2016 - Bike4fun kerékpártúrák

Csabdi-kör: Veszelovszki Zsolt emlékére

Veszelovszki Zsolt (1962 - 2016) A kép 2003-ban készült, a HHH-n, a 24 órás bicajversenyen

Eltekertem ma Csadiba, mert meghalt egy nagyon kedves ismerősöm, egy nagyszerű ember, Veszelovszki Zsolt, aki ott lakott. Emlékére tekertem el a faluba, ahova mindig hívott, hogy menjek, tekerjünk együtt a környéken, mert klassz utak vannak arra felé, de valahogy soha nem jött össze. Utólag már persze sajnálom, hogy nem mentem, hogy nem tartottam szorosabb kapcsolatot Vele, mindig ez van, az ember csak utólag látja a helyes utat. De ma szerettem volna úgy emlékezni Rá, ahogy élt, elkötelezetten, sportosan, lazán, személyesen. Ma nem léteztek szintek, nem volt az emelkedőkön nehézség, nem volt mérlegelés, megnyomtam, ahogy tudtam, kicsit szomorúra sikeredett, pedig olyan szépen sütött az a fránya Nap is, de hát nem tudtam jókedvvel menni, mint máskor. Zsolt biztos ezt is a maga derűs jókedvével figyelte odafentről, legalább is remélem. Csabdiig két órát tartott az út, volt időm emlékezni. Nem voltunk szoros barátságban, ritkán futottunk össze, de azon kevesek közé tartozott, akivel, ha találkoztam, szívesen voltam egy légtérben. Ahogy olvasom a sok emlékezést, nekrológot, mindenki ugyanazt mondja: inspiráló, jókedvű, pozitív és a szó jó értelmében vett megszállott ember volt. Én nem a szakmai életből ismertem, mint oly sokan. A '90-es évek végén ismerkedtünk meg, közös társaság, aztán a közös hobbi, a bicajozás. Nekem azután Zsolt többnyire a sport kapcsán volt ismerősöm, micsoda közhely, de a sport tényleg összehoz, összeköt embereket. A 2000-es évek elején az akkori bicajos társasággal (micsoda kiváló emberek voltak benne) még a Hármashatárhegyen egy 24 órás bicaj versenyen is részt vettünk! Az életünk párhuzamosan futott, néha leültünk, dumáltunk, tartottuk a kapcsolatot, nem olyan szorosan, ahogy lehetett (vagy szerettem) volna, de mindig tartalmasan. Persze mindig a sport, a bicaj volt a közös téma, az apropó, aztán a munkája, mindig valami újba fogott bele, igazi ötletgyáros, kitaláló, alkotó ember volt a maga bohémságával, integratív habitusával, jókedvével. Évek múlva is úgy lehetett leülni Vele, mintha

Eltekertem ma Csadiba, mert meghalt egy nagyon kedves ismerősöm, egy nagyszerű ember, Veszelovszki Zsolt, aki ott lakott. Emlékére tekertem el a faluba, ahova mindig hívott, hogy menjek, tekerjünk együtt a környéken, mert klassz utak vannak arra felé, de valahogy soha nem jött össze. Utólag már persze sajnálom, hogy nem mentem,

Tovább…

A Bakony délről (Bakony93)

2016 november 2, 2019 október 16,
Csaba
Ördögkerék - Kerékpáros blog, Túraajánló
bakony, biciklitúra, bike4fun, ördögkerék

Várpalota után, az emelkedőn gyönyörű a panoráma

A Bakony az egyik kedvenc magyarországi hegységem. Szeretem, mert bár nem sok út van benne, de ami van, az nagyon szép környezetben, jól tekerhetően vezet. Átlagbicajos léptékű hegység. Emiatt sokat is tekerek benne, aminek oka az is persze, hogy a pannonhalmi kötődés miatt onnan evidensen sokat járunk erre. (Korábban írtam is egy másik bakonyi útról.) A hétvégén azonban nem megszokottan északról, hanem délről indultunk neki. A négyes társaságunk egyik tagja, Zoli ajánlotta, hogy a tekerjük meg a kerékpáros klubjuk egyik útvonalát, a Bakony93-at (ami egyébként nekünk 95-re jött ki :-) Ennek az útvonalnak az első részén, a Pétfürdő - Csesznek úton még nem jártam, valahogy kimaradt, de az elindulás előtt az útvonalat nézegetve barátinak és szép útnak tűnt: Pétfürdőről indul, Várpalota után be a Bakonyba, nyugodt kisebb utakon, kis falvakon keresztül visz az út. "Visszafelé" a 82-esen kell jönni, majdnem Veszprémig, ennek a résznek a Csesznek - Zirc részlét soxor megtekertem, bár Eplény felé még nem mentünk el soha. Veszprém előtt egy jobbossal Hajmáskér felé kell lekanyarodni, onnan ismét alsóbb rendű utakon, Sóly, Vilonya és Berhidán keresztül jutunk vissza a kiindulási pontra, Pétfürdőre. Az útvonal két helyen emelkedik említésre méltót: az út elején, Várpalota után és a cseszneki szerpentinen, de mindkét emelkedő elég barátinak és jól tekerhetőnek tűnt, a cseszneki ráadásul az egyik kedvenc magyar emelkedőm. Vasárnap 11-kor indultunk hárman Pétfürdőről, sajnos Imi nem tudott eljönni. Az időjárás-előrejelzés természetesen közelében sem volt a valós helyzetnek, többnyire napos 12 fokot ígértek, ehhez képest Pétfürdőn kiszállva a kocsiból borús idő, erős 8 fok és viharos szél fogadott bennünket. Felvetődött, hogy inkább beülünk egy sörre valahova, de győzött a józan ész :-) így gyorsan felöltözve nyeregbe szálltunk. Pétfürdő és Várpalota között bemelegítettünk, majd Várpalotától elkezdődött a mászás. Az út gyönyörű, visszanézve Várpalota felé tökéletes panoráma tárul elénk. Ez a rész fák nélküli, "kopasz" terepen

A Bakony az egyik kedvenc magyarországi hegységem. Szeretem, mert bár nem sok út van benne, de ami van, az nagyon szép környezetben, jól tekerhetően vezet. Átlagbicajos léptékű hegység. Emiatt sokat is tekerek benne, aminek oka az is persze, hogy a pannonhalmi kötődés miatt onnan evidensen sokat járunk erre. (Korábban írtam

Tovább…

Mátra-kör Kékestetővel

2016 október 23, 2019 október 16,
Csaba
Ördögkerék - Kerékpáros blog, Túraajánló
bike4fun, Kékes, Kékestető, Magyarország, Mátra, ördögkerék, túra
3 hozzászólás

Úton a Kékestetőre. Az utolsó 4 km elég húzós.

Annak idején, amikor még montival nyomtam, rendszeresen megfordultam a Mátrában, voltam Mátra-maratonon is, remek, hosszú és kegyetlen útvonalakat tekertünk be. Amióta azonban nem montizom, csak országútival tekerek, nem nagyon jártam a Mátrában, valahogy mindig kimaradt. Na, nem mintha olyan vészes lenne (könnyűnek sem mondanám), de annyi jó útvonal van Budapest közelben és valahogy mindig úgy hozta a sors, hogy a szűkebb társaságom nem ment arra. A mai hétvégére azonban Imi, Zoli és Balázs egy Mátra-kört terveztek, amire hívtak, így kaptam az alkalmon, hogy az undorító időjárású hetet egy jó tekeréssel zárjam le. Az idő előzetesen jónak ígérkezett (nem volt az), a társaság remek, miért ne? A Kékes hívogató, elvégre mégis ez Magyarország legnagyobb egybefüggő szintkülönbségű emelkedője, magyar viszonylatban tehát egy rendes, férfias felfelé. A kitalált körön még bevesszük Galyatetőt is (964 m), plusz hazafelé még két kisebb emelkedő, így a közel 90 km-re az előzetes számítások szerint 1800 m szint jut. Van egy nagyobb kör is a Mátrában, ami Recsk és Verpelét felé is elmegy (136 km, 2500 m szint), de úgy döntöttünk, hogy ma elég lesz a kevesebb... Korán indultunk kocsival Budapestről, így nem sokkal 10 után Gyöngyösön már nyeregben is voltunk. Az út négy jól elkülöníthető szakaszra osztható: Gyöngyösről a 24-es úton fel a Kékesre, onnan egy kis lefelé, majd fel Galyatetőre, ezután Galyatetőről legurulni Pásztóig, majd a végén Pásztótól vissza Gyöngyösre. A Kékes Gyöngyösről 18 km, amiben van 860 méter szint. A Mátraházáig tartó 14 km egészen jól tekerhető, kb. olyan, mint Pomázról a Dobogókő, többnyire 3-6%-os emelkedők, klassz szerpentinek, jó tempót lehet tartani. Az emelkedők Mátrafüredtől kezdődnek, így Gyöngyöstől idáig be lehet melegíteni. Ezt meg is tettük, majd Mátrafüredtől elkezdtük az emelkedést. Az időjárás-előrejelzés sajnos nem jött be: napos-felhős időt mondtak 12 fokkal, ezzel szemben 8-9 fok volt (fent 5) és borús, így nem is volt baj egy kicsit jobban megtolni.

Annak idején, amikor még montival nyomtam, rendszeresen megfordultam a Mátrában, voltam Mátra-maratonon is, remek, hosszú és kegyetlen útvonalakat tekertünk be. Amióta azonban nem montizom, csak országútival tekerek, nem nagyon jártam a Mátrában, valahogy mindig kimaradt. Na, nem mintha olyan vészes lenne (könnyűnek sem mondanám), de annyi jó útvonal van Budapest közelben

Tovább…

Két kilátó túra Budapesten

2016 október 7, 2019 október 16,
Csaba
Ördögkerék - Kerékpáros blog, Túraajánló
biciklitúra, bike4fun, Erzsébet-kilátó, Guckler Károly-kilátó, Hármashatárhegy, HHH, János-hegy, ördögkerék

Amikor 20 éve az Alföldről Budapestre költöztem, egyik szerencsés mellékhatása volt, hogy a sík vidékről hegyek közé kerültem. Gyermekkorom egy része a bicajról szólt (többnyire ész nélküli tekerések és bicajos fogócskák formájában a zárt lakótelepen), de aztán sokat kihagytam, majd a húszas éveim végén vettem normális bicajt és újra nyeregbe pattantam. Sajnálatos módon Kecskeméten a legnagyobb szint a vízmű által, egy mesterséges tó készítése közben kikapart földből összehordott “domb” volt, és őszintén, a síkon tekerést unalmasnak találtam. Így amikor Budapestre költöztem, örömmel vettem tudomásul, hogy itt bizony lehet hegynek fel is tekerni. Eleinte elég kemény tapasztalat volt, de aztán nagyon gyorsan belejöttem. Amiért ezt a hosszú bevezetőt írtam, az az a tény, hogy a ‘90-es évek közepén elég sűrűn megfordultam a két kedvenc budapesti emelkedőmön, a Hármashatárhegyen és a János-hegyen. A két hegyecske (mondjuk szerintem 500 méter nem kifejezetten hegy, de legyen az) már akkor is a budapesti bicajosok kedvelt edzőútja volt, hiszen minden adott: közel van, akár munka után is el lehet ugrani egy edzésre, viszonylag kemények az emelkedők, lehet rajtuk fejlődni, elég szép környezetben visz az út felfelé. A végén pedig ott a pompás panoráma mindkét csúcson. Ma már mindkét hegy legmagasabb pontján kilátó van, az 527 méteres János-hegyen a felújított Erzsébet-, míg a 3 méter híján 500 méteres HHH-n az idén átadott, fából készült Guckler Károly-kilátó. A HHH mindig is jobban kedvelt volt, igazi legenda, amit minden budapesti bicajosnak meg kell tekerni, a versenyző-szelleműek ebből komoly időfutamokat is csinálnak. A bicajosok körében nagyon népszerű, mert egyrészt elérhető, rövid, másrészt keményebb emelkedő, igazi kihívás, harmadrészt az út eldugottabb, nincs annyi autó. Viszont az Erzsébet kilátóból sokkal szebb a panoráma, Budapest talán innen a legszebb. Amíg volt montim, volt egy kedvenc budapesti utam, a három kilátó túra, amit rendszeresen megtettem, néha még munka után is. Kezdődött a HHH megmászásával, majd onnan egy nagyon élvezetes egynyomsávos

Amikor 20 éve az Alföldről Budapestre költöztem, egyik szerencsés mellékhatása volt, hogy a sík vidékről hegyek közé kerültem. Gyermekkorom egy része a bicajról szólt (többnyire ész nélküli tekerések és bicajos fogócskák formájában a zárt lakótelepen), de aztán sokat kihagytam, majd a húszas éveim végén vettem normális bicajt és újra nyeregbe pattantam. Sajnálatos

Tovább…

Elkészítettünk egy videót azokon a Toszkán helyszíneken, amelyeket a Toszkána szívében túrán, Siena környékén járunk be. Ellátogattunk a Merse, majd az Orcia folyó völgyébe, Volterra felé, Jártunk Chiantiban és a Crete Senesit sem hagytuk ki! Köszönet Balázsnak a kiváló főszereplő alakításáért! A 2017-es túrák egy része már fent van az

Tovább…

Gerecse-kör

2016 szeptember 30, 2019 október 16,
Csaba
Ördögkerék - Kerékpáros blog, Túraajánló
bajót, biciklitúra, gerecse, ördögkerék, Tardos, Tarján, Tata, Tatabánya

A hét eleji, regeneráló edzés nehézségeit kipihenve ma az egyik kedvenc Budapest környéki utamat tettem meg. Többször jártam már a Gerecsében, a "Tour de Bajót" otthonról oda-vissza (vagy Dobogókő felé vissza) az egyik kedvenc nagyobb utam (150km), de régóta terveztem már, hogy a Dunazug középső részének útját kibővítem a még be nem járt nyugati részekkel, Tatával és Tatabányával. Mivel ez otthonról a sérülés miatti jelenlegi állapotomban sok lett volna (150+km), ezért Zsámbéki indulást terveztem be. Az útvonal: Zsámbékról Bajótra, onnan le a Dunához, majd Tardos felé kanyarodok, ahonnan Tatára megyek át, majd onnan visszaindulok Tatabányán keresztül (Turul megmászása) Tarján felé, onnan pedig Zsámbékra vissza. Mivel az út nagy részét már ismertem, tudtam mi vár rám. 110+os távolság, némi szinttel, de kevés igazán jelentős mászással, gyönyörű táj, kis forgalmú utak. Így alig vártam a reggelt, hogy elindulhassak! Zsámbékon reggel 10 órakor már zajlott az élet, sürgött-forgott a város, gyorsan leparkoltam, kibányásztam a bicajt a kocsiból és nekivágtam. Az út első szakasza a Zsámbék - Bajna - Bajút út, 25km. A rossz hír, hogy Zsámbékon egyből mászással kell kezdeni, de a 3 km-es felfelé jól tekerhető. A jó hír, hogy utána viszont hosszú kilométerekig gurulni lehet, illetve az út kanyargós, dimbes-dombos, jól tekerhető. A környezet gyönyörű, szép a kilátás a 2-300 méteres dombok között. A Gerecse keleti oldala mellett tekertem Bajótig, végig látható a hegység legmagasabb pontján lévő antenna. A völgyekben az úton a forgalom nem túl nagy, Bajna után pedig egészen minimális. Bajnára egy rövid emelkedő után értem be. Eltekertem a a Sándor-Metternich-kastély kerítése mellett (Magyarország egyik legszebb klasszicista kastélyegyüttese, éppen nagy felújítása munkálatok zajlanak), majd a falut elhagyva kezdődött az emelkedés, méghozzá a legsunyibb formában: egyenes út, 1-3%. Ha nincs órád, nagyon becsapós, mert azt gondolnád, hogy vízszintesen tekersz, de valamiért mégsem haladsz, talán nem tekered eléggé? Ráteszel még egy lapáttal, és már ki

A hét eleji, regeneráló edzés nehézségeit kipihenve ma az egyik kedvenc Budapest környéki utamat tettem meg. Többször jártam már a Gerecsében, a „Tour de Bajót” otthonról oda-vissza (vagy Dobogókő felé vissza) az egyik kedvenc nagyobb utam (150km), de régóta terveztem már, hogy a Dunazug középső részének útját kibővítem a még be

Tovább…

A Velencei-tóig és vissza kör

2016 szeptember 27, 2019 október 16,
Csaba
Ördögkerék - Kerékpáros blog, Túraajánló
biciklitúra, etyek, hetes út, ördögkerék, velence, Velencei-tó
1 Comment

A Dinnyés csatorna, a kedvenc részem a tónál

Egy sajnálatos térdsérülés miatt, gyógytorna-jelleggel, egy négyhetes kihagyás után ültem kerékpárra ezen a szép szeptember végi napon. A vénasszonyok nyara már nagyon csábított a mozgásra, a hosszú kihagyás pedig türelmetlenné tett, így elhatároztam, hogy kipróbáljuk a sérült térdet egy úttal. Egy nem túl nehéz, nem túl hosszú, élvezetes és lehetőleg háztól-házig útvonalra gondoltam. Etyek - Alcsút felé sokat járunk, szeretem azt az utat, gondoltam, ha már arra, akkor elmegyek a Velencei-tóig és onnan majd visszajövök valahogy, leginkább a hetesen. Ezt az útvonalat már megjártuk korábban, ismertem, de valamiért én 90-100 km-re emlékeztem, utánanézni pedig lusta voltam, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy jelentősen alulbecsültem a távolságot, emiatt pedig nem ez lett életem nagy visszatérése. Sőt, talán életem legszenvedősebb végű útvonala lett, de erről később. A túra első szakasza Velencéig amúgy szerintem nagyon ajánlott kategória, a Velencei-tó Biatorbágytól ezen az úton kb. 50 km, nincs sok szint, szerintem a térség egyik legszebb útja. Megreggeliztem, ittam egy kávét, összepakoltam és hajrá! Diósdról Etyek felé két út is van, mindkettő Biatorbágyon keresztül, de én a Sóskút felé vivőt nem szeretem annyira, mivel Érden keresztül kell menni, az érdi utak minőségét pedig inkább hagyjuk, elég lesz hazafelé, így a törökbálinti utat választottam. Elsuhantam az ipari park mellett, az autópálya alatt és már Biatorbágyon is voltam. A térdem kicsit fájt, de ez természetes, a teljes gyógyulás még odébb van, amúgy minden rendben volt. Biatorbágyról Etyekre egy rövid, de szép út vezet, az elején egy kis kaptató, majd szinte sík. Nagyon örültem, hogy mikor megláttam, hogy az utat felújították, gyönyörű sima aszfalt Etyekig! Ahogy beértem Etyekre, rögtön megéreztem, hogy a szüret hónapját éljük, mindenhol erős must illat terjengett, esküszöm, megkívántam. Etyektől Alcsútig az út legszebb része következett. Először fel kell mászni a faluból a Korda Stúdióig, ez egy 2,5 km-es szakasz, 100-as szinttel, de csak az utolsó km a meredekebb, nem olyan vészes, de az

Egy sajnálatos térdsérülés miatt, gyógytorna-jelleggel, egy négyhetes kihagyás után ültem kerékpárra ezen a szép szeptember végi napon. A vénasszonyok nyara már nagyon csábított a mozgásra, a hosszú kihagyás pedig türelmetlenné tett, így elhatároztam, hogy kipróbáljuk a sérült térdet egy úttal. Egy nem túl nehéz, nem túl hosszú, élvezetes és lehetőleg háztól-házig útvonalra gondoltam.

Tovább…

Magas-Bakony kör, Kőris-heggyel

2016 augusztus 21, 2019 október 16,
Csaba
Ördögkerék - Kerékpáros blog, Túraajánló
bakony, bakonybél, Balázs, kőris-hegy, ördögkerék, zirc

Úgy alakult, hogy az augusztus 20-i ünnepre a három lánytestvér Pannonhalmára, a szülőkhöz szervezte a hétvégét, így Luc kivételével Balázs és én, azaz a sógorok is ott lesznek, ezért Balázzsal megbeszéltük, hogy elvisszük a bicajokat és szombaton tekerünk egyet. Pannonhalmáról országútival nem igazán lehet túl sok irányba indulni, adekvát a DK-i tájegység, a Bakony, így szombat reggel eldöntöttük, hogy a korábban már bejárt, nagyon szép és remek edzést kínáló Magas-Bakony kör lesz a cél. Az útvonal nem túl bonyolult, a 82-esen lefelé Zircig, majd Zircnél jobbra lekanyarodva Bakonybél felé kell visszakanyarodni, onnan Bakonykoppányon keresztül Bébig, majd Csót felé fordulva vissza Romándig és onnan vissza Pannonhalmára. Ez egy kb 105 km-es kör, 1000 m szinttel, de van benne egy fakultatív kitérő, Bakonybéltől fel a a Kőrishegy tetejére (ekkor 135 km és kb 1400 m szint), ha úgy adódik. Későn indultunk, de mivel ismertük az utat, a terveink szerint nettó 5.30 (ebéddel együtt bruttó 7-7.30) óra alatt visszaérünk. Az első szakasz, egy Zircig tartó 37 km, többnyire folyamatosan emelkedő, néha egy-egy lejtővel tarkított út. Az elején többnyire 1-2%-os, alig észrevehető, majd később 3-4%-os, már érezhető emelkedők adják meg a szakasz alaphangját. A hangulatos, dimbes-dombos vidéken áthaladó út bicajozási élményét erősen rontja a 82-es út (Győr-Veszprém), amely a főszezonban a nyugatról érkező, Balatonhoz igyekvő autósok fő (és egyetlen) útvonala. Súlyosbítja a helyzetet a sok motoros, akik a kanyargós úton bőgetve húznak el melletted 120-szal (vagy inkább többel). Pont ezért szeretünk ezen útszakaszon minél hamarabb túl lenni, ezért eléggé megnyomtuk, aminek eredménye részemről a cseszneki vár “alatt” található szerpentinen már érezhető volt. A cseszneki emelkedő egy gyönyörű, hármas hajtűkanyar-kombináció, háttérben a vár sziluettjével. Az emelkedő északról már Bakonyszentkirálynál elkezdődik és 8.5 km-en keresztül folytatódik, eközben 265 métert kell emelkedni. Szeretjük, mert jól tekerhető, nem túl hosszú és ha odateszed magad, nagyon jó szakaszedzés lehet belőle. Szerencsére többségében voltak a korrekt autósok, néha,

Úgy alakult, hogy az augusztus 20-i ünnepre a három lánytestvér Pannonhalmára, a szülőkhöz szervezte a hétvégét, így Luc kivételével Balázs és én, azaz a sógorok is ott lesznek, ezért Balázzsal megbeszéltük, hogy elvisszük a bicajokat és szombaton tekerünk egyet. Pannonhalmáról országútival nem igazán lehet túl sok irányba indulni, adekvát a DK-i tájegység, a

Tovább…

A Monte Civetta megkerülése

2016 augusztus 9, 2019 október 16,
Csaba
Ördögkerék - Kerékpáros blog, Túraajánló
alleghe, civetta, csaba, dolomitok, ördögkerék, staulanza

A Dolomitok valahogy mindig kiesett az érdeklődési körből, nem síelünk és sajnos amíg a gyerekek kicsik voltak, a túrázást is hanyagoltuk, a bicajozás szempontjából viszont túl messze van. Salzkammergut inkább érdekelt bennünket. Év elején beszélgettük Balázzsal, hogy a Stelviót meg kellene mászni, de ahhoz a gyilkos emelkedőhöz (25 km, 1800m szintkülönbség, folyamatosan felfelé, átlag 7-8%, itt egy szintrajz, tessék megnézni!) rendesen fel kell(ene) készülni. Idén viszont úgy alakult, hogy Zita (önmagától!) azt találta ki, hogy a nyarat ne szokásosan tengerpart mellett töltsük, hanem Karintiában, a hegyek közt, tóparton. Bicajozunk, túrázunk, fürdünk, elleszünk. Persze az ötlet a tervezett Bike4fun bicajos túra-vállalkozással is összefügg, hiszen a karintiai régióban is fel kell mérni a terepet, de így a kellemest a hasznossal tudjuk összekötni. Ha pedig már ott voltunk, javasoltam, hogy "ugorjunk át" a Dolomitokba, nézzük meg a viszonyokat a tekerés szempontjából. Így a néhány napos karintiai pihenés és túrázás után a Dolomitok közepén, Alleghében találtuk magunkat. (Az "átugrás" kicsit alábecsült fogalom ebben az esetben, mivel bár 200 km, de az út 4 óra volt, ha a Dolomitokba szeretnél menni, ezzel számolj! Vagy menj Velence felé, de az nyáron nagyon necces.) A Civetta egy hegy a Dolomitokban. Sok, saját névvel rendelkező hegy van ott, a Dolomitok hegycsoport jellegzetessége a különféle kiugró, nagyon magas (2500-3000 méteres) szirtek, fűrészfogszerű sziklák. Aki csak ott jár, van (lesz) kedvenc hegye. A Civetta-kört már korábban kinéztem, adott volt, hiszen Alleghe a hegy lábánál fekszik, kiindulópontnak ideális. Nyugodtan mondhatom, hogy az útra nem készültem fel kellőképpen, mert bár az útvonal sarokpontjait megnéztem és kiszámoltam, hogy 75 km, de nem voltam tisztában a pontos szinttel, a hágók magasságával (azt sem tudtam, hogy két hágó lesz) és nem voltam felkészülve a magashegyi túrára úgy általában. Eddig dombok, kisebb hegyek közt tekertem, még a Mátrát sem másztam meg, legmagasabb bicajtúrám Toszkánában 800 - 900 méter

A Dolomitok valahogy mindig kiesett az érdeklődési körből, nem síelünk és sajnos amíg a gyerekek kicsik voltak, a túrázást is hanyagoltuk, a bicajozás szempontjából viszont túl messze van. Salzkammergut inkább érdekelt bennünket. Év elején beszélgettük Balázzsal, hogy a Stelviót meg kellene mászni, de ahhoz a gyilkos emelkedőhöz (25 km, 1800m

Tovább…

Milyen kerékpárral túrázunk?

2016 augusztus 8, 2018 február 26,
Csaba
Ötletek, tanácsok
aktív pihenés, bicaj, bicikli, biciklitúra, ebike, gepida, kerékpár, túrázási tudnivalók, turizmus

Hozhatom-e a saját kerékpáromat a túrára? Milyen bicajt érdemes vinni? Milyen biciklit adtok? Olcsóbb lesz-e a túrám, ha hozom a saját biciklimet? Sokan kérdezitek ezeket a kérdéseket, ezért ebben a cikkben adjuk meg a választ. Biztosítjuk a kerékpárt A túrákra biztosítjuk a kerékpárt amennyiben valaki azt szeretné. A kerékpár bérlése benne van az alapárban. (Kerékpárbérlés oldalunk.) Egyrészt ez a Ti érdekében történik: Szeretnénk, ha a túrákat minden körülmények között élveznétek, amihez hozzátartozik a jó állapotban lévő, a túrákra optimalizált és karbantartott bringa. Másrészt Nem szeretnénk abba a helyzetbe kerülni, hogy egy egysebességes fixivel a 10%-os emelkedőkön lemaradó vagy a karbantartás hiánya miatt állandóan láncproblémákkal küzdő, esetleg a kilométereken keresztül a döngölt murván szenvedő országutis kolléga miatt a csoport ne tudjon haladni. Tehát ezt miattatok, a sima és problémamentes túrázás miatt csináljuk így. A túráinkon Gapida Alnoin 700 CRS cross-kerékpárt kölcsönzünk ingyen. A kerékpárokat magán célra is lehet kölcsönözni. A bérlési feltételekről mindent megtudhatsz ezen az oldalon! Bérelj eBike-ot! A másik lehetőség az e-bike bérlése. Túráinkon lehetőség van ebike-ot bérelni tőlünk. Az ebike (vagy más néven pedelec) egy olyan kerékpár, amelyet egy akkumulátorral hajtott elektromotorral egészítettek ki, amely a tekerés közben rásegít. A pedelecek nem motorok, tehát önmaguktól nem mennek, a rásegítés csak akkor működik, ha tekered. A rásegítés 4-5 fokozatban állítható, így még a legmeredekebb emelkedőket is könnyűszerrel meg tudod tekerni, de ha akarod, az elektromotor állandóan besegít.Az ebike-ok nagyon hasznosak, hiszen az is részt tud venni a túrán, aki egyébként nem sokat teker, illetve kora vagy egészségi állapota miatt már nem szeretné magát megerőltetni. Természetesen az ebike-ok az akkumulátor véges teljesítménye miatt véges erőforrással rendelkeznek, az általunk használtak 80-100km-t minden további nélkül teljesítenek dombos viszonyok között is. Az ebike-ok bérlést a túra ára nem tartalmazza és a túrára jelentkezés alatt egyeztetni kell velünk. Az eBike bérléséről mindent megtudhatsz ezen az oldalon! Az optimális bicajfajták

Hozhatom-e a saját kerékpáromat a túrára? Milyen bicajt érdemes vinni? Milyen biciklit adtok? Olcsóbb lesz-e a túrám, ha hozom a saját biciklimet? Sokan kérdezitek ezeket a kérdéseket, ezért ebben a cikkben adjuk meg a választ. Biztosítjuk a kerékpárt A túrákra biztosítjuk a kerékpárt amennyiben valaki azt szeretné. A kerékpár bérlése benne van az

Tovább…

Csabdi-kör: Veszelovszki Zsolt emlékére

A Bakony délről (Bakony93)

Mátra-kör Kékestetővel

Két kilátó túra Budapesten

Videó a Toszkána szíve túráról

Gerecse-kör

A Velencei-tóig és vissza kör

Magas-Bakony kör, Kőris-heggyel

A Monte Civetta megkerülése

Milyen kerékpárral túrázunk?

Toszkán gravel (Strade Bianche)

Via Francigena: kerékpárral Luccától Rómáig tavasszal

Gran Canaria

A Sellaronda Bike Day és a Dolomitok (jún.)

Év: 2016