Van egy hely Umbriában, amiről kevesen tudnak, viszont európai mércével mérve is rendkívül látványos és élvezhető program és amely az umbriai túránk egyik legszebb természeti szépsége lesz! A Marmore (Márvány) vízesés Umbria déli, délkeleti részén található, ahol a tartomány beletolakszik az Appenninek magas hegyeibe. Néhány kilométerrel délebbre már Lazio vár ránk. Ennek ellenére nem vagyunk elszigetelt környéken, olyan csodás látnivalók vannak errefelé, mint Spoleto, Terni, Narni vagy Todi városa, keletre pedig az Appenninek csodás természetvédelmi parkjai. Különlegességek A vízesés különlegessége, hogy mesterséges, azaz emberek által "készített". A Marmore Olaszország és Európában legnagyobb mesterséges vízesése. A víz 165 méter magasról zuhog le, három lépcsőben. A másik különlegessége, hogy a vízesésnek nyitva tartása és működési rendje van. Tehát nagyon nem mindegy, hogy mikor mész, mert ha nem jó időben látogatod meg, nem folyik a víz :-) A vízesés története a római körig nyúlig vissza. A Velino folyó már akkor is a hegyek feletti felvidéken keresztül folyt, csakhogy Rieti városát veszélyeztette, mivel a kialakult tó betegségeket terjesztett. Ezért kr.e. 271-ben egy konzul elrendelte, hogy építsenek csatornát, hogy eltereljék a vizet és így lecsapolják a mocsaras vidéket. Meg is építették az új folyómedret, így a víz a Nera folyóba ömlött egy zuhataggal, létrejött a vízesés. Csakhogy ez egy másik problémát okozott: árvíz idején a sok víz miatt a folyó rendszeresen kiöntött, Ternit veszélyeztetve. A két város évszázadokig vitatkozott a problémán, több pápa is szerette volna megoldani az ügyet, a víznek több nyomvonalat jelöltek ki, de egyik megodlás sem vezetett eredményre, rendszeresek voltak az áradások. Míg végül 1787-ben Pius pápa megbízott egy építészt, aki a vízesés alóbb részeit módosította, így megoldotta a problémákat. A XIX. sz. végén Terniben a nagyüzemek elkezdték használni a víz energiáját, majd az 1920-as évek végén építettek egy jelentős vízerőművet, amely ma is működik és termeli az áramot. Épp ezért a vízesés nincs mindig
Van egy hely Umbriában, amiről kevesen tudnak, viszont európai mércével mérve is rendkívül látványos és élvezhető program és amely az umbriai túránk egyik legszebb természeti szépsége lesz! A Marmore (Márvány) vízesés Umbria déli, délkeleti részén található, ahol a tartomány beletolakszik az Appenninek magas hegyeibe. Néhány kilométerrel délebbre már Lazio vár ránk. Ennek ellenére
L'Eroica: emberfeletti, hősies. Gyönyörű hangzású név, amely ma Olaszországban (és a nagyvilágban is) az értékek megőrzését, a kerékpározás szépségét, a sport iránti szenvedélyt, a fizikai határok feszegetését és a nehéz munkával megszerzett hódítás örömét élteti és hirdeti. Amikor a kerékpársport még a döngölt murvautakról, a fémből készült, egyszerű bicajokról, a gyapjú mezekről és a verseny alatti táplálkozásként a hagyományos ételekről szólt. Egyszóval az aranykorról. A kerékpározás romatikája A L'Eroica egy Olaszországban, Toszkánában megrendezett retró kerékpáros verseny, amit 26 éve álmodott meg egy olasz üzletember, kerékpáros. Mr. Broccit az olasz történelem, irodalom, kultúra és zene romantikája ihlette meg. Létrehozott egy alapítványt, amelynek fő célja a Toszkánában egyre ritkább, hagyományos döngölt murvás, kavicsos utak megőrzése és védelme volt. Nem is olyan régen a kerékpáros versenyeket nem tükörsima aszfaltcsíkokon, hanem döngölt murvás földutakon rendezték! Ennek még ma is van nyoma a nagyobb versenyeken, gondoljunk csak a Tour de France macskaköves befutóira vagy a Giro d'Italia murvás hegyi útjaira! Belgiumban ma is van olyan Európa-híres macskaköves emelkedő (a flandriai körverseny része), amelyet nemrég felújítottak mintegy 150 ezer euró költséggel, de ugyanúgy, macskakővel! Brocci elhatározta, hogy az Eroica is erről fog szólni. Autentikus gyökerű esemény, ahol a verseny nagyrészt döngölt földutakon (úgynevezett white road-okon) fog haladni. Csak és kizárólak vintage (retró) kerékpárokkal, mezekkel és felszerelésekkel lehet nevezni. És a lényeg: ahol a résztvevők (és a nézők) újra felfedezik a kerékpárversenyek által nyújtott táj szépségét, a versenyzők feszegethetik a fizikai határaikat és ahol a kerékpározás inspirálja a versenyzőket, miközben visszahozza a lojalitást az ellenfelek között. A versenyen nem egyszer látni egymást segítő bicajosokat, ahogy a lyukas kerekeket szerelik. Óriási küzdelmeket, főleg önmagukkal, ahogy az emelkedőket, a távokat teljesítik, legyőzve önmagukat és a fáradságukat. A versenyt idén (2017) 21. alkalommal rendezik meg, Tavaly volt a 20. évforduló! Versenyre nevezni kell, pénzért. A versenyzők számát limitálják, aki nem nevez elég
L’Eroica: emberfeletti, hősies. Gyönyörű hangzású név, amely ma Olaszországban (és a nagyvilágban is) az értékek megőrzését, a kerékpározás szépségét, a sport iránti szenvedélyt, a fizikai határok feszegetését és a nehéz munkával megszerzett hódítás örömét élteti és hirdeti. Amikor a kerékpársport még a döngölt murvautakról, a fémből készült, egyszerű bicajokról, a
San Galgano kolostora az egyik legszebb, legizgalmasabb, ugyanakkor legismeretlenebb történelmi emlék, amit a Siena környéki kerékpáros túránkon felkeresünk. A kolostor elhelyezkedése A kolostor valójában ma már csak egy kolostor-rom, annak viszont meglehetősen ép és monumentális: a tetőszerkezet nélküli falak méltóságteljesen állnak a Merse folyó völgyében, nem messze Chiusdino városától. A XIII. században épült gótikus kolostort a ciszterci rend építette a XII. században élt Galgano Guidotti tiszteletére, akit ekkor már Szent Galgano néven ismertek, lévén halála után elég gyorsan szentté avatták. A kolostor remek helyen van: folyóvölgyben, aránylag sík vidéken, termőföldek közt, fontos közlekedési útvonalak mentén. A kolostort a Merse-folyó melletti túrán, Chiusdino felől közelítjük meg. Chiusdino egy magasabb domb tetején áll, egy jó kis kaptatóval érünk fel északról, a kilátás mesés. Megnézzük a városkát, bejárjuk a zegzugos és keskeny utcáit, megnézzük Galgano emlékeit, majd leszáguldunk és néhány kilométerrel odébb (tavasszal pompázatos virágmezők közt,) elérjük a kolostort. San Galgano története A mondavilág sokféleképpen ismeri Galgano történetét. Az általunk ismertetett legenda szerint Galgano 1148-ban született Chiusdinoban, életében "ördögi vággyal teli vad lovag" volt, élte a lovagok kicsapongó életét. Egy nap azonban Mihály arkangyal jelent meg neki, megmutatva az utat az üdvösséghez. Így Galgano remetének akart állni és egy barlangba akart költözni, amire a környezete kritikusan reagált, barátai kinevették, az anyja pedig elérte, hogy menyasszonya legyen. Miközben Galgano a menyasszonyhoz utazott, az úton a lova megbokrosodott. Galgano elvesztette egyensúlyát, azonban láthatatlan erők fogták meg és mutatták meg neki a Monte Siepi-t, amely egy domb Chiusdinotól nem messze, a jelenlegi kolostor szomszédságában. Egy hang azt mondta neki, hogy menjen fel a dobra és mondjon le a világi örömökről. Galgano örömmel feladta volna a világi örömöket, azonban könnyebb ezt mondani, mint kardot sziklába szúrni, mondta és előhúzta fegyverét, hogy a sziklába szúrja, illusztrálva a véleményét. Arra számított, hogy a penge eltörik, azonban a szikla magába
San Galgano kolostora az egyik legszebb, legizgalmasabb, ugyanakkor legismeretlenebb történelmi emlék, amit a Siena környéki kerékpáros túránkon felkeresünk. A kolostor elhelyezkedése A kolostor valójában ma már csak egy kolostor-rom, annak viszont meglehetősen ép és monumentális: a tetőszerkezet nélküli falak méltóságteljesen állnak a Merse folyó völgyében, nem messze Chiusdino városától. A
Elkészítettünk egy videót azokon a Toszkán helyszíneken, amelyeket a Toszkána szívében túrán, Siena környékén járunk be. Ellátogattunk a Merse, majd az Orcia folyó völgyébe, Volterra felé, Jártunk Chiantiban és a Crete Senesit sem hagytuk ki! Köszönet Balázsnak a kiváló főszereplő alakításáért! A 2017-es túrák egy része már fent van az oldalon, hamarosan jelentkezni is lehet rájuk! Addig is nézzétek, osszátok!
Elkészítettünk egy videót azokon a Toszkán helyszíneken, amelyeket a Toszkána szívében túrán, Siena környékén járunk be. Ellátogattunk a Merse, majd az Orcia folyó völgyébe, Volterra felé, Jártunk Chiantiban és a Crete Senesit sem hagytuk ki! Köszönet Balázsnak a kiváló főszereplő alakításáért! A 2017-es túrák egy része már fent van az
Hosszú évek óta járunk Toszkánába, leginkább Családostól. Elugrani a vidéki csendbe (nincs messze, 10 óra kocsival), nem csinálni semmit, élvezni a kényelmes apartmant, a hely varázsát, a rendkívül kelles klímát, a csendet. Néha leülni egy kisváros teraszára, nézni az embereket vagy elmenni a hegyekbe, túrázgatni, bicajozni. Többször voltunk biciklivel is, a bicikli szállítása nem probléma, a kocsi kiviszi. A vállalkozás elindításához azonban pontos útvonalak kellenek, ismerni kell minden utat, be kell járni, meg kell nézni, hogy milyenek a viszonyok a különböző évszakokban, mennyire tekerhető, mekkorák a szintek, mik a látnivalók. Mivel közeleg az éles indulás, ezért tavaszra időzítettünk egy háromhetes bejárást, hetenként egy-egy olyan tájegységgel, ahová túrát szervezünk. Elsőként Lucca környékét, azután a DK-i régiót, Maremmát, majd utoljára a klasszikus Toszkánát kerekeztük be. A három hét nagyon hasznosan telt, információval telve, pontos program képével jöttünk haza. Ízelítőül néhány mondat és kép a három régióról, hogy lássátok, hova is jelentkeztek! Lucca környéke Lucca és környéke mindig is a kedvencünk volt. Toszkánának az északi részét nem nagyon ismerik, az ide látogatók legfeljebb Pisába ugranak be megnézni a Dómot és a tornyot, általában még Pisa többi részét sem nézik meg. Aki esetleg tájékozottabb, az talán eltalál Luccába vagy a Cinqueterrébe, esetleg Vincibe (Leonardo da Vinci szülőfalujába), de az igazán szép helyeket csak elvétve keresik fel. Pedig mekkorát tévednek! Lucca Pisától ÉK-re fekszik, a Monte Pisano választja el a két várost. Lucca szubjektíven az egyik legélhetőbb, leghangulatosabb és legszebb városa. A történelmi városközpont van annyira nagy, hogy akár egy napig is elbolyongj benne, de még kezelhető méretű. Fantasztikus terek, épületek vannak szinte minden sarkon. Az óvárost egy több méter széles, 5 kilométer hosszú fal veszi körül, amin Luccát körbe lehet bicajozni. A városban a kerékpározás alap, szinte mindenki bicajjal közlekedik. Lucca aránylag sík terep, tőle északra kezdődnek az Alpok lábai, de a többi irányban aránylag vízszintes a
Hosszú évek óta járunk Toszkánába, leginkább Családostól. Elugrani a vidéki csendbe (nincs messze, 10 óra kocsival), nem csinálni semmit, élvezni a kényelmes apartmant, a hely varázsát, a rendkívül kelles klímát, a csendet. Néha leülni egy kisváros teraszára, nézni az embereket vagy elmenni a hegyekbe, túrázgatni, bicajozni. Többször voltunk biciklivel is, a
Túráinkon több fajta szállást foglalunk, mindig olyat, amely a legkényelmesebb, az adott túrához illik és/vagy amely a túra helyszínét adó régió vagy ország adotsága, jellegzetessége. Toszkánában és Umbriában jellemzően Agroturismoban (farmház) vagy privát villában lakunk, Ausztria (és a többi európai ország) pedig inkább inkább az apartmanházaival, panzióival csábít. Agroturismo Tipikus olasz szállás, amely a gyakorlatban főként a toszkán vidékre jellemző, régi farmok, parasztházak felújításából alakult ki. Az agroturismok tulajdonosai többnyire helyi gazdálkodók, akik napjainkra nem csupán mezőgazdaságból (szőlőművelés, borászat, oliva termelés, sajtkészítés, állattartás) élnek, bevételeik jelentős része mára a turizmusból, vendéglátásból, szálláskiadásból származik. Mivel a farmházak jelentős része több száz éves, ezeket felújították, így az utazó számára elsőre szembetűnő a tipikus, vastag kőfalú, masszív épület, a belső terekben jól látható gerendázattal, kőpadlóval. Az autentikus jelleg ellenére remekül felszerelt szállásokról beszélünk, a XXI. század minden igényét kielégítő kényelemmel és szolgáltatással. Általában a kétágyas szobák saját fürdőszobával felszereltek, az apartmanok mindegyike saját konyhával rendelkezik. Az agroturismok többsége nagy méretű kültéri medencével várja a pihenni vágyókat, amelyet általában májustól októberig lehet használni. Több helyen számos, a gazdaságra épülő programlehetőség (borkóstolás, olivaszüret, sajtkészítés,stb.) nyújt fakultatív kikapcsolódást. Csodás helyen épült, nyugalmas, a város zajától, nyüzsgésétől elzárt szállástípus; aki csak egy hetet is eltöltött egy toszkán vagy umbriai farmházban, örök életében visszavágyik ide. Privát villa Luxus, kényelem, csend – felsőfokon. A villák Olaszországban is, ahogy a világ minden táján a magas nívót jelentenek a vendég számára. A villa a maga privát jellegével, eleve feltételezi a háborítatlan nyugalmat, a kis létszámú utazóközönséget (esetünkben maximum 14 fős társaságokról beszélhetünk), tehát az exkluzivitás adott. A villák csodás területen, a nagyobb települések vonzáskörzetében épültek, minden luxussal felszereltek. A kertekben privát medence, napozóterasz, sok esetben egyéb sportolási lehetőség várja a pihenni vágyó kerékpárosokat. A villákban nagy közös (konyha)tér van, ahol lehetőség nyílik közös főzésekre, közös esti borozgatásra. A vendégek elhelyezése tágas, két
Túráinkon több fajta szállást foglalunk, mindig olyat, amely a legkényelmesebb, az adott túrához illik és/vagy amely a túra helyszínét adó régió vagy ország adotsága, jellegzetessége. Toszkánában és Umbriában jellemzően Agroturismoban (farmház) vagy privát villában lakunk, Ausztria (és a többi európai ország) pedig inkább inkább az apartmanházaival, panzióival csábít. Agroturismo Tipikus olasz
Az egyik legfeltűnőbb dolog Olaszországban, Magyarországhoz viszonyítva mindenféleképpen, hogy rengeteg a sportbicajos. Vannak olyan városok, ahol rengeteg ember használja a kerékpárt a mindennapi életben (ilyen például Lucca). De ami a leglátványosabb különbség hozzánk képest, hogy a kerékpár ott elsősorban sporteszköz. Ennek oka egyrészt az, hogy az autó még mindig az olaszok meghatározó közlekedési eszköze, nem hiába ott a legnagyobb az egy főre jutó autók száma. Másrészt az olasz országúti bicajozás fényes múltja, ami a mai napig példakép rengeteg sportot szerető embernek. Olaszországban a legtöbb kerékpározásra alkalmas úton rengeteg amatőr és profi bicajost látsz országúti bringával. Hétvégén vagy munkaszüneti, illetve pihenő napokon ellepik az országutakat a különféle bicajos csoportok, magányos kerekezők, akik az autósok türelmét kihasználva róják a kilométereket színes mezeikben. A kor-összetétel is különbözik az itthon megszokottól. Rengeteg a 60+os és sok nő teker. Bár ma már nem olyan közkedvelt sport, mint a foci, de azért helyi szinten a minden honnan jelenlévő bicajos klubok igen népszerűek. Milyen úton tekerünk? Az olasz utak kerékpáros szempontból biztonságosnak tekinthetőek. Amit szem előtt kell tartani, mint ahogy minden országban, itt is többféle úttípus van, a legforgalmasabbtól kezdve a minimálisan forgalmasig. Az olasz útosztályozási rendszer nem olyan letisztult és egyszerű, ahogy nálunk, de az biztos, hogy mi arra törekszünk, hogy a legkevésbé forgalmas utakon közlekedjünk. Toszkánában nem vitték túlzásba a forgalomtól elkülönült kerékpárút-hálózat kiépítését, de például É-on, ÉK-en kifejezetten sok van! Toszkánában a tengerpart miatt vannak bicikliutak, az egyik legszebb, amit be is járunk, pl. a tengerpart mentén, pínea fák erdejében visz! A legtöbb város támogatja bicajos közlekedést, európai megoldások születnek. A települések közt az olaszok inkább az autós közlekedésnek is helyt adó utakat preferálják, azokból viszont rengeteg és több szintű van. Lucca környéke nagyon erős úthálózattal rendelkezik, itt kifejezetten kell a térképes vagy elektronikus segítség eltévedés ellen (ha magányos vagy), Toszkána és Umbria ennél ritkább
Az egyik legfeltűnőbb dolog Olaszországban, Magyarországhoz viszonyítva mindenféleképpen, hogy rengeteg a sportbicajos. Vannak olyan városok, ahol rengeteg ember használja a kerékpárt a mindennapi életben (ilyen például Lucca). De ami a leglátványosabb különbség hozzánk képest, hogy a kerékpár ott elsősorban sporteszköz. Ennek oka egyrészt az, hogy az autó még mindig az
Toszkánában és Umbriában az időjárás hasonló a miénkhez, azzal a különbséggel, hogy mivel délebbre van és a tenger közelebb fekszik, a klíma sokkal kellemesebb, melegebb és páradúsabb, bár kicsit szelesebb is (ami persze nyáron előny). Persze csak nagy általánosságban lehet az időjárásról és a hasonlóságról/különbségről beszélni, mivel a tenger közelsége és a délebbi fekvés eleve sokkal kellemesebb időjárást eredményez: télen nincs olyan hideg, a tavasz és az ősz enyhébb, nyáron viszont sokkal melegebb van, és a völgyekben, elzártabb területeken gyakran alakulnak ki különféle kellemes mikroklímák. Amit az odalátogató egyből észrevesz, pláne, ha tavasszal utazik oda, az a növények pompája és a rengeteg zöld. Azok a növények, amelyek nálunk csak elvétve élnek meg, vagy megélnek, de csak elvétve hoznak szép virágokat, azok Toszkánában és Umbriában dúsan és színesen virágoznak, teljes díszben mutatják meg magukat. A leanderek és társaik ott úgy nőnek az út szélén, mint itthon a gaz. Ez persze a kiváló klímának, a tengernek és az enyhe télnek köszönhető. Igaz, nyáron sárgába borul a táj, a gyakran 35 fok rendesen éget, de őszre visszaáll a színkavalkád. Az éghajlat tehát általában enyhe. A legmelegebb hónap a július és az augusztus, sokszor 30-40 fokkal. A nyarak nagyon forróak tudnak lenni, kerékpáros szempontból túl melegek, ezért június - szeptember között nem is szervezünk ide túrákat. Tavasz A tavasz, akárcsak az ősz, nagyon kellemes klímájú. Az április és a május, valamint a szeptember és az október tökéletes bicajos szempontból (20-25 fok). Április eleje még hűvös, de lehet már tekerni, igaz, még fel kell öltözni, mivel a reggelek és az esték eléggé csípősek, az éjjelek pedig sokszor kifejezetten hidegek. Április közepétől, végétől június elejéig sok a napsütés, nincs forróság, nagyon kellemes bicajos idő van. Eső főleg áprilisban (és ősszel október végén, novemberben) bármikor előfordulhat, néha akár napokig is esik. Az április eléggé kiszámíthatatlan a csapadék szempontjából,
Toszkánában és Umbriában az időjárás hasonló a miénkhez, azzal a különbséggel, hogy mivel délebbre van és a tenger közelebb fekszik, a klíma sokkal kellemesebb, melegebb és páradúsabb, bár kicsit szelesebb is (ami persze nyáron előny). Persze csak nagy általánosságban lehet az időjárásról és a hasonlóságról/különbségről beszélni, mivel a tenger közelsége
Cégünk alapfilozófiája, hogy a túrákat utasaink öröméért szervezzük. Az országútisoknak szerevezett kihívás-túrák kivételével a túráink inkább aktív pihenések, mintsem edzőtábor-jellegű rohanások. Naponta 7-8 óra alatt tekerünk le 60-80 km-t, közben többször megállunk, nézelődünk, eszünk - iszunk. Az átlagsebesség általában 14-18km/h. Hiába azonban a laza tempó, a sok pihenő, ha például sok az emelkedő vagy kevés, de az viszont elég hosszú vagy rövid, de meredek, vagy az utas nem készült fel rendesen, netán "nem erre gondolt", akkor a túra "nehéz" lesz. A túráinkon nagyon különbözőek a terepek, változatosak a nehézségi szintek. Vannak egész könnyűek, de vannak olyanok is, ahol rendesen kell küzdeni. Ezért az örömbe néha némi üröm is vegyül. Végül is bicajozni jöttünk és a túrákat nehéz megúszni kisebb - nagyobb erőfeszítés nélkül. Ráadásul egy-egy csoportokban általában különböző fizikai adottságokkal, kerékpáros "múlttal" rendelkező emberek tekernek együtt, akik egy-egy túra nehézségét különbözőképpen értelmezik. Ráadásul a nehézség szubjektív fogalom, van, akinek egy 1500 méter szintkülönbségű hágótúra sem nehéz és van, akit attól is kiráz a hideg, ha meglát egy lankásabb emelkedőt. A legfontosabb, hogy jól válassz túrát és készülj fel arra. Erről itt írtunk, olvasd el! Szintkülönbség, meredekség Mivel a nehézség a kerékpársportban szubjektív fogalom, ezért a számok segítenek nekünk leírni egy-egy út nehézségét. Alapvető az út hosszához (hány km) viszonyított szint (emelkedés), amely megmutatja az adott út átlagemelkedését, szintkülönbségét százalékban. A szintkülönbség azt jelenti, hogy az adott napon vagy túránk hány méter szintet fogsz felfelé tekerni összesen. Tehát 450m szintkülöbség azt jelenti hogy ott 450 métert tekersz felfelé. De ez önmagában nem mond semmit, hiszen a nehézséget az mutatja, hogy mindezt hány km alatt kell leküzdeni. Mert más az út meredeksége, hogy ha a 450 méter szintkülönbséget 10 vagy 50 km-en keresztül teszed meg. Az első egy egész meredek út (4,5%-os összmeredekség), a második könnyen teljesíthető, alig érezni a meredekséget. Hogy
Cégünk alapfilozófiája, hogy a túrákat utasaink öröméért szervezzük. Az országútisoknak szerevezett kihívás-túrák kivételével a túráink inkább aktív pihenések, mintsem edzőtábor-jellegű rohanások. Naponta 7-8 óra alatt tekerünk le 60-80 km-t, közben többször megállunk, nézelődünk, eszünk – iszunk. Az átlagsebesség általában 14-18km/h. Hiába azonban a laza tempó, a sok pihenő, ha például
Kínálatunkban több fajta túra szerepel. Ezeket mutatjuk be ebben a cikkben. Csillagtúra Az alaptúra. Terveink szerint az első évben csak ezt kínáljuk. Egy népszerű, egy hét alatt könnyen bejárható nagyobb területet biciklizünk be csillagtúra-szerűen, a szállás többnyire egy helyen van. Csillagtúráink általában könnyebb útvonalakat tartalmaznak, napi kevesebb (30-60) kilométert és szintet tartalmaznak. Klasszik (vagy pontról pontra) Tájról tájra, városról városra tekerünk, közbeiktatva a legnépszerűbb látnivalókat, programokat. A túra lehet egyhetes, 10 napos vagy kéthetes. A túrákat 2-4 szállással oldjuk meg, ezért ez a túra lehetőséget ad nagyobb területek bejárására. A bonyolultabb szervezés, a hosszabb program (nagyobb szabadság-igény) miatt azonban ezt a túrafajtát csak a 2. évtől tervezzük bevezetni. Kihívás A legjobbaknak a legkeményebbet! Hosszú emelkedők, végtelen utak, gyors lejtők. Általában egy-egy terület kiemelkedő szépségű, de nehezebb útjai. A szint többnyire 3-5. Bátran ajánljuk minden kihívást szerető embernek! Egyéni Családoknak, kis- és nagyobb csoportoknak lehetőségük van egyéni tervezésre, a helyszínek, a szintek és a túrák keverésére. A legjobb élmény, ha családdal vagy barátokkal tekersz! Az igényeknek megfelelően megtervezzük és leszervezzük az utat! Csapatépítés Cégeknek igény szerint megtervezzük a tréninget! Keress minket!
Kínálatunkban több fajta túra szerepel. Ezeket mutatjuk be ebben a cikkben. Csillagtúra Az alaptúra. Terveink szerint az első évben csak ezt kínáljuk. Egy népszerű, egy hét alatt könnyen bejárható nagyobb területet biciklizünk be csillagtúra-szerűen, a szállás többnyire egy helyen van. Csillagtúráink általában könnyebb útvonalakat tartalmaznak, napi kevesebb (30-60) kilométert és
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.
