A tavasz első biztos jele a rendszeresen március elején, a bicajos szezon kezdetén megrendezett Bringaexpó, amelyet idén is, mint mindig a Hungexpon rendeznek meg március 3-5. között. A bike4fun is ott lesz, reméljük, hogy minél többetekkel találkozunk ott! Megtaláltok bennünket a G pavilonban, a passzázs felőli főbejárat mellett, balra. Miért érdemes hozzánk ellátogatni? 1. Kérdezhettek tőlünk a túrákról, ismerkedhettek velünk. Független tanácsokat adunk kerékpár-témában, akár abban, hogy milyen bicajt érdemes venni. 2. Az útjainkra a helyszínen kedvezményesen áron foglalhattok! 3. Nagy értékű, márkás bicajosszemüveg-utalványt kaphattok, amelyet többek között Oakley vagy akár Ray-Ban márkákra válthattok be! 4. Kisorsolunk egy iPod Shuffle-t azok között, akik regisztrálnak nálunk! 5. Megnézhetitek és kipróbálhatjátok az Oakley Radar Pace okosszemüveget. Mi már kipróbáltuk, meghökkentő, futurisztikus és még jól is néz ki! 3in1: napszemüveg, kompjúter és bluetooth fülhallgató! Hamarosan tesztet is olvashatsz róla nálunk! 6. Tesztelhetitek egyik gyönyörű, szíjhajtású, agyváltós BMC alpenchallenge kerékpárunkat, amivel akár a túráinkon is tekerhettek. Nézd meg a galériát! 7. A gyerekekre is gondoltunk: tanulóbicajok és retro gyerekkerékpárok várják a nyergükbe pattanó kicsiket! Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a hírekről! Túráinkat ezen az oldalon tudjátok megnézni!
A tavasz első biztos jele a rendszeresen március elején, a bicajos szezon kezdetén megrendezett Bringaexpó, amelyet idén is, mint mindig
Ha európai zarándokútról van szó, mindenkinek az El Camino ugrik be. Pedig van egy másik, nagyon híres útvonal, amely Toszkánán is keresztülhalad. Ez a Via Francigena, egy évszázadok óta bejáratott, csodaszép helyeken vezető, 1700 kilométeres zarándoktúra. A zarándokútra szervezett kerékpáros túránkra itt tudsz jelentkezni! A középkor autópályája A Via Francigena az angliai Canterbury és Róma közti, Anglián, Franciaországon, Svájcon és Olaszországon átívelő zarándokút. Olyan utak nyomvonalán létesült, mint az Appennineken át Rómába vezető Longobárdok útja, amely már a VII. századtól a mai Olaszország északi részét kötötte össze Rómával. A Római Birodalom felbomlása után, a sötét középkorban nem voltak római értelemben vett útvonalak (kővel kirakott, A-ból B-be vivő, valódi uatk), inkább különálló, településeket összekötő utak hálózat létezett. Az egyes utak állandóan változtak az árvíz, csuszamlások, haramiák fosztogatása miatt. A frankok idejében, kilábalva a történelmi sötétségből és zűrzavarból, a népesség és a forgalom növekedésével azonban a korábbi helyén lassan létrejött egy új útvonal, amit Via Francigena, vagyis az "út Franciaországból" néven neveztek. Ez az út a svájci - olasz határon lévő, 2500 méter magas Nagy Szent Bernard hágó révén már bekapcsolta a francia és a németalföldi területeket is a vérkeringésbe. Az útvonal lett a fő összekötő út Európa északi és déli része között, melyen a kereskedők, hadseregek és zarándokok is közlekedtek. Az utat "hivatalosan" legelsőnek a Rómából Canterburybe utazó Sigeric érsek írta le 990-ben, amikor is az út 79 állomását jegyezte fel (ahol megpihent). Innen tudjuk, hogy az út a középkorban 80 napig tartott, 20km/nap átlagsebességgel. Az utat a kialakuló szerzetesrendek és a zarándokok is elkezdték használni. A "Francia út" a Jeruzsálembe, Rómába, Santiago de Compostelába vivő zarándokok fő útvonala, elosztóközpontja lett. Ahogy a zarándoklat tömeges jelenséggé vált, úgy lett a kor kommunikációs csatornája és a középkori Európa kulturális egységének jelképe is. A via Francigena lassan kereskedelmi útvonal is lett, a soha nem látott fejlődés az útvonal mellett számos
Ha európai zarándokútról van szó, mindenkinek az El Camino ugrik be. Pedig van egy másik, nagyon híres útvonal, amely Toszkánán
Amint feltűnik a horizonton, mert feltűnik, ha közeledsz, hiszen egy természetes domb tetejére építették, azonnal megérted, hogy miért az egyik legszebb Siena-környéki látványosság. A hegyet koronázó vár Kevés olyan, a középkor valódi hangulatát tükröző, komoly fallal körülvett városka maradt épen, mint Monteriggioni vára. És kevésnek ilyen felséges a látványa: a néhány házból álló városkát körülvevő, kör alakú, 570 méter hosszú, 15 méter magas fal és a rajta található bástyák ugyanis egy koronát formálnak. Az egész városka csupán 200 méter átmérőjű, alig van benne néhány épület, de a tornyos falak látványa (eredetileg 15 volt, mára csak 11 maradt) és a hangulat egészen magával ragadó. Monteriggioni még a Firenzében született Dantét is megihlette, aki a leghíresebb művében, az Isteni színjátékban, a Pokol fejezetében "Montereggion" kör alakú várát és tornyait a nagy kútból kinyúló gigászokhoz hasonlítja. A városka Sienához közel, a Firenze felé vezető út mellett található. Ha kocsival szeled a vidéket, könnyen elhalasztod, mert az ingyenes autópályáról csak akkor látszik valamelyest, ha dél felé mész, északra haladva simán elhúzol mellette. (Ezért is kell kerékpártúrán részt venni!) Zeti kapitány "nagy árulása" A fallal körülvett városka a XIII. században épült (1213 - 1219), amikor Siena és Firenze háborúban álltak egymással. Siena azért építette, hogy a firenzei támadásokat felfogja. A várat geostratégiailag jó helyre építették, évszázadokig védte Sienát északról. Bevehetetlen volt. Ám 1554-ben egy Firenze - Siena háborúban Giovannino Zeti kapitány a "nagy árulással" a várat a firenzeiek kezére játszotta. Zeti szerint valójában a vízhiány volt az oka, hogy az ellenséget a várba vezette. Árulása miatt száműzték Sienából, Firenzébe ment, de ott is kitaszítottként, tettét haláláig magyarázva halt meg. A kapitány cselekedetéről és "utóéletéről" egy olasz legenda is kering (itt olaszul olvasható). A lényeg: a legcsendesebb éjszakákon Monteriggioni egyik alagútjában, amely egészen Sienáig ér, a mai napig is hallható Zeti szellemének kétségbeesett sírása, amivel állítólag próbálja megmagyarázni tettét. Monteriggioni innentől kezdve
Amint feltűnik a horizonton, mert feltűnik, ha közeledsz, hiszen egy természetes domb tetejére építették, azonnal megérted, hogy miért az egyik
Van egy hely Umbriában, amiről kevesen tudnak, viszont európai mércével mérve is rendkívül látványos és élvezhető program és amely az umbriai túránk egyik legszebb természeti szépsége lesz! A Marmore (Márvány) vízesés Umbria déli, délkeleti részén található, ahol a tartomány beletolakszik az Appenninek magas hegyeibe. Néhány kilométerrel délebbre már Lazio vár ránk. Ennek ellenére nem vagyunk elszigetelt környéken, olyan csodás látnivalók vannak errefelé, mint Spoleto, Terni, Narni vagy Todi városa, keletre pedig az Appenninek csodás természetvédelmi parkjai. Különlegességek A vízesés különlegessége, hogy mesterséges, azaz emberek által "készített". A Marmore Olaszország és Európában legnagyobb mesterséges vízesése. A víz 165 méter magasról zuhog le, három lépcsőben. A másik különlegessége, hogy a vízesésnek nyitva tartása és működési rendje van. Tehát nagyon nem mindegy, hogy mikor mész, mert ha nem jó időben látogatod meg, nem folyik a víz :-) A vízesés története a római körig nyúlig vissza. A Velino folyó már akkor is a hegyek feletti felvidéken keresztül folyt, csakhogy Rieti városát veszélyeztette, mivel a kialakult tó betegségeket terjesztett. Ezért kr.e. 271-ben egy konzul elrendelte, hogy építsenek csatornát, hogy eltereljék a vizet és így lecsapolják a mocsaras vidéket. Meg is építették az új folyómedret, így a víz a Nera folyóba ömlött egy zuhataggal, létrejött a vízesés. Csakhogy ez egy másik problémát okozott: árvíz idején a sok víz miatt a folyó rendszeresen kiöntött, Ternit veszélyeztetve. A két város évszázadokig vitatkozott a problémán, több pápa is szerette volna megoldani az ügyet, a víznek több nyomvonalat jelöltek ki, de egyik megodlás sem vezetett eredményre, rendszeresek voltak az áradások. Míg végül 1787-ben Pius pápa megbízott egy építészt, aki a vízesés alóbb részeit módosította, így megoldotta a problémákat. A XIX. sz. végén Terniben a nagyüzemek elkezdték használni a víz energiáját, majd az 1920-as évek végén építettek egy jelentős vízerőművet, amely ma is működik és termeli az áramot. Épp ezért a vízesés nincs mindig
Van egy hely Umbriában, amiről kevesen tudnak, viszont európai mércével mérve is rendkívül látványos és élvezhető program és amely az umbriai
L'Eroica: emberfeletti, hősies. Gyönyörű hangzású név, amely ma Olaszországban (és a nagyvilágban is) az értékek megőrzését, a kerékpározás szépségét, a sport iránti szenvedélyt, a fizikai határok feszegetését és a nehéz munkával megszerzett hódítás örömét élteti és hirdeti. Amikor a kerékpársport még a döngölt murvautakról, a fémből készült, egyszerű bicajokról, a gyapjú mezekről és a verseny alatti táplálkozásként a hagyományos ételekről szólt. Egyszóval az aranykorról. A kerékpározás romatikája A L'Eroica egy Olaszországban, Toszkánában megrendezett retró kerékpáros verseny, amit 26 éve álmodott meg egy olasz üzletember, kerékpáros. Mr. Broccit az olasz történelem, irodalom, kultúra és zene romantikája ihlette meg. Létrehozott egy alapítványt, amelynek fő célja a Toszkánában egyre ritkább, hagyományos döngölt murvás, kavicsos utak megőrzése és védelme volt. Nem is olyan régen a kerékpáros versenyeket nem tükörsima aszfaltcsíkokon, hanem döngölt murvás földutakon rendezték! Ennek még ma is van nyoma a nagyobb versenyeken, gondoljunk csak a Tour de France macskaköves befutóira vagy a Giro d'Italia murvás hegyi útjaira! Belgiumban ma is van olyan Európa-híres macskaköves emelkedő (a flandriai körverseny része), amelyet nemrég felújítottak mintegy 150 ezer euró költséggel, de ugyanúgy, macskakővel! Brocci elhatározta, hogy az Eroica is erről fog szólni. Autentikus gyökerű esemény, ahol a verseny nagyrészt döngölt földutakon (úgynevezett white road-okon) fog haladni. Csak és kizárólak vintage (retró) kerékpárokkal, mezekkel és felszerelésekkel lehet nevezni. És a lényeg: ahol a résztvevők (és a nézők) újra felfedezik a kerékpárversenyek által nyújtott táj szépségét, a versenyzők feszegethetik a fizikai határaikat és ahol a kerékpározás inspirálja a versenyzőket, miközben visszahozza a lojalitást az ellenfelek között. A versenyen nem egyszer látni egymást segítő bicajosokat, ahogy a lyukas kerekeket szerelik. Óriási küzdelmeket, főleg önmagukkal, ahogy az emelkedőket, a távokat teljesítik, legyőzve önmagukat és a fáradságukat. A versenyt idén (2017) 21. alkalommal rendezik meg, Tavaly volt a 20. évforduló! Versenyre nevezni kell, pénzért. A versenyzők számát limitálják, aki nem nevez elég
L’Eroica: emberfeletti, hősies. Gyönyörű hangzású név, amely ma Olaszországban (és a nagyvilágban is) az értékek megőrzését, a kerékpározás szépségét, a
San Galgano kolostora az egyik legszebb, legizgalmasabb, ugyanakkor legismeretlenebb történelmi emlék, amit a Siena környéki kerékpáros túránkon felkeresünk. A kolostor elhelyezkedése A kolostor valójában ma már csak egy kolostor-rom, annak viszont meglehetősen ép és monumentális: a tetőszerkezet nélküli falak méltóságteljesen állnak a Merse folyó völgyében, nem messze Chiusdino városától. A XIII. században épült gótikus kolostort a ciszterci rend építette a XII. században élt Galgano Guidotti tiszteletére, akit ekkor már Szent Galgano néven ismertek, lévén halála után elég gyorsan szentté avatták. A kolostor remek helyen van: folyóvölgyben, aránylag sík vidéken, termőföldek közt, fontos közlekedési útvonalak mentén. A kolostort a Merse-folyó melletti túrán, Chiusdino felől közelítjük meg. Chiusdino egy magasabb domb tetején áll, egy jó kis kaptatóval érünk fel északról, a kilátás mesés. Megnézzük a városkát, bejárjuk a zegzugos és keskeny utcáit, megnézzük Galgano emlékeit, majd leszáguldunk és néhány kilométerrel odébb (tavasszal pompázatos virágmezők közt,) elérjük a kolostort. San Galgano története A mondavilág sokféleképpen ismeri Galgano történetét. Az általunk ismertetett legenda szerint Galgano 1148-ban született Chiusdinoban, életében "ördögi vággyal teli vad lovag" volt, élte a lovagok kicsapongó életét. Egy nap azonban Mihály arkangyal jelent meg neki, megmutatva az utat az üdvösséghez. Így Galgano remetének akart állni és egy barlangba akart költözni, amire a környezete kritikusan reagált, barátai kinevették, az anyja pedig elérte, hogy menyasszonya legyen. Miközben Galgano a menyasszonyhoz utazott, az úton a lova megbokrosodott. Galgano elvesztette egyensúlyát, azonban láthatatlan erők fogták meg és mutatták meg neki a Monte Siepi-t, amely egy domb Chiusdinotól nem messze, a jelenlegi kolostor szomszédságában. Egy hang azt mondta neki, hogy menjen fel a dobra és mondjon le a világi örömökről. Galgano örömmel feladta volna a világi örömöket, azonban könnyebb ezt mondani, mint kardot sziklába szúrni, mondta és előhúzta fegyverét, hogy a sziklába szúrja, illusztrálva a véleményét. Arra számított, hogy a penge eltörik, azonban a szikla magába
San Galgano kolostora az egyik legszebb, legizgalmasabb, ugyanakkor legismeretlenebb történelmi emlék, amit a Siena környéki kerékpáros túránkon felkeresünk. A kolostor