimális. Bajnára egy rövid emelkedő után értem be. Eltekertem a a Sándor-Metternich-kastély kerítése mellett (Magyarország egyik legszebb klasszicista kastélyegyüttese, éppen nagy felújítása munkálatok zajlanak), majd a falut elhagyva kezdődött az emelkedés, méghozzá a legsunyibb formában: egyenes út, 1-3%. Ha nincs órád, nagyon becsapós, mert azt gondolnád, hogy vízszintesen tekersz, de valamiért mégsem haladsz, talán nem tekered eléggé? Ráteszel még egy lapáttal, és már ki
A hét eleji, regeneráló edzés nehézségeit kipihenve ma az egyik kedvenc Budapest környéki utamat tettem meg. Többször jártam már a Gerecsében, a „Tour de Bajót” otthonról oda-vissza (vagy Dobogókő felé vissza) az egyik kedvenc nagyobb utam (150km), de régóta terveztem már, hogy a Dunazug középső részének útját kibővítem a még be
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.Ok