A hét eleji, regeneráló edzés nehézségeit kipihenve ma az egyik kedvenc Budapest környéki utamat tettem meg. Többször jártam már a Gerecsében, a “Tour de Bajót” otthonról oda-vissza (vagy Dobogókő felé vissza) az egyik kedvenc nagyobb utam (150km), de régóta terveztem már, hogy a Dunazug középső részének útját kibővítem a még be nem járt nyugati részekkel, Tatával és Tatabányával.

Gerecse-kör
A Gerecse-kör útvonala. A színek a pulzustartományom jelzik, minél pirossab, annál magasabb!

Mivel ez otthonról a sérülés miatti jelenlegi állapotomban sok lett volna (150+km), ezért Zsámbéki indulást terveztem be. Az útvonal: Zsámbékról Bajótra, onnan le a Dunához, majd Tardos felé kanyarodok, ahonnan Tatára megyek át, majd onnan visszaindulok Tatabányán keresztül  (Turul megmászása) Tarján felé, onnan pedig Zsámbékra vissza.

Mivel az út nagy részét már ismertem, tudtam mi vár rám. 110+os távolság, némi szinttel, de kevés igazán jelentős mászással, gyönyörű táj, kis forgalmú utak. Így alig vártam a reggelt, hogy elindulhassak! Zsámbékon reggel 10 órakor már zajlott az élet, sürgött-forgott a város, gyorsan leparkoltam, kibányásztam a bicajt a kocsiból és nekivágtam.

A gerecse-kör szintrajza
A gerecse-kör szintrajza

Az út első szakasza a Zsámbék – Bajna – Bajút út, 25km. A rossz hír, hogy Zsámbékon egyből mászással kell kezdeni, de a 3 km-es felfelé jól tekerhető. A jó hír, hogy utána viszont hosszú kilométerekig gurulni lehet, illetve az út kanyargós, dimbes-dombos, jól tekerhető. A környezet gyönyörű, szép a kilátás a 2-300 méteres dombok között. A Gerecse keleti oldala mellett tekertem Bajótig, végig látható a hegység legmagasabb pontján lévő antenna. A völgyekben az úton a forgalom nem túl nagy, Bajna után pedig egészen minimális.

Egy szép erdő részlet Tardos felé
Egy szép erdő-részlet Tardos felé

Bajnára egy rövid emelkedő után értem be. Eltekertem a a Sándor-Metternich-kastély kerítése mellett (Magyarország egyik legszebb klasszicista kastélyegyüttese, éppen nagy felújítása munkálatok zajlanak), majd a falut elhagyva kezdődött az emelkedés, méghozzá a legsunyibb formában: egyenes út, 1-3%. Ha nincs órád, nagyon becsapós, mert azt gondolnád, hogy vízszintesen tekersz, de valamiért mégsem haladsz, talán nem tekered eléggé? Ráteszel még egy lapáttal, és már ki is fulladtál! Ilyen a sunyi emelkedő! Bajótot egy élvezetes hullámzó úttal, majd egy erdőben egy nagyon gyors lejtőzéssel értem el. Örömmel vettem észre, hogy a lejtős utat felújították, tükörsima az aszfalt, így jól meg lehetett engedni.

Elhagyott temető Bikolpusztánál
Elhagyott temető Bikolpusztánál, az út mellett

Bajótra most nem mentem be, pedig a Macska-presszó kedvencem, állandó a Totó-láz, a hamburgerük pedig imádnivaló! A község előtt fordultam Lábatlan felé. A Jaj-háti emelkedőt gyorsan megtekertem (2,1 km, 80m szint, helyenként 12%), majd beszáguldottam Lábatlanba. Sajnos innen csak az 1-es utat érintve lehet visszajönni, így a Duna mellett Süttöig elbicajoztam gyorsan, és ráfordultam a Tardosi útra. Nagyon szeretem ezt a 12 kilométert Tardosig, mert bár folyamatos az emelkedés, de észre sem veszed, a környezet elbájol, az emelkedők nagyon moderáltak és eloszlanak a hosszabb kilométereken (végig csak 1-3%, néha vannak rövid bukkanók 7-10%-kal), nagyon jól tekerhető az egész szakasz. Az út Tardos utánig, a tatai nyeregig  emelkedik, összesen 15 km hosszú, 275 m szinttel, a nyereg 400 méteren van. Az út szinte végig erdőben visz, az erdő hangulata varázslatos. Sajnos az út minősége a környezet szépségével fordítottan arányos, pedig ha ezt az utat rendbe tennék,az ország legszebb bicajos útjai közt lehetne.

A tatai Öreg-tó és a vár
A tatai Öreg-tó és a vár

Tardos községében a bikoli-tó mellett értem be, a tavat és a környezetét szépen rendbe tették, szuper kirándulóhely! A faluban van a környék két legjobb étterméből az egyik (a másik Tarjánban van, erről később), a Kemencés fogadó. Az 50 km éhessé tett, így megebédeltem. A felszolgálás profi, a kaják finomak, így feltöltődve indultam útnak. A Tardos – Tata – Tatabánya út eddig mindig kimaradt, így kíváncsian vártam, milyen lesz. Nem csalódtam!  Tardosból Tata felé tovább emelkedik az út, de a nyerget gyorsan el lehet érni. Felérve a közel 400 méterre  az út elkezd lejteni, de még hogy! Nem csak ez a túra, de a környék, sőt lehet, hogy az ország egyik legjobb lejtője következett Tatáig! 10 km-en lehet süllyedni 270 métert, de ennek nagyrészét az első néhány km-en megteszed! Az út sima, kanyargós és nagyon gyors. Minden méterét élveztem.

Tata nagyon jó hely, elsősorban persze a vár és az Öreg-tó miatt. Nyugodt, kellemes hely, a tó partján, a vár tövében színvonalas étterem működik, a tavat körbe lehet bicajozni, a vár szép, a környezet hangulatos, úgy általában nagyon rendben van minden. Ami viszont meglepő volt számomra (rég jártam már Tatán), hogy szuper bicajos úthálózat épült ki a városban és a tó környékén is. Tatabányáig egy országúttól elkülönült, széles, modern bicajút vezet az Által-ér mentén. Nem hittem a szememnek: Ilyen minőségű kerékpárutat itthon nem sokat találni! Az Által-eret éppen kotorták, ami kész, azt gyönyörűen rendbe tették. Öröm volt tekerni Tatabányáig, amely szintén elkápráztatott a kerékpár útjaival. El sem hittem, hogy így is lehet, még kiderül, hogy a környék egy komplett bicajos-paradicsom!

A Tata - Tatabánya kerékpáros út
A Tata – Tatabánya kerékpáros út

Gyorsan elnavigáltam a Turul-szobor kiindulópontjáig megkezdtem a felfelét. Az út 3 km, 145 méter szint van benne, ez első fele meredekebb, 5-10% közötti, de aztán kisimul és egy erdős S-kombináció után az utolsó km gyorsan megtehető. Megéri feljönni, szerintem egy kis kitartással fel lehet tekerni, a kilátás pazar, a szobor is, szóval hajrá!

Turul, Tatabánya
Turul, Tatabánya

Tatabányáról Zsámbékra kétfelé is lehet menni, van egy út az autópálya mentén, Óbarok – Csabdi felé, de én jobban szeretem a tarjáni-medencét, nem csak a kisebb forgalom és a szebb táj, hanem elsősorban a Tarjánig tartó út és a “Germelyi fal” miatt (utóbbiról később). tarján felé “felfelé” kell kanyarodni, át az autópálya alatt, egy gyönyörű völgyben. Ahogy oda elérsz, elkezdődik egy S-kanyarokkal tűzdelt emelkedő, nem hosszú, de nagyon szép erdőben visz végig. Ez az út is a kedvenceim közé tartozik! Az emelkedő végén kicsit ellaposodik, jól meg lehet tekerni, majd kiér egy dombtetőre, ahonnan szinte leszáguldasz Tarjánba. Talán a kicsit nagyobb forgalom az egyetlen hátránya (bár ez a forgalom sehol nincs egy másodrendű út forgalmához képest!) Tarján Gyermely felöli végén található az Öreg Favágó kocsmája, ahogy említettem, a környék két legjobb étterméből az egyik. Most kihagytam, mert siettem haza.

Kilátás a Turultól
Kilátás a Turultól

Tarjánban egy jobbossal Gyermely-Szomor felé vettem az irányt. Megmondom őszintén, a Gyermelyig tartó utat nem szeretem. Több okból sem. Pedig nagyon szép a környezet, de egyrészt valahogy mindig úgy jön ki, hogy ezen az úton már 100+ km-nél járok, fáradt vagyok, annyira már nem élvezem az emelkedőket, másrészt ez a szakasz az út legátverősebb része. Sunyin, alattomosan, átverősen emelkedik. Nem őszinte, mint egy igazi emelkedő. Rengeteg apró kiugrás van benne, 50-100 méter hosszú, 10-20 méter magas bukkanók, lapos, kanyaros, néha 8-10%-os emelkedők. Az út nem túl jó minőségű. És amikor azt gondolod, hogy beértél Gyermelyre, nem, még egy emelkedő. Azokon a túrákon, amik erre visznek, ezen a szakaszon általában a túlélésre játszom. Ma valahogy ment a tekerés, ezért ma gyorsan és probléma mentesen megtettem ezt a szakaszt.

A gyermelyi fal tetején, háttérben Gyermellyel
A gyermelyi fal tetején, háttérben Gyermellyel

Az utolsó emelkedő után begurultam Gyermelyre, ahonnan Szomort csak egy dolog választja el, a “gyermelyi fal”. Gyermely végén, egy S-kanyar után biciklis szempontból egy szinte függőleges falra kell felmászni és onnan begurulni Szomorra. Amikor életemben először erre jöttünk és már messzebről megláttam az emelkedőt, nem hittem el, hogy arra visz az út. De csak nem akart másfelé kanyarodni! Maga a kemény rész nem hosszú, kb. 200 méter lehet, de az végig 10-15%, amit nem könnyít meg az emelkedőben lévő ravasz kanyar. Ennek ellenére ez egy igazi kihívás, amit szeretek megmászni. Meg is tettem, viszonylag jól is ment. Innen begurultam Szomorra, majd egy jobb kanyarral és némi emelkedés és lejtőzés után visszaértem Zsámbékra.

Az út adatai (A Polar mérése alapján)

Távolság: 114,6 km
Idő: 4:50
Szint: 1195 m
Átlagpulzus: 146
Kalória: 3500 Kcal
Átlagsebesség: 23.6 km/h (max: 70.3 km/h)

Összegzés:

A három nappal ezelőtti botrányos tekeréshez képest nagyon jól ment a tekerés, végig jól bírtam, klasszul éreztem magam, az időjárás tökéletes volt (18-22 fok), az út pedig az egyik itthoni kedvencem. Mi kell még? Szerintem ez az út Budapest 50 kilométeres körzetének egyik legszebb útja. Nagyon szeretem, szuper és változatos a környezet, az úton végig a természet látványosságai uralkodnak, sok az erdő, ami főleg ősszel és tavasszal nagyon szép, az országutak nem olyan forgalmasak, a szint elfogadható, nincsenek hosszú, nagy mászésok, sok a hullámos út, és a legjobb, hogy lehet variálni az útvonalat. Aki kevesebbet szeretne menni, kezdhet Tordason, tehet egy Tordas – Tata – Tatabánya – Tarján – Tordas körutat is, az fele ennyi kb., vagy mehetsz Zsámbékról Bajót kihagyásával, de akár sokkal hosszabbat is lehet menni Budaörsről vagy Budapestről. Tegyetek egy próbát, megéri! Erősen ajánlott!

Értékelés (8/10)

Napi tekerésfaktor (8/10)
Környezet (8/10)
Útminőség (7/10)

A szerzőről

client-photo-1
Csaba
55. évem pedálját taposom, a bike4fun vállalkozás vezetője, túravezetője vagyok. Hobbim a munkám. Szabadidőmben tekerek és / vagy a családdal vagyok.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?