San Galgano kolostora az egyik legszebb, legizgalmasabb, ugyanakkor legismeretlenebb történelmi emlék, amit a Siena környéki kerékpáros túránkon felkeresünk.
A kolostor elhelyezkedése
A kolostor valójában ma már csak egy kolostor-rom, annak viszont meglehetősen ép és monumentális: a tetőszerkezet nélküli falak méltóságteljesen állnak a Merse folyó völgyében, nem messze Chiusdino városától. A XIII. században épült gótikus kolostort a ciszterci rend építette a XII. században élt Galgano Guidotti tiszteletére, akit ekkor már Szent Galgano néven ismertek, lévén halála után elég gyorsan szentté avatták.
A kolostor remek helyen van: folyóvölgyben, aránylag sík vidéken, termőföldek közt, fontos közlekedési útvonalak mentén. A kolostort a Merse-folyó melletti túrán, Chiusdino felől közelítjük meg. Chiusdino egy magasabb domb tetején áll, egy jó kis kaptatóval érünk fel északról, a kilátás mesés. Megnézzük a városkát, bejárjuk a zegzugos és keskeny utcáit, megnézzük Galgano emlékeit, majd leszáguldunk és néhány kilométerrel odébb (tavasszal pompázatos virágmezők közt,) elérjük a kolostort.
San Galgano története
A mondavilág sokféleképpen ismeri Galgano történetét. Az általunk ismertetett legenda szerint Galgano 1148-ban született Chiusdinoban, életében „ördögi vággyal teli vad lovag” volt, élte a lovagok kicsapongó életét. Egy nap azonban Mihály arkangyal jelent meg neki, megmutatva az utat az üdvösséghez. Így Galgano remetének akart állni és egy barlangba akart költözni, amire a környezete kritikusan reagált, barátai kinevették, az anyja pedig elérte, hogy menyasszonya legyen. Miközben Galgano a menyasszonyhoz utazott, az úton a lova megbokrosodott. Galgano elvesztette egyensúlyát, azonban láthatatlan erők fogták meg és mutatták meg neki a Monte Siepi-t, amely egy domb Chiusdinotól nem messze, a jelenlegi kolostor szomszédságában.
Egy hang azt mondta neki, hogy menjen fel a dobra és mondjon le a világi örömökről. Galgano örömmel feladta volna a világi örömöket, azonban könnyebb ezt mondani, mint kardot sziklába szúrni, mondta és előhúzta fegyverét, hogy a sziklába szúrja, illusztrálva a véleményét. Arra számított, hogy a penge eltörik, azonban a szikla magába fogadta azt, Galgano pedig soha nem hagyta el a hegyet (más mondák szerint viszont keresztre volt szüksége, ezért a kard markolatát keresztnek használta és ezért szúrta a kőbe – bár az sem lehetett egyszerű).
Galgano halála (1181) után a ciszterci szerzetesek építettek templomot Galgano emlékére. Galganot 1185-ben szentté avatták. Először Galgano kardja köré, a dombra egy körtemplomot építettek (Montesiepi kápolna, 1181-85), lent a domb alatt pedig néhány évvel később egy apátságot (cca 60 év alatt, 1218 – 1288).
Mi maradt a kolostorból?
A kolostor egész Olaszország egyik legszebb gótikus építményévé vált. Sajnos a különböző fosztogatások és támadások miatt a templom állapota leromlott, a teteje beomlott, így már a késő középkorban sem funkcionált, a pápa az áldást is levette róla. Ennek ellenére ami megmaradt belőle az teljes értékű látványosság, sőt, szerintünk a túránk egyik legérdekesebb helye. Jelenleg egy kiállítás van az apátságban (1-2 euró a belépő), néha szabadtéri koncerteket tartanak benne, a körtemplomot a hegyen szintén lehet látogatni (elég kaptatós a felfelé), ahol a kőbe szúrt kard a mai napig látható.
A kőbe zárt kard legendája nyilván máshonnan is ismerős (többek között az Arthur-mondavilágból is), hogy melyik volt előbb és hogy ki nyúlt kitől, vagy hogy az egész sztori így zajlott-e le, ma már nehéz kideríteni. Maradjunk annyiban, hogy a San Galgano gyönyörű látvány, érdekes hely remek környezetben és érdemes arra, hogy ide kerékpárral eljöjjünk.
Hozzászólások