Hágótúra a Dolomitokban: Stelvio, Giau, Falzerego és a Sellaronda
Útban a Giau hágó felé

Sellaronda

A Sellaronda egy körtúra a Dolomitok közepén. Az utat szinte végig kíséri a hatalmas hegyvonulat, a Gruppo della Sella (a Sellaronda a Sella hegy körüli kört jelenti), csúcsán a 3152 méteres Piz Boé-val.  Négy hágón kell keresztül menni, azaz négy fel és négy le van benne. Passo Pordoi (2239m), Passo Sella (2230m), Passo Gardena (2119m), Passo Campolongo (1850m). Az össztáv 53 km, a szint: 1800 m.

Mi Arabbából indultunk, ez volt a legközelebb a szállásunkhoz és az óra járásával megegyező irányba mentünk, mivel első tekerésként szerettünk volna a két nagyon, a Pordoi-on és a Sellán túl lenni. Arabbába elautóztunk és remek, napos időben, kb. 23 fokban ültünk nyeregbe.

A Gruppo della Stella tömbje a Passo Pordoi felé
A Gruppo della Stella tömbje a Passo Pordoi felé

A Pordoi legendás emelkedő, a Giro rengetegszer ment erre, Arabbából a hágóig 9,4 km, a szint 637m, átlag 6,8%. Nem tűnik nehéznek, de ha hozzátesszük, hogy ezen túl van még 3 emelkedő az úton, akkor máris másképp néz ki a helyzet. Ahogy elhagytuk Arabbát, az aszfalt kíméletlenül elkezdett emelkedni, szinte a városból kivezetően jöttek a szerpentinek. Az út a hágóig nem olyan nehéz, általában 5-7% közötti értékeket láttam a monitoron. A környezet csodás, az ember le nem tudja venni a szemét a hatalmas hegyről. A hágót elég gyorsan meglátod, de akkor még messze vagy. Ahogy közeledsz, egyre több a visszafordító, aztán felérsz. A hágóban nyüzsgött az élet, megnéztük a Coppi-emlékművet és indultunk tovább.

A Pordoiból lefelé egy rövidebb, de határozott lejtő megy, rengeteg kanyarral és egy idő után az út egy gyönyörű erdőbe ér be. Sajnos a mi lefelénket egy turistabusz elrontotta, hol nem tudta a kanyart bevenni, hol nagyon lassított, előzni viszont nem lehetett, így kicsit mérgelődve értem le a kereszteződéshez. Nem kellett bemennünk Canazeibe, hanem innen egyből ráfordultunk a Passo Sellára. A hágóig az emelkedés csak 412m szint és 5,7km volt.

A Stella hágó
A Stella hágó

Az egész túra legélvezetesebb szakasza következett: kiderült, hogy erre a szakaszra ebben az időszakban autók és motorok nem hajthatnak be (kivéve az elektromosak), így gyakorlatilag a bicajosoké (és a helyi buszoké) az egész út. Számomra ez a rész volt a nap legszebb része, ahogy haladtunk felfelé az egyébként jellemzően 6-8%-os emelkedőkön, az utat szegélyező hegyek szinte a fejünk fölé tornyosultak. A hágót már csak a végén látod meg, az utolsó szerpentineken, de ahogy felérsz, a látvány minden perc nehézségért kárpótol: a hágóból a csúcsos Sasso hegyeire látsz rá, a másik oldalon pedig a Sella tornyok tornyosulnak. A hágó egyébként nagyon hangulatos, az alpesi épület megadja az alapot, a szűk úton pedig rengeteg bicajos nyüzsög. Autósok, motorosok sehol. Csináltunk néhány képet és továbbindultunk.

A következő cél a Passo Gardena. Ehhez azonban le kellett ereszkedni Plan de Gralba közelébe (itt sem kell bemenni a faluba). Az újabb emelkedő szintén egy kereszteződésnél kezdődik (6 km, 250m szint). Itt egy kicsit beborult az ég, aggódtunk, hogy mi lesz ebből, de néhány csöppön kívül semmi extra nem történt. A Gardénára az emelkedő nem túl emlékezetes. nem olyan nehéz, van benne egy néhány km-es vízszintes szakasz is, ahol jól meg lehet tolni. Az emelkedő elején utolértem két osztrákot, akikkel együtt húztam felfelé a hágóig. Közben beszélgettünk: kérdeztem tőlük, hogy miért ide jönnek, náluk is vannak jó hegyek, mire mondták, hogy a Dolomitok az a Dolomitok, és ebben teljesen egyet értettünk, kevés ilyen különleges alpesi bicajos hely van Európában.

Útban a Passo Stella felé
Útban a Passo Stella felé

A Gardenát nem találtunk túl vonzó helynek, talán a szél is tehetett róla, ezért gyorsan elindultunk az utolsó hágó, a Campolongo felé. Nem számítottunk rá, ezért teljes meglepetésként ért bennünket a Gardenából tartó lejtmenet. Egyrészt jó hosszú, majdnem 10 km, másrészt közel 600 métert mentünk lefelé, harmadrészt pedig gyönyörű környezetben, elnyújtott szerpentineken haladtunk, nagyon gyorsan. Utólag meg is állapodtunk abban, hogy ez a rész a Sellaronda best of lefeléje.

A lejtő Covarában ért véget, innen fordultunk rá az utolsó hágóra, a Campolongora (6km, 330m szint). Ahogy kiértünk Covarából, az út elég határozottan és meredeken elindult felfelé, kis kanyarokból áll visszafordítókon emelkedtünk. Az út közepén a meredekség engedett egy kicsit, így a végére egészen szépen lehetett felérni. A Passo Campolongo semmi extra, ezt nyugodtan kijelenthetem. Onnan egy gyors lejtő és vissza is értünk Arabbába, ahol megvacsiztunk, majd hazaindultunk.

A Stella hágó, háttérben a Sasso hegyek
A Stella hágó, háttérben a Sasso hegyek

Összegzés: A Sellaronda egy gyönyörű körtúra, minden országutisnak melegen ajánlom, nem csak azért, mert négy hágót egyben lehet, viszonylag jól tekerhetően megmászni, hanem a csodás környezet miatt is. Azt hiszem az utóbbi az igazi nagy vonzereje. A legjobb hágó ebben az útban szerintem a Passo Sella, a legjobb felfelé a Passo Sella Canazei felől, a legjobb lefelé pedig a Passo Gardena – Covara szakasz.

Lapozz! Következik: Passo Giau és a Passo Falzarego

A szerzőről

client-photo-1
Csaba
55. évem pedálját taposom, a bike4fun vállalkozás vezetője, túravezetője vagyok. Hobbim a munkám. Szabadidőmben tekerek és / vagy a családdal vagyok.

Hozzászólások

Vad Péter
2019 december 20,
Nagyszerű leírás, köszönöm az élményt! Jövőre én is terveznék valamit a Dolomitokban, ez a cikk nagy segítség az útvonalam majdani megtervezésében! Üdvözlettel: Vad Péter
2019 december 20,
Kedves Péter, köszönjük! Jó tekerést!

Vélemény, hozzászólás?